Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-178
178. országos ülés május 21. 1870. 22-5 kétségbe vonni, hogy e törvényjavaslat hazánk legvitalisabb érdekeit tárgyalja. Én részemről tehát ezen eszmét, nem azon inditványt, melyet Tisza Kálmán ur tett, — mert azt nem találom czélszerünek módozatára nézve, — hanem azon ideát, hogy az osztályok ne rögtön tárgyalják, pártolom; (Tetszés a bal oldalon) és nem érezhetem magamat a legkevésbé sem azok által megezáfolva, vagy más véleményre térítve, a miket előttem szóló Kerkapoly képviselő ur mondott. Ő t. i. különösen kettőt hozott föl annak igazolására, hogy a közvéleménynek és nekünk is idő engedtessék a törvényjavaslat behatóbb tanulmányozására. Először ugyanis azt mondta: hogy a törvényjavaslat 3 —4 év óta váratik, követeltetik, sőt tárgyaltatik. Az, hogy 3—4 évig készült a törvényjavaslat, az idő volt a készitéshez, de nem volt idő a készült törvényjavaslat tartalmának tanulmányozására. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt, hogy egy törvényjavaslat soká készült, legfölebb arra lehetne érvül felhozni, hogy a törvényjavaslat bővebb tanulmányozására is több idő engedtessék; mert minél tovább készül el valamely tárgy, annál nehezebb, fontosabb az, s ennélfogva annál több időt igényel annak tanulmányozása is. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) A másik, a mit mondott, az volt, hogy: hiszen tájékozva van a közvélemény, mert Ghyczy Kálmán képviselő ur immár itélt is felette. Bocsánatot kérek, a törvényben foglalt egyes szabványok tudomásul vétele, és ezen egyes szabványok tartalma következtében a feletti Ítélethozatal és a törvényjavaslatnak egészben való figyelembe vétele közt nagy különbség van. Más részről a közvéleményről van szó. Mi a közvéleményt, ugy hiszem, mindnyájan nemcsak azért vettük tekintetbe, hogy tanulmányozza a tárgyat, hanem hogy óhajtásáról értesüljünk is. A közvéleménynek nemcsak egyedül keletkeznie, hanem nyilvánulnia is kéli. Megengedem, hogy a közvélemény már eddig is alakulóban van ; de hogy a közvélemény e törvényjavaslat tartalma iránt már nyilatkozott volna, azt legalább én, részemről nem tudom, nem tapasztalom. (Helyeslés a bal oldalon.) Én tehát azt hiszem: hogy mindkét érv ellenkezőleg épen annak jogosultsága mellett harczol, hogy, mondom, ne túlságos, de mérsékelt idő engedtessék a közvélemény alakulásának és nyilvánításának. A Tisza Kálmán képviselő ur által előterjesztett inditványt azonban nem tartom czélszerünek; o ugyanis azt óhajtja, hogy e kérdés külön napirendre tűzessék. Ennek szükségét azért nem látom : mert mi felett kellene határoznunk? Az, hogy az osztályokhoz utasitassék a törvényjavaslat, kérdésbe sem jöhet, mert KÉPV.H. NAPLÓ 18 ff VIII. hiszen ezt e házszabályok rendelik, az iránt pedig, hogy mikor tárgyalják az osztályok? mindjárt most az osztályokhoz utasítás alkalmával határozhatunk. En részemről tehát magát az eszmét oly alakban pártolom, hogy mikor az osztályokhoz utasítjuk a törvényjavaslatokat, egyúttal az időt is meghatározzuk, melyben az osztályok tárgyalásaikat megkezdjék, (Felkiáltások: Ez nem szokás!) Ha nem szokás, nem következik, hogy nem tehetjük. En tehát részemről oly értelemben nyilatkozom az eszme mellett, hogy a tárgyalás megkezdésére nemigen hosszú időt, például a jövő hónap első felét kitüzhetDők. (Ellenmondás jobb felől. Helyeslés bal felől.) Simonyi Lajos báró: T. ház! Leginkább azokhoz akarok szólani, a melyeket itt igen t. képviselőtársam Kerkapoly mondott. Ő ugyanis beszédének elején az indítványoknak definitiojába bocsátkozott. Én e térre követni nem akarom. Nem akarhatom azt, hogy vitatkozzunk itt a felett: hogy mi az indítvány, mi nem ? hanem leginkább a felett akarok nyilatkozni, a mi beszédének egyik fő érve volt, hogy t. i. az ellenzék részéről követeltetett, hogy a törvényhatóságok rendezésére nézve egy törvényjavaslat terjesztessék elő a kormány részéről. Igen is, mi óhajtottuk azt, kivétel nélkül s pedig nem azon pártfegyelemnél fogva, a melyre az igen t. miniszterelnök ur utalt, hanem óhajtottuk azt meggyőződésünk következtében, a mely bennünket összetart. Kívántuk azért, hogy hagyassék aztán elég idő a haza közvéleményének, hogy a felett ne csak gondolkozhassak, hanem egyszersmind akaratát is nyilváníthassa ki. Egy főérv, mely azon részről felhozatott, az : hogy elmúlt 4 év, és azért e tekintetben tájékozhatta magát a közvélemény. A törvényhatóságok leendő rendezése felett igaz, mindenki gondolkozhatott, de nem volt semmi biztos alapja, a melynek helyeslése, vagy nem helyeslése iránt az ország is nyilatkozhatott volna: az csak jelenleg van meg, midőn a kormány részéről az erre vonatkozó törvényjavaslat a ház elé letétetett. Kerkapoly t. képviselő ur azt mondta : hogy eleget gondolkoztak. Azt hiszem, hogy a gondolkozástól nem tartanak, hanem a mint látom, attól tartanak, hog}^ az ország közvéleménye e törvényjavaslat felett nyilatkozhassak is. Miképen nyilatkozhatnék pedig az, ha a mint hallottam felkiáltani, hétfőn fogják tartani az osztályokat. (Felkiáltás : Ma délután!) Hová vezet ez ? Mindenekelőtt szükséges az, hogy mielőtt az osztályokhoz tétetnék át ezen ügy, elébb az ország közvélemén} r e nyilvánuljon. Ha az osztályok már letárgyalták, azután jönnek egyes petitiók, azok nem fognak az osztálvokhoz utasit29
