Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-190

362 190. országos ülés június 18. 1870. állásban, vagyunk mi is, mint van a miniszter. Mi is választóinknak előadjuk programmunkat, hogy e programra szerint fogunk eljárni, és ha nem járunk el a szerint, ha uj választás alá jövünk, azok nem fogatnak minket perbe, nem üldöznek, hanem a választásnál megvonják tőlünk a bizalmat. É szerint mi képviselők választóink irányában épen azon állásban vagyunk, mint a kormány van szemben a parlamenttel. A kormánynak is van programmja. Igaz, hogy a mi kormányunknak megalakulásakor oly programmja, melyen eligazodni lehetett volna, — legalább tudtommal — nem volt; hanem a jelen országgyűlés megnyitása előtt programmjának kifejezést adott. Ezen programm benne foglaltatott azon trőnbeszédben, melyet a felelős miniszterek ő fölségével mondattak az országgyűlés megnyitásakor, mely tehát a kormány nézeteinek ő fölsége által előterjesztett exposéja. Föl kell tenni, hogy azon elvekbe, melyek a trónbeszédben foglaltatnak, mindegyik miniszter beleegyezett: mert ha bele nem egyezett volna, akkor kétségkivül nem merte volna tanácsolni, hogy ő fölsége mondja el azt az országgyűlés előtt is; mert ha a fejedelem valamit elmond, az ország előtt és azt a miniszter pzután nem követi, compromittálja a fejedelmet, kivel mást mondatott, mint a mit követett. De a trónbeszédben foglalt nézetek a törvényhatóságok rendezésére nézve egészen mások, mint a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatnak. Részletekbe nem megy ugyan a minisztérium, hanem átalános elveket említ meg. néhány szóban. Kérem a t. házat, méltóztassék megítélni, ha vajon azon definitiók, melyek a trőnbeszédben foglaltatnak, alkalmazhatdk-e azon törvényjavaslatra, mely a ház asztalán fekszik. A trónbeszéd egyik helyén ez mondatik: „Önök hivatása : . . . szakitva a múlt azon hagyományaival, a melyek a korszerű haladásnak útjában állanak; átalakitani az ország intézményeit, a kor szelleméhez és az uj viszonyok szükségeihez képest." Én csak azt kérdem : vajon a népképviselet, melyen eddig legalább 1848 óta az alkotmány basirozva van, útjában van-e a korszerű haladásnak ? vajon ez oly intézmény-e, mely a kor szellemével és viszonyainkkal ellentétben van ? Kérdem: vajon a múlt azon hagyományaival, melyek a korszerű haladásnak útjában állanak, összefér - e ? és vajon azon nevezet alatt érthető - e a főispánnak adott azon hatalom, melyet a javaslat csak a feudális korszak hagyományaiból meríthetett ? (Fölkiáltások jobbról: Nem tárgyaljuk most a javaslatot!) Én nem tudom, t. ház, vajon csalódom - e, de azt hiszem, a házszabályok csak azt mondják, hogy az interpellatiőt kell röviden indokolni ; de hogy a választ is rövidre kellene szabni, arra részemről nem emlékszem. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Ez tárgyalás!) Magukról a törvényhatóságokról szólva, azt mondja a trónbeszéd: „Önöknek egyik főteendőjök lesz tehát a törvényhatóságok szervezetének azon része't, a mely a változott viszonyok és a tapasztalás útmutatása szerint többé fön nem tartható, átalakitani. (Felkiáltások jobb felől: Azt alcarjuk isi) Tehát azon elveket, melyek a jelen törvényjavaslatban foglaltatnak, és melyek egyike a népképviseletet akarja megszüntetni, olyanoknak tekinti-e a jelen kormány, melyek a változott viszonyok és a tapasztalás útmutatásai szerint többé fön nem tarthatók ós a szervezetet teljesen átalakítják 1 Végre a trónbeszéd ismét azt mondja: „ Föladni a amit hagyományaiból mindazt, a mi tarthatlanná vált és egyúttal megalkotni az uj eszméknek megfelelő intézményeket." (Azt akarjuk! jobb felől.) En megvallom, hogy akkor legalább, midőn a trónbeszéd itt tárgyaltatott, azt senki nem értette ezen kifejezés alatt, hogy ezáltal a népképviseletet akarják megszüntetni, és a főispánoknak a régi feudális viszonyokra emlékeztető jogokat adni, és oly miniszteri omnipotentiát állapítani meg, a milyen egyetlen más earopai államban sem létezik. (FölkiáUásoTi bal felől: Igaz!) A mi, t. ház! a kérdés másik részét illeti, arra miniszter ur nem válaszolt, legalább a mit válaszolt, nem egyenes válasz volt, a mint ezt miniszter ur maga is elismerte; hanem ez ismét természeteses abból foly, és én másra nem magyarázhatom, mint arra: hogy a kormánynak ez iránt vagy nincs megállapodott politikája, vagy ha van, azon politikát bevallani nem meri. (Derültség és zajos ellenmondás jobb felől.) Azon érv, melyet miniszter ur előterjesztett, hogy ez által a kormányt támogató pártnak kapacitatióját gátolná meg, egyátaíán nem áll. Olvastam ezt már 2 vagy 3 hét előtt a hírlapokban is. A kormánynak vagy van megállapodott politicája, arra nézve, hogy melyek ezen törvényjavaslatban foglalt elvek közül azok, melyek a közjólétre, a haza javára nézete szerint okvetlenül szükségesek, vagy nincs ? Ha van, mondja meg, melyek azon elvek. (F'ölkiálíások jobb. felől: Majd a tárgyaláskor!) Ha pedig nincs, akkor vallja be, hogy ily nagy fontosságú törvényjavaslatot a nélkül terjesztett be, hogy azt kellőkép megfontolta volna. (DerültsJgJjobb felől.) mert más alternatíva nézetem szerint itt nincs. Mi az ellenzéket illeti, az ellenzéknek saját irányozására nézve nem. szükséges tudnia, mik azok, mikhez a kormány ragaszkodik: hiszen mi