Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

178. országos ülés május 21. 1870. 227 ségbe nem vont jog alapján akarok beadni egy rövid indítványt. Mielőtt ezt tenném, az előttem szóló tisztelt képviselő ur azon észrevételére, hogy semminemű törvényben s semminemű házszabályban nem olvasta ő azt, hogy a közvélemény nyilatkozatait be kellene várnia : azt jegyzem meg, hogy ezt én sem olvastam soha sem törvényben sem házszabályban; de vannak az alkotmányos életnek oly bizonyos észszerű és az alkotmányosság sérelme nélkül meg nem tagadható követelményei, melyeket épazért nem kell a törvénybe és szabályokba tenni, mert annak élni kell mindenki keblében : {Helyeslés balról) és ha van egy ily elv, épen az olyan, hogy a törvényhozásnak szükséges, mielőtt végleges megállapodást hozna, ismernie ily nagyfontosságú tárgyban a közvélemény nyilatkozatait és közérzületét: mert mi kifejthetjük az osztályokban saját véleményünket, de még az nem teszi azt, hogy ideje és alkalma volt nyilatkozni a közvéleménynek is. A közvélemény előleges nyilatkozatának bevárása épen azért szükséges, hogy a képviselőház tagjai már aziránt tájékozva teljesíthessék törvényhozói tisztüket, s én legalább — ha valóságos alkotmányos törvényhozásról van szó, nem birok egyetlen egy példát felmutatni arra, hogy ily fontos törvényjavaslat, mely az ország egész alkotmányát lényegileg megváltoztatja, tárgyaltatott volna a nélkül, hogy a közvélemény előtt hosszú és hosszú ideig ne feküdt volna. (Jobb felől: 1848-ban.) Azt mondják 48-ban. Erre két megjegyzésem van: az egyik az, mire nézve nekem bizonyára igazat fog adni a t. cultusminiszter ur és igen sok tagja a háznak, hogy azon eszmék, melyeket a törvényhozás 1848-ban törvénybe iktatott, évtizedek folytán érlelődtek meg a közvéleményben ; (bal felől helyeslés; jobb felől felkiáltások: ez is!) a másik pedig az, hogy, ha a közbe szólni méltóztatott t. képviselő ur egyfelől megadja a viszonyoknak azon kedvező voltát, melynélfogva az országnak évtizedeken át elnyomott óhajait néhány nap alatt teljesíteni lehessen; más felől a körülménynek azon nem egészen kellemes kényszerűségét: én is kész leszek a két irányban! viszonyoknak engedni; de most, midőn normális viszonyok közt élünk (felkiáltások jobbról: tehát mégis elismeri!) — már ugyan a mennyire normálisoknak tarthatjuk, pressió alatt semmi esetre nem állunk — akkor, egyátalában ily rögtönzött eljárást igazolni nem lehet. Méltóztattak azt, hogy mennyire állhatunk most normális viszonyok között, másképen értelmezni mint én. En azt tartom, hogy a közigazgatási törvénynek nyakra-főre keresztülviteét igazolható abnormi helyzetről, nem panasz kodhatik az, ki figyelembe veszi, hogy három esztendő alatt hány összeütközése volt a törvényhatóságoknak a kormánynyal, a ki figyelembe veszi, hogy mindössze két-három erőszakkal előidézett ily összeütközésnél több nem fordult elő. Azon nézetből indulván tehát ki egyfelől, hogy szükséges, hogy ily fontos törvényjavaslat fölött a közvélemény nyilatkozzék, más felől, hogy semmi oly sürgető körülmény nincs, mely a rendszeres eljárás mellőzését igazolná, — részemről feutartván a törvény feletti vita alkalmára egyéb észrevételeimnek, különösen több itt elmondottakra is teendő észrevételeimnek előadását — röviden felolvasom indítványomat: „Tekintve, hogy a szóban levő két törvényjavaslat oly mélyen bevág a nemzet alkotmányos életébe, hogy azt tárgyalni, mielőtt az ország közvéleménye eziránt nyilatkozott volna, nem lenne helyes; indítványozom: hogy e törvényjavaslatoknak az osztályokban tárgyalása a f. é. őszi ülésszakra halasztassék. (Bal felől helyeslés, jobb felől felkiáltások: Ohó!) Csáky Tivadar gróf: T. ház! ügy látom, hogy a diseussio mindinkább eltér azon tárgytól, mely fölött tulaj donképen folynia kellene, és ahhoz vélekedésem szerint nem kevéssé járult Hoffman képviselőtársam, felszólalása által. Megvallom, hogy ámbár érdekes volt előlegesen megtudni, hogy a t. képviselő ur a törvényjavaslat felett mikép gondolkozik; (Bal felől ellenmondás.) azonban azon nézetben vagyok, hogy most az egyszer oly dologról szólt, melyről itt kérdés nincs és nem is lehet: t. i. arról, hogy az osztályokban mily napra tűzessék ezen törvényjavaslatnak tárgyalása % Ez nincs szokásban: hivatkozom a gyakorlatra. A ház el szokta határozni, hogy a törvényjavaslat utasíttassák-e az osztályokhoz, vagy ha ez el lett határozva, az osztályok maguk szokták eldönteni : mikor kívánják tárgyalni a kozzájok utasított tárgyakat. En tehát nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a discussiót visszatereljük oda, a hová tartozik, miként ezt Ghyczy képviselő ur jellemezte : tudniillik annak eldöntésére: vajon most határozzuk-e el a törvényjavaslatnak az osztályokhoz utasítását vagy később ? Itt tisztán erről van szó. Miután felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy egy szerény észrevételt tegyek, s ez a közvéleményre vonatkozik. (Nagy zaj a balon.) ügy látszik, hogy a tisztelt ellenzéknek bizonyos esetekben nem tetszik, ha a közvéleményről szólunk. (Zaj halljuk!) En azonban azok közé sorolom magamat, kik Simonyi képviselő ur föltevése ellenében a közvéleménynyel szembeszállani, ugy magukat annak Ítélete alá vetni nem félnek. (Zaj.) Bátor leszek en a tisztelt ellenzék nem