Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

178. ors-ágos ülés május 21. 1870. 229 torságnak neveztetik az, a mi nem volt egyéb könnyelműségnél. A kormányban bátorságnak neveztetik az, a mi vakmerőség. Példát hozok fel, még pedig nem a múltból, hanem a legközelebbi napokból. E nemben tünteti ki magát egy miniszter: Ollivier, kitől nem tudja megtagadni senki a bátorságot. Miben áll bátorsága ? Talán abban, hogy bizonyos dolgokat a legrövidebb idő alatt, miután azokat titokban tartotta, * -Jkeresztül akar vinni ? Epeu nem; a császárhoz intézett beadványa szerint szükségesnek tartja mind a polgári törvénykezési rendtartás, mint a büntető törvénykezés, mind a közigazgatás javítását törvény által reformáltatni. De nem azt mondja, hogy uraim, képviselők, elkészíttettem minisztériumomban alkalmazott, a publicum előtt többnyire ismeretlen quantitásu tagok által egy törvényjavaslatot, a mely nagyon szükséges : kérem azt keresztül vizsgálni és bizonyos időben törvénynyé alkotni. Nem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy a császár intézkedjék az ő alkotmányuk szerint, hogy a perrendtartásra vonatkozó javaslatot vizsgálja meg az államtanács, a büntetőtörvénykezésre vonatkozó javaslatot pedig vizsgálja meg egy nagy férfiú — Ortolan — elnöksége alatt kiküldendő bizottság. Ez a bátorság. Ezt tartom én bátorságnak, és megvallom, hogy sajnálkozva kellett hallanom, midőn különben igen bátor egyénnek tartott igen tisztelt miniszterelnök úrban hiányát látom a kormányzói bátorságnak. (Ivánka Zsigmond hangosan nevet.) Ugy látszik, hogy nagyon jól mulatja magát. (Derültség hal felől.) Hogy mi a megyerendezés ? mi az önkormányzat ? a felett körülbelől Magyarországban mindenki tisztában van, de már 1848-ban is tisztában volt; és mit mondott? ugy látszik, a XVI-ik törvény azt mondta: ,.Hátra van a megyei intézménynek a közszabadság alapján az egész nemzetre kiterjesztése." Ez a főelv. Es igen természetes, hogy nem is kellett akkor a törvényhozásnak más elvet felállítania, miután az önkormányzat joga, mely a nemességnek privilégiuma volt, 1848-ban az 1848-ki törvények által ezen privilégium megsemmisíttetvén és átruházva az egész nemzetre, ezen kérdésnek megfejtése kell hogy legyen, az : a mi egy a minisztérium által jelenleg beterjesztett törvényben formulázva van. Azt mondja Eötvös igen tisztelt miniszter ur, hogy ez iránt mindenki régen tisztában van. 0 maga sem volt tisztában. (Derültség.) Mert emlékeztetem egy pár év előtt mondott beszédének azon részére, melyben azt mondta: hogy még az önkormányzat Magyarországban tökéletesen kifejtve nincs, mert hiányzik belőle a községrendezés. Hogyan méltóztatnak tehát mondani azt, hogy ez iránt már régen mindenki tisztában volt? midőn a községrendezés maga oly tárgy, melyre nézve t. miniszter ur 2 év előtt azt mondta: hogy ez a része az önkormányzatnak épen nem volt kinőve! Én legalább részemről emlékeztetem a t. házat, hogy mennyire fontosnak tekintette ezt a tárgyat a 65—66-i országgyűlés : valahányszor előfordult, nem tartotta elégségesnek, hogy valaki, egy egyén adjon be javaslatot: ezért egy száz tagból álló küldöttséget nevezett ki, ez a küldöttség munkálkodását elkezdvén, jelentést tett az országgyűlésnek; de miután a miniszterek ki lettek nevezve, és a minisztérium követelte az initiativát, a ház átadta az initiativát. Es miként élt ezen nagy hatósággal a t. minisztérium ? Nem élt vele 2 évig, s körülbelül elkezdett azzal élni ezelőtt hét hónappal. Ha a t. ház által nevezett küldöttség, azon általam emiitett küldöttség munkálata folytán terjesztene elő e tárgyban javaslatot, senki sem mondhatná, hogy vele a közvélemény nem foglalkozott. De a t. ház, midőn e téren ugy szólván ismeretlen egyének zárt ajtók mellett dolgoznak, s akkor egj^ igy született munkálatot — nem akarom mondani jó-e vagy rósz — a háznak rögtön bemutatnak, s a ház egy tagja azt mondja: e munkában meg vannak fejtve mindazon kérdések, melyek a 48-ki tőrvények szerint megfejtendők, s a kormány azt mondja : van bátorságom a munkát keresztül vinni; engedjenek meg. én épen ellenkezőjét tapasztalom. Mert ha oly jeles a munka, mit én most kritizálni nem akarok, mert nem ide tartozik, — ha oly magasztos elvek azok, melyek e dolgozatban foglaltatnak, ha be van bizonyítva, hogy annak keresztülvitelére, vagy az alkotott törvénynek helyességére semmi kifogás alá nem jöhet az, hogy ez két hét alatt válik-e törvénynyé vagy 3 hónap alatt ? akkor nem látom át, mi módon fog számolni nemcsak a minisztérium, hanem a többség is arról: miért nem engedte meg, hogy a közvélemény e munkára nézve nyilatkozzék. Igen pompás kifejezéssel élt Csáky képviselő ur : nagyot akart mondani, midőn azt mondta, hogy a közvéleménynek legcompetensebb orgánuma a parlament. A parlament hatalom; de esak azért hatalom, mert rendszerint a mit kimond, arról már előre tisztában volt a közvélemény utján. Épen ez az oka, hogy nincs rá példa Angliában, kivált organicus törvényekre nézve, hogy azok valaha ugy jőjenek létre, hogy egy titokban ismeretlen egyének által készített (Felkiáltások: Ismeretlen egyénék! Nyáry: Ugy van!) compilatum terjesztetnék a törvényhozás elé, s egy ily törvényjavaslat már annyira megértnek tekintessék három hét múlva, hogy indokolása-