Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. országos ülés ápri! 6. 1860. 15 dani, mert a minisztertől várhatja fizetése felemelését. Már pedig, financzialis tekintetből csakugyan czólszerü, hogy meg legyen azon külőnbr ség, hogy ne minden biró azonnal, mihelyt belépi, ugyanazon fizetést kapja, mint az* ki talán évek során át a birói tisztet teljesítette, és ezáltal magának e téren érdemeket szerzett. A központi bizottság mindez okokból azon nézetben volt, hogy ezen intézmény, mint financzialis tekintetben igen czélszerü, elfogadandó. (Helyeslés jobb felől.) Jámbor Pál jegyző (olvassa Jankovics Gyula módositvámyát:) „Az első §.1- és 2. pontja végsoraiban előforduló szavak : „pótbirák" kihagyassanak és helyettök tétessék az 1. pontban: ,24, rendes bíró" és a 2. pontban: „121 rendes biró." Tisza Kálmán:. T. képviselőház! Én részemről a Jankovics Gyula képviselőtársam által beadott módositvány helytelen voltáról az által, mit t. előadó ur mondott, egyátalában nem győződtem meg. Én azt hiszem, hogy szükséges egy felől, hogy az, ki mint biró működik, egyformán független legyen és szükséges más felől, hogy az a köztiszteletnek tárgya legyen és lehessen. Az elsőre nézve : az az a függetlenségre nézve, szükséges tehát az, hogy elmozdithatlan legyen és minél kevesebbet várhasson bárkinek is kegyelmétől. Az elmozdithatlanságra nézve nem tudom, hogy hogyan értelmezi a pótbirák helyzetét az igen t. igazságügyi miniszter ur, de fölteszem, hogy a pótbirákat is elmózdithatlanoknak tartja ítélet esetén kivül épen ugy, mint a többi bírákat. Ha ilyeneknek tartja, akkor nem tudom, hogy mi nyereség van abban, ha pótbiráknak neveztetnek? Ha ellenben azon fölfogásból indult volna ki a miniszter ur, — mit föl nem teszek, — hogy a pótbirák még nem véglegesen kinevezett birák, hanem elmozdíthatók, akkor ezen fölfogást vissza kellene utasítanom, mint a birák függetlenségével teljesen öszszeférhetlent. De ettől eltekintek: ismerjük az emberi gyöngeséget t. ház, ha ezen pótbirák elmozdithatlanság tekintetében egyformán állanának is a rendes bírákkal, az az : épen ugy, mint azok csak vétség folytán és csak rendes Ítélet utján volnának is elmozdíthatók, tudjuk, hogy az emberek — fájdalom — még ma is a czimekre végtelenül nagyon sokat adnak; igen sok embert azon pótbiró nevezet nagyon fog genirozni és ezek minden áron fognak igyekezni e kis szócskát czimök elől lerázni. De ezt egészen, indokolatlannak nem is lehetne mondani. A ki ismeri Magyarország népének az élezek iránti fogékonyságát, azt nem fogja meglepni — ha furcsának látszik is — hogy, ha a pótbiró név szokásba jönne, a magyar nép abból a legrövidebb idő alatt „fótbirót" csinál annak fogja nevezni és nevetni fog rajta; pedig a birói személyzetet nevetségessé tenni — meggyőződésem szerint — nem szabad. A mi a fizetés kérdését illeti, abban igazsága volna a t. előadó urnák, hogy a birói függetlenséget az is veszélyezteti, hogy egy része a bíráknak kisebb fizetéssel láttatik el ; mert ezek azután nagyobb fizetés után vágynak. Ez igaz azon esetben, ha az, hogy a pótbirák előléptetése a rendes birák sorába nem egy bizonyos szabály szerint fog történni. De ha kimondatik az, — a minek meggyőződésem szerint okvetlenül ki kell mondatni, — hogy kisebb fizetéssel kinevezett birák, kineveztetésök sorrendje szerint lépnek a nagyobb fizetéssel ellátott rendes birák megürült helyeikre: akkor az egyátalában a birói függetlenséget nem fogja veszélyeztetni, és ezt én részemről mindenesetre beiktattatni kívánom ezen javaslatba, valamint még azon esetben is, ha méltóztatnak általam meg nem fogható okokból a pótbirói intézményhez ragaszkodni, — ha csak a birói függetlenséget veszélyeztetni nem akarják, — okvetlenül ki kell mondani, hogy a pótbiró kineveztetése sorrendjében lép a rendes biró helyébe : mert, ha ezt ki nem mondjuk, akkor azt mondjuk ki, hogy a magyar királyi tábla bíráinak negyed része nincs független helyzetben, hanem olyanban van, hogy — ha nagyobb fizetéssel ellátott helyre akar jutni — minden perczben a miniszteri kegy után kell jármok. Ha talán azt méltóztatik hinni, hogy a rendes bírákat nem lehet különböző fizetéssel ellátni, én ugyan e nézetben teljesen nem osztozom, de igen könnyen lehet segíteni rajta az által, ha azt kimondjuk, hogy legyen minden bírónak egyforma fizetése azon anyagi áldozat, mely ez által az országra rovatik, Pesten és Maros-Vásárhelyen a két királyi táblának együttvéve 34,000 frt, bizonyosan nem oly nagy áldozat, hogy e miatt a bíróságok függetlenségét veszélyeztetni, vagy csak kétség alá vétetni is szabad volna. (Helyeslés.) Én tehát határozottan pártolom a beadott módositványt, egyúttal kifejezni óhajtván, ha a fizetések különfélesóge határoztatnék el, hogy az előléptetés a kinevezés sorrendiében történjék; de igen szívesen elfogadom azt is, ha jobbnak méltóztatnak találni s azt hiszem, hogy Jankovics Gyula képviselőtársam is elfogadja: hogy minden rendes bírónak egyenlő legyen a fizetése. De azt hogy a birák egy részének akár nagyobb czimre, akár magasabb fizetésre való előléptetése nem a kinevezés sorrendjében, hanem kegyelem utján történjék, azt részemről a birói függetlenség érdekében határozottan visszautasítom. Midőn ezt teszem, még csak azon anomáliára vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, — bár