Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-188

188. országos illés június 13. 1870. S53 Ivánka Imre: Azt vélem, t. ház! hogy ha valami hiány van vasutaink építésében, az leginkább abban rejlik, hogy nincs egy megállapított országos hálózat, melyben a főirányok a törvényhozás által megbatározvák, a nélkül, hogy az egyes vidék érdekei háttérbe szorítanák az ország főérdekét. Én annak látom sürgető szükségét, hogy időt engednénk a kormánynak,hogy azon hálózatot — melyben valóban igen sok hiány van — egy tervezetben egészítse ki. e tervezetet terjeszsze elő az országgyűlésnek, s ha itt meg lesznek majd állapítva a fővonalak : ezek azok, melyek országos áldozattal építendők ki; a többi vonalak vidékiek, s leginkább az érdeklett vidékiek áldozatával építendők. Ehhez még bátor vagyok hozzáadni, hogy kövessük azt, mit Francziaország is igen szükségesnek talált, hol ugyanazon eset állott volt be, mint nálunk, hol szintén csupa coneurrens vasutak keletkeztek, melyek egymástól elvonták a forgalmat, s igy majd azokra is rákerül az államkamatbiztositás , mely már azon kivül volt, a mint azt valószínűséggel lehet mondani a tiszavidéki vasútról, melynek forgalmát az alföldi, kassa-oderbergi és részben az északkeleti vasutak elvonják. Ha így haladunk, oda fogunk jutni, hogy a vasutak kisebb társulatok kezeiben fognak lenui és kisebb társulatok által kezeltetni, melyek egymással concurrálnak s akkor bizonyos, hogy a jövedelmezés csökkenni fog és annál nagyobb mértékben leend szükség a kamatbiztositásra. Ezt kikerülte Francziaország, mint Irányi Dániel képviselő ur a múlt alkalommal megemlítette, az által, hogy az egész országot zónákra osztotta, és az egyes zónákban levő kisebb társulatokat egy-egy nagy társulattá alakította, és együttes administratio alá helyezte; a nagy társulatoknak pedig kötelességükké tette a mellékszárnyvonalak kiépítéséhez szintén hozzájárulni. Ha ilyes műtétet méltóztatnak elrendelni, akkor képes lesz az ország a fővonalak kiépítését áldozatokkal is létesíteni, mert a mellék vonalak kiépítése olcsóbban lesz eszközölhető. Ennélfogva lehetségessé lesz, hogy a földterületet ingyen adják az érdekelt vidék lakói, a földmunkát a közmunkából állítsák elő és csak a sínek és a felépítmény szükségeinek előállítására megkívánt összeget adja az ország, a forgalmi eszközöket, az építés vezetését pedig kiállíthatja a zonabeli főtársulat. Ily módon sokkal olcsóbban fogunk építeni. De arra, hogy ezen helyes vasúti hálózat létesíttethessék, időt kell engedni a közlekedési minisztériumnak. Ha az meg lesz állapítva, akkor a fővonalak meghatározása után az országos bizottságokban oly modorban lehetend eljárni, mint KÉPV. H. NAPLÓ. 1844 vm. eddig történt. A kihallgatás különben is roppant időt venne igénybe. A bizottságban mindannyiszor valóságos tudományos vitatkozás fejlődnék ki, mely azért vesztene sokat értekéből, mert a concurrensek egymás ellen állítanának fel különböző érdekeket, melyek ismét csak szakértők által ítéltethetnének meg, minek vége-hossza ab> lenne. Azt pedig nem is lehet várni, sőt többet 1 mondok, nem is lehet kívánni, hogy a vasúti bizottság csupa szakértőkből álljon: mert ha csupa szakértőkből állana, akkor azok képeznék a bizottságot magát, kik legközelebbről érdekelve vannak egyik vagy másik pályánál; már pedig nem hiszem, hogy az ország érdeke az volna, hogy az érdekeltek döntsék el azon kérdéseket, melyekben önmaguk is érdekelve vannak. Indítványozom tehát: hogy utasíttassák a minisztérium az általam emiitett hálózati terv elkészítésére és a jövő ülésszak folytán leendő előterjesztésére. Ha a fővonalak meg lesznek állapítva, akkor a többit az eddigi mód szerint tárgyalhatjuk. Kemény Gábor báró : T. ház! Arról nem nyilatkozom, a mit az előttem szóló képviselő ur mondott, mert az jelenleg nincs szőnyegen, csak egy rövid megjegyzést akarok tenni azon inditvánj^okra, melyeket a 2-ik osztály és Irányi Dániel t. képviselő ur tettek. Megjegyzésem igen rövid lesz, mert az előttem szólott közlekedési miniszter ur, Pulszky és Somossy képviselőtársaim elmondották a főérveket , a melyek miatt az indítványokat én sem fogadhatom el. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra, hogy a házszabályok 116. szakasza azt mondja: hogy a bizottságok a tárgy iránt mindenkit előhívhatnak és meghallgathatnak. Ez tehát permissive van mondva. Ha tetszik a bizottságnak: folyamodhatik ezen módhoz, ha nem: nem. Most azonban az indítványok a meghallgatást bizonyos esetekben kőtelezőleg akarják kimondani, a menynyiben az mondatik, hogy a vasúti bizottság érdemleges határozathozatal végett szakértőket hallgasson ki. Az indítványok tehát összeütközésbe jönnek a házszabályok 116. szakaszával. Ha tehát el akarjuk fogadni az indítványok valamelyikét, akkor előbb a házszabályokat kell megváltoztatnunk. Még csak egy megjegyzésem van. Azt mondja a 2-ik osztály véleménye, hogy a vasúti bizottság érdemleges határozathozatal előtt nagyobb fontosságú vonalaknál hallgasson ki szakférfiakat. Ez folytonos ide-oda magyarázgatásra adna alkalmat, melynek gyakorlati haszna nem volna. Én tehát nem fogadhatom el e két indítványt. Simonyi Ernő: T. ház! Én is épen a 45