Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-188
351 188. országos ülés junius 13. 1870. házszabályok 116. szakaszára akarom figyelmeztetni a t. házat, és egyszersmind csodálkozásomat kifejezni a fölött, hogy a kormány és a jobb oldal részéről oly ellenzésre talál egy határozati javaslat, (Fölkiáltások a jobb oldalon: A bal oldal részéről is!) mely már ugy is létezik. Benne van a házszabályokban mind a kettő: az is, a mit a II-dik osztály javasolt, az is, a mit Irányi Dániel t. képviselőtársam előadott. A házszabályok 116. szakasza azt mondja: „A. bizottságok a tárgy iránt mindenkit előhívhatnak és meghallgathatnak: a meghívott felelni tartozván." Mindazon indokok tehát, melyebet a t. közlokedés ügyi miniszter ur felhozott: hogy ez végtelenségig fogná kmyujtani a tárgyalást, mert a szakférfiak előbb tanulmányozni kívánnák a tervezeteket, a miben tökéletesen igazuk van, mert csak a képviselőház van, ugy látszik hivatva arra, hogy vakon, tanulmányozás nélkül is hozhasson ítéletet, nem bírnak e részben döntő érvénynyel. A házszabályokban már ez iránt van rendelkezés. A házszabályok pedig oly határozatát képezik a háznak, melyet a törvényhozásnak most megváltoztatnia nem lehet; azoknak meg kell maradni az ülésszak végéig, és csak akkor vehetők tárgyalás alá és változtathatók meg, ha annak szüksége mutatkozik. Azon indokok tehát, melyek ezen határozat ellen fölhozattak, egyátalában nem alaposak; de ha azok volnának is, azokat most érvényesíteni nem lehetne : mert a házszabályokat az ülésszak folyamában megváltoztatni nem szabad. Igaz az is, hogy ezen házszabályokkal szemben uj határozatot hozni fölösleges, és én a 2-ik osztály részéről beadott javaslatban csak azt látom, hogy az inkább részletezi a házszabályok illető szakaszát: mert ugyanaz benne van abban is. Különben én e javaslatnak s a házszabályok ide vonatkozó rendelkezésének hiányát nem abban találom, hogy az részletezve vagy rövidebben van előadva; hanem abban, hogy azok nem képeznek törvényt: a ház határozata pedig a házon kivül senkit sem kötelez. Kérdem a t. házat : ha törvényesen akar eljárni, micsoda módja van kényszeríteni bárkit is, hogy feleletet adjon ? mert a ház határozatát végrehajtani semmiféle törvényhatóság nem köteles. Ha mi szokásos határozatok által a honpolgárok szabadságáról, vagyonáról akarunk rendelkezni, annak törvényes ereje nincs: mert a határozat nem törvén}^. Ha e részben valami intézkedést akarunk tenni, melynek érvénye is legyen, nézetem szerint, ezt csak törvény utján lehetne tennünk. A mint jelenleg a dolog áll, más határozatot nem hozhatunk ; különben is azt hiszem, hogy a most benyújtott határozatokat tökéletesen pótolja a házszabályok 116. szakasza. Korizmics László: T. ház! Ha az országgyűlés azon közegeinek, melyek a vasúti kérdésekkel hivatásszerüleg foglalkoznak — milyenek a vasúti bizottság, pénzügyi bizottság és első sorban a kormány — határozott törvény tiltotta volna a szakértők meghivatását, akkor érteném ezen javaslatot. De nem tiltotta semmiféle határozott törvény, tehette azt a bizottság, ha szükségesnek látta; hogy nem tette eddig, azt nem tudom: miért nem történt? hihetőleg nem látta szükségesnek. Ha jövőre szükségesnek fogja látni, hihetőleg megteszi és meg fogja hivni az úgynevezett szakférfiakat, mert hiszen attól eltiltva nincs. Miután a dolog igy áll, én fölöslegesnek tartom szaporítani a határozatokat egy oly dolog iránt, mely úgyis szabadságában áll az illetőnek. Fölöslegesnek tartom pedig azért, mert előttem azon kitétel, hogy szakértők hivassanak meg, igen tág értelmű. Ebből az is következik — a logika szigorú következményeinél fogva, — hogy azok a közegek, a melyek eddig tárgyalták ezeket a dolgokat, nem egészen szakértők; pedig ez nem áll. Szakértők tárgyalják a vasúti dolgokat első sorban : midőn a trassfrozásokat fölveszik az illető közegek; szakértők dolgozzák és tárgyalják ezeket a javaslatokat második sorban : midőn a kormánynál valóban szakértő emberek revideálják ezeket a dolgokat; szakértők tárgyalják elvégre kisebb nagyobb mértékken az én meggyőződésem szerint, a t. ház említett küldöttségeiben is, mert azt nem mondhatjuk, hogy azok nem szakértők. Szakértők azok is kisebb nagyobb mértékben; mert hiszen a szakértelemnek itt széles értelmet kell adni: nem érthetni ez alatt csupán mérnököket, hanem pénzügyi embereket és közgazdasági felfogású embereket ; ezek pedig vannak abban a bizottságban. Azután bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra : hogy hová viszi a tárgyalásokat ezen határozat ? Méltóztassanak azt az esetet fölvenni, hogyha az úgynevezett meghívandó szakértők és azután az érdekeltek kimondanának egy bizonyos véleményt, és az elhatározás az országgyűlés részéről az ő közegeinek véleménye alapján ellenkezőleg fogna történni, a mi igen lehetséges: akkor meghívtuk volna az úgynevezett szakértőket ós azért mégis mást határoztunk, mint a mit a szakértők czélszerünek mondottak. (Helyeslés.) Ezeknél fogva bátor vagyok oda nyilatkozni: méltóztassanak ezen javaslatokat mindkét formában mellőzni. {Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. képviselőház! A kérdés igen egyszerű lenne, ha a házszabályok
