Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

228 178. országos ülés május 21. 1870, tetszése daczára is véleményemet megmondani, E véleményem következő : Folytonosan történik hivatkozás a közvéleményre. Én elfogadom e terrénumot; de azt merem állítani, hogy parlamentalis országban a közvéleménynek jogosultabb kifejezése nincs, mint az ország választottainak többsége. (Helyeslés jobb felől.) Eötvös József báró : Én nem is szólaltam volna fel, t, ház, ha- tisztelt barátom, Debreczen város érdemes képviselője nem hivatkozott volna reám, és ha előadásából nem láttam volna azt, hogy ő azoknak állását, kik a törvényjavaslat fölvételét óhajtják: nem helyesen itéli meg, és szintén ugy téved az indokok iránt is, melyeknél fogva mi az általa tett indítványt el nem fogadhatjuk. Helyesnek tartom azon nézetét, hogy oly kérdéseket tárgyalni, melyekre a közvélemény előkészülve nincs, káros. Helyes azon állítása is, hogy az 18i8-ki törvények — ámbár órák alatt alkottattak meg — évekig tartott küzdelmek és vitatkozások által készíttettek elő. (Helyeslés.) Csak egy tekintetben nem érthetek egyet Tisza Kálmán tisztelt barátommal: abban t. i.. hogy a törvényhatóságok rendezésének kérdésére nézve a közvélemény tájékozva nem volna. (Zaj bal felől) Egész politikai tevékenységem 25 év óta ezen kérdés körül forgott. 25 évig fáradtam magam is azon, hogy a közvéleményt e kérdésben tájékozzuk, és ha mindazokra gondolok, mik barátim, főkép ellenzőim által e hosszú vita alatt felhozattak, azt merem állítani, hogy Magyarországban nincs s nem létezett soha kérdés, melyre nézve a közvélemény annyira tájékozva volna, mint épen ezen kérdésre nézve. (Igaz jobb felől. Zaj bal felől.) Azt merem állítani, hogy Magyarországon egyetlen egy kérdés sincs, melyre nézve nagyobb bizonyossággal elmondhatnók, hogy arról minden embernek van véleménve. Sőt nemcsak a tárgy egészben, de még annak részletei is ismeretesek mindenki előtt, s mig például a vasutakra vagy a törvénykezésre nézve kevesen vannak, kiknek a részletek iránt teljes ismereteik volnának: a törvényhatósági kérdést még részleteiben is valamennyien ismerjük. Mi tehát itt az : a mi uj ? A tárgy maga nem; mert a tárgyat ismeri mindenki. A tárgyra nézve létező közvélemény szintén nem, mert engedelmet kérek, ezt ezen törvényjavaslat nem fogja megcsinálni és megváltoztatni. A törvényhatóságok mikénti rendezésére nézve mindenkinek meg van saját nézete, melyet ezen törvényjavaslat által vagy megközelítve vagy sértve talál. Tehát csak egyetlen egy dolog van, mely még nem ismertetett teljesen, és melyre nézve még a közvélemény tájékozva nem volt, és ez maga a törvényjavaslat. (TJqy van bal felől.) De — engedelmet kérek — csak nem volt; én a sajtó embere vagyok, egész életemben azzal foglalkoztam és igy ismerem a sajtó hatását is ; legbensőbb meggyőződésemképen mondhatom tehát, hogy, ha a régi magyar országgyűlések valamelyikéhez e törvényjavaslat három esztendővel előbb nyújtatott volna be, és három esztendeig feküdt volna a ház asztalán : a közvélemény aziránt annyira tájékozva nem lett volna, mint lett most azon három hét alatt, a mely ideig az előttünk fekszik. (Élénk ellenmondás bal felől.) Azt méltóztatott mondani, hogy nem lehet a törvényjavaslatot tárgyalni azért, mert az öszszes közvélemény a törvényjavaslatra nézve tájékozva nincs. Mi volna a következése : ha e nézetét elfogadva, azt tovább alkalmaznók? Tegyük fel, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az ellenzék padjairól t. barátaim valamelyike törvényjavaslat alakjában egy uj inditványnyal lépne fel, egy egészen uj eszmével, mely a kérdést egészen uj világban tünteti fel: talán akkor ismét azt kellene kívánni : adjunk ujabb i hónapot, hogy ezen egészen uj eszme iránt is tájékozva legyen a közvélemény ? (Helyeslés jobb felől.) Hiszen végre azon eszme, melyet egy egyén felhoz, a kérdésre nézve époly fontos lehet, mint azon törvényjavaslat, melyet a kormány benyújtott! Igen szép azon eszme, és igen kívánatos is volna, hogy minden egyes indokra nézve, mely valamely egyes tárgyban felhozatik, az egész közvélemény tájékozva legyen, és hogy mi azt ismerjük minden egyes indokra nézve; de gyakorlatilag ez, meggyőződésem szerint, lehetetlen: mert ha később, p. o. a kért 3 hónap múlva valaki uj törvényjavaslattal lépne fel, ismét ott fognánk állani, a hol most állunk, azaz végre is mindig azon meggyőződés szerint kellend határoznunk, a melyet a szükséges és létező közvéleményre nézve magunkból merítettünk. (Helyeslés jobb oldalról.) Elnök: (leszáll, helyét Gajzágó Salamon foglalja el) Nyáry Pál : T. ház ! (Zaj. Felkiáltások : Szavazzunk! Eláll!) Én a bátorságnak magán emberben is igen nagy becsülője vagyok, mert ugy tapasztalom, hogy csak a bátor emberek jók és becsületesek. De ha ezt magán emberben becsülöm, tisztelem, nem mondhatom, minő fokra hág tiszteletem, ha a bátorságot a kormányban látom. (Mozgás a jobb oldalon.) Csak hogy magán emberben szintúgy, mint a kormányban, végtelen sokféle magyarázata, színezete van a bátorságnak. Magán emberben, megtörténhetik, bá-