Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-180

180. országos ülés május 24. 1370. 263 tositó társaság ügyei tisztába hozatván, a megnevezett károsultnak és az azonkivüli számos kárositottnak jogos igényei mielőbb kielégítéssenek. Mindenekelőtt megjegyezvén, hogy azon társaság, mely szóban forog, egy köles önös biztositó társaság, mi az interpellátióban elő nem fordul, lesz szerencsém ezen társulat históriáját röviden előadni. (Halljuk!) Az erdélyi kölcsönös biztosító társaság, mely egy idejig fönállott, kezdetben szép sikerrel működött; azonban az 1866. és 67. években előfordult számos tűzkárok következtében üzletét megszüntette, fizetését beállította s feloszlatását elhatározta. Egyszersmind azonban megbízta az igazgató választmányát, hogy azon pótdijakat, melyek az illető tagokra kirovandók voltak, kellő erólylyel hajtsa be. A társaság ugyanakkor folyamodott az akkori erdélyi kormányszékhez is, hogy a tagok ezen tartozásait politikai utón hajtsa be. 1866-ban egészen 1867-ig az erdélyi kormányszék részéről semmi intézkedés nem történt; az igazgató választmány pedig a helyett, hogy maga erélyesen hozzá fogott volna a kirovott pótdijak behajtásához : azt várta, hogy a kormányszék kívánságát teljesíteni fogja. Ezen állapotban volt az ügy 1867-ben, midőn a felelős kormány megalakult, s az ügy ezen stádiumban került a kormány eldöntése alá. A minisztérium 1867. május 3-án kiadott egy rendeletet, melyben az erdélyi királyi biztos fölszó]ittatott arra: kövessen el mindent, hogy ezen ügy szeren esésen lebonyolittassék s a károsítottak kielégíttessenek. Történtek azonfölül intézkedések, hogy az ügynökök mindazon támogatásokban részesittessenek, melyek neki a tőrvény korlátai között megadhatók. A t. képviselő ur meg fogja nekem engedni, hogy én egyebet nem tehettem. Bármi részvéttel viseltessen azon károsultak iránt s viseltessem különösen Halmay irányában olyannal, mint a milyennel iránta a t. képviselő ur viseltetik, ki az ő érdekében adta be az interpellátiót: magamat nagyobb hatalommal fölrubázottnak nem éreztem és nem tehettem azt. hogy a társaságnak tartozásait politikai utón vagy adó utján hajtassam be, mert meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy az állam s az államnak e tekintetben képviselője a kormány a megbukott vagy föioszlott társulat exequense vagy végrehajtója nem lehet. (Helyeslés.) Az állam igenis köteles az itéletileg elmarasztalt követeléseket, a törvény által kirótt adókat behajtani, de egyébre a kormánynak kötelessége ki nem terjedhet. (Igaz!) Azonfölül ezen társaság természetesen nem egyéb mint magánvállalat : egyesek társulata, ennélfogva minden egyesnek fön- j marad azon joga, hogy követeléseit a társaság irányában birói, törvénykezési utón érvényesitse. Ez nyitva állott és nyitva áll minden károsult előtt, de a kormány sem a fölperes, sem a biró szerepére nem vállalkozhatok. (Helyeslés.) Lett volna még egy mód, melyet megkísérelhettem volna, s ez az leendett, hogy a törvényhozástól fölhatalmazást kértem volna az iránt, hogy az egészen tisztába hozott követelések politikai utón tehát adó utján hajtassanak be anélkül, hogy a szerencsétlen károsultak kielégíttetnének, s meglehet, hogy kötelességemnél fogva meg is tettem volna: azonban ezt azon körülmény, mely a képviselő ur előtt is tudva lesz, hogy t. i. az adósok egy része nem a magyar korona területén lakik, megakadályoztatta. Ha tehát a törvényhozás által meg lett volna is nekem engedve, hogy e tartozások adó utján hajtassanak be, ennek következése az leendett, hogy sokan kibúvtak volna a teher alól azok, a kik a m. korona területein nem laktak. Egyébiránt én a képviselő urat — méltóztatik rá emlékezni, — magán utón fölszólítottam : jelölne ki nekem módot, melyen a károsultak kielégíttethetnének; még mindig várom az ajánlatot. Különben ha bár mikor tetszik a képviselő urnák ezután is nekem, mint miniszternek, miniszteri hivatalomban ily ajánlatot tenni, én a mennyiben törvényszerű kötelességem, s azon tisztelet, melylyel intézményeink iránt tartozom ezt megengedi : igen szívesen és elismeréssel fogom az ajánlatot elfogadni. (Élénk tetszés.) Lehet azonban, hogy valamely más mód is fog ajánlkozni, melynélfogva e szerencsétlen ügy egészen lebonyolittathatik, s ha akkor a kivitel lehetlenségével nem fogok találkozni: okvetlenül meg fogom az alkalmat ragadni; mert azon részvétnél fogva, melyet a károsultak iránt érzek, nem kivánhatom hasonló jelenségek ismétlését és azért ama sebek orvoslására mindig a leghajlandóbb leszek. (Elénk helyeslés.) Ugyanez alkalommal válaszolni kivánok azon interpellátióra , melyet ugyané tárgyra vonatkozólag Szuppan Zsigmond ur, ki jelenleg nincs már körünkben, intézett hozzám ; ez az interpellátió így szólott: „Van-e remény, hogy a már most a magyar kölcsönös bankkal egyesült, illetőleg vele összeolvadt erdélyi tüzkármentesitő társulat igéretét beváltani, elvállalt tartozásait teljesíteni fogja, és ha van remény, hajlandó lesz-e a'tisztelt miniszter ur a nevezett füsionált társulati pénzintézetet arra birni, hogy a galgóez-kerületi választók és Keller László treucsénmegyei kis-kottesói lakos irányában elvállalt tartozásait teljesítse, és a nevezett kárvallottak követeléseit minél előbb elégítse ki. A képviselő urnák, ha jelen volna, azt válaszol-