Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-183
274 183. országos ülés május 30. 1870 ház elhatározására nézve különben is döntő súlylyal alig bírhat, a birodalmi tanács időközben történt feloszlatása folytán megszűnt. A központi bizottság nevében ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. (Helyeslése) Zsedényi Ede: Kötelességem a t. házat figyelmeztetni arra, hogy, ha a központi bizottság által javasolt törvényjavaslat elfogadtatnék, mely szerint a kérdéses két vasút addig is, mig e vonalak építése engedélyezés által biztositható lesz, államköltségen munkába vétessék: akkor az államkincstárt oly költséggel terhelnők, melynek mennyiségét, a mint most nem ismerjük, ugy meghatározni nem tudjuk, s így a szükséges adatok nélkül az állam vállára oly terheket rónánk, melyek szükségessége igazolva nincs. Nem igazoltatik a háznak azon határozata által, melyre a központi bizottság hivatkozik: mert az által a közlekedési minisztérium csak arra utasíttatott, hogy az eperjes-tarnovi és a munkács-stryi vasutvonalak kiépítése iránt a kellő lépéseket tegye meg és mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé ; de a kellő lépések meg nem történtek, s nézetem szerint eddig meg sem tétethettek. Mert egy részről jelentkeztek ugyan egyes vállalkozók tervekkel és fölszámitásokkal, a minisztérium azonban még eddig nem indította meg a versenyző csődöt és az egyes vállalkozókkal semminemű tárgyalásba nem bocsátkozott. Másrészről oly költségvetés nem adatott be, a melyből meg lehetne tudni : mibe kerülnének ezen vasutak, ha az állam költségén, és mibe ismét, ha magánvállalkozók által építtetnének ? Minden az állam által építendő vasútnál szükséges az előleges költségvetés, itten annyival inkább, mert az egyes vállalkozók oly roppant költséget számítottak föl, hogy a munkács-stryi vasútnál egy mértföldre többet mint 10,000 ezüst forintnyi évi jövedelmet kellene biztosítani; (Ellenmondás jobb felől) a mit maga közlekedési miniszter ur is a pénzügyi bizottság kebelében el nem fogadhatónak nyilvánított. És így azt hiszem, hogy ily adatok hiányában az állam pénzét koczkára tennünk nem szabad. A Közlekedési államtitkár.ur ugyan a pénzügyi bizottság kebelében, azon biztosítással állott elő. hogy az ezen vasutakra, mintegy az állam által előlegezett építési költségeket majd azon társulat vissza fogja téríteni, mely a tovább építést garantia mellett elvállalja, ugy, mint ez a magyar keleti vasút nagyváradi vonalánál történt. Engedelmet kérek, én ezt nagyszerű illúziónak tartom : mert épen ezen magyar keleti vasúttársaság a neki beszámított építési költségeket diísan visszafizettette magának az épen ennek folytán az államtól nagyobb mennyiségben kicsikart garantia által, mert ott egy mértföld 41,350 frt évi jövedelemmel biztosíttatott; pedig így fogna tenni minden vállalkozó társaság : a mennyivel többet térit vissza az építési költségekből, annyival nagyobb garantiát kénytelen adni az állam. Ennél nem létezik a világon szerencsétlenebb speculatio, kárát vallották osztrák szomszédaink, kik az absolut kormány által méregdrágán és rendkívül sok adósság mellett vett Pest és Bécs közti vasutat az államvasuttársaságnak, a gloggnitzi és semmeringi vasutat pedig a déli vasúttársaságnak oly áron adták el, hogy az ezen vasutakra költött forintos adósságok a megtérített garassal meg nem fizettetvén, akkor, mikor a kamatok leszállításával egy kis bankrottot tettek kilátásba 20%-t lecsíptek az ezen vasutak építésére tett adósságok kamataiból. Az mondatik továbbá, hogy pressiót gyakorol az állam a vállalkozókra, ha előre tudják, hogy az állam fogja építeni a vasutat. A tapasztalás az ellenkezőt bizonyítja : bog} 7 a vasutak építésének államköltségen megkezdése nem egyéb, mint a garantiának felszöktetése. Mert az állam, vagy maga saját képviselői, vagy vállalkozók által épít. Mindkét esetben sokkal drágábban, mint más magántársulat. (Helyeslés.) Ezt tapasztalta maga a közlekedési minisztérium a hatvan-miskolczi vasútnál, hol a vállalkozók, Weikersheim és Bontoux l r 2 miihót nyertek, pedig tudjuk, hogy maga az épités igen középszerű, s ha az állani által költött pénzek alapján a garantia meghatároztatnék : 38,0-00 frtba kerülne egy mértföld biztosított jövedelme, holott a fiszavidéki vasútnál 25,000 frtba kerül biztosítva. Igen nehéz volna tehát a törvényhozás részéről akkor, midőn a társulat az állam által ezen vasútra fordított költségek alapján a garantia meghatározását követeli, azt visszavetni és azt kikötni, hogy a társulat olcsóbban építsen, mint az állam.- Ezt egy vasúti társaságtól kívánni, haszontalan működés. Továbbá a pénzvilág igen jól tudja, hogy a vasúti kölcsönnek még folyóvá tehető összegéről is rendelkezett már a törvényhozás más vasutak részére, mint a fiumei és az úgynevezett magyar északi vasutak részére. Igaz ugyan, hogy miután ezen az említett vasutak részére rendelt összeg utolsó része csak 187,3-. ban fog kiadatni, időközben ezen összeget más vasutakra is lehetne fordítani azon remény fejében, hogy ezen ideiglenesen kiadott összegek az illető társaságok által 1813-ig vissza fognak fizettetni: .. a pénzvilág is tudja tehát, hogy ha ezen vasútra vevő nem akad, akkor pénzügyminiszterünk kénytelen lesz vagy uj kölcsönt venni föl, hogy ezen vasutakat kiépíthesse és ezen köl-
