Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

178. országos ülés május 21. 1870. 217 tálytanáesos uruak azon érdekes jelentését, mely a kincstári erdőségek nevezetes részére, t. i. a máramarosi, ungvári és liptói erdőségekben tör­tént beruházások és jövedelmi kiszámításokra vonatkozik és melyet hozzám intézett, a t. ház­nak bemutassam. Örvendenék, ha a t. ház meg­engedné, hogy e jelentés a képviselő urak közt szétosztassák, (Helyeslés) a mennyiben remény­lem, hogy ezen munkálatban foglalt becses ada­tok a jövő költségvetés tárgyalása alkalmával kellő tájékozásul fognának szolgálni mind az ál­lamerdőségekben történt beruházásokra, mind a várható jövedelmezésre nézve. Egyébiránt a munka csinosan van kiállítva, ós három mappával van ellátva. A különféle bevételek kevesebbet jövedel­meztek 251,000 írttal. De nemcsak a pénzügyminisztérium kezelé­se alatt álló jövedelmek, de az egyéb miniszté­riumok jövedelmei is szaporodtak. így a földmi­velés, ipar és kereskedelmi minisztérium kezelé­se alatt álló posta, távírda és bánya illetékek előirányozva voltak: 4,089,000 frttal; bejött összesen: 4,576,000 frt, tehát 487,000 írttal több. Megjegyzem ezen bevételekre nézve, hogy — mint már emiitettem is — a zárszámadások­ban a rendkívüli tételek el lesznek különítve a rendesektől, s miután a kezelési kimutatásban még ez teljesen keresztül nem vitetett, a rend­kívüli bevételekben 1,938,000 frtnyi számítási hiány mutatkozik ; azonban ezt betudva, az összes eredmény az előszámitáshoz képest, — te­kintve a bevételeket és kiadásokat, — mint már mondám — 13\ milliót haladó többletet mutat. (Tetszés.) Midőn a t. háznak e négy rendbeli, s pénzügyi tettem, ezen reám nézve fontos pillanatban en­gedje meg a t. ház nekem, ki eddig hazánk pénzügyei vezetésének gondjaival terhelve vol­tam, hogy egy rövid visszapillantást tegyek a múltra, annak kedvező eredményeire; de el nem hallgatva az elkövetett hibákat s pár szóval je­lezzem a nem kedvező jövőt, melynek az eset­ben elkerülhetetlenül elébe megyünk, ha a — kivált a közelmúlt időben — választott utat még kellő időben egy biztosabb útra való visszatérés által el nem hagyjuk; (Halljuk!) mire még időnk van, miután három évi pénzügyi eredmények állanak a t. ház előtt, melyek különösen, a mi az állambevételek folytonos növekedését illeti, örvendeteseknek mondhatók ; kivált ha tekintet­be veszem, hogy immár a 4-ik évnek 5-ik hó­napjában vagyunk, és ámbár a múlt évi termés a középszerűn aluli volt, és átalában a tavaszi hónapok a bevételekre nézve a legkedvezőtleneb­KÍPV. H. NAPLÓ. 1844 vm. bek ; mindamellett f. hó első napján az összes állampénztárakban lévő készletek — ámbár te­kintve az április elsején volt állapotot, több mint 3 millió csökkenés mutatkozik : — még is kerek­számban 17.000,000 frtot tettek. Ha a múltra visszatekintve azon kérdést intézem magamhoz, hogy az 1867-ik év január és február havában, midőn még a magyar mi­nisztérium kinevezése előtt a közjogi kiegyenlí­tés elvei iránt és a pénzügyi kormányzat ketté választása és átvétele fölött Bécsben folytatott alkudozásokban részt vettem, és arról volt szó, hogy elhagyva a nyugalmas magánéletet, a nagy felelősséggel járó, terhes pénzügyi tárczát elvál­laljam — vajon hittem-e akkor, hogy a pénz­ügyi igazgatás 4-ik évének 5-ik hónapjában a jelenben mutatkozó s kielégítőknek mondható eredményekkel fogunk szemben állani? — hatá­rozott „nem K-mel kell válaszolnom; s valóban visszagondolva azon nehézségekre, melyeket el­hárítani ; azon ellentétes érdekekre, melyeket kiegyenlíteni; s a rendezésekre, melyeket keresz­tülvinni kelletett s tekintetbe véve e mellett­azon nagy kiadásokat, melyeknek födözését a közös monarchia és az uj életre ébredt önálló Magyarország érdeke kilátásba helyezett, még pedig az első évben egy egyszerű indemnity alapján saját felelősségemre, és hogy a pénzügyek keze­lésével át kellett vennem egy, az országban nép­szerűtlen pénzügyi szervezetet, több mint har­madfélezer, a hivatalos nyelvet nem értő, ide­gen születésű pénzügyi hivatalnokkal; szemben azon körülménynyel, hogy az összes népesség majdnem két évtizeden át meg szokta a köz­terhek nem fizetésében polgári erényt és hazafiúi kötelesség teljesítését látni: (Igaz!) mindezeknek tudatában csak aggodalommal tekintettem a ne­héz teendők hosszú sorára, különösen az első hó­napokban, midőn nem volt annyi pénz a magyar pénztárakban, hogy az az országban teljesítendő fizetésekre elég lett volna, sőt a helyett, hogy a közös költségekre Bécsbe pénzt küldhettem volna, onnét kértem és nyertem egy pár milliót köl­esönkép, és valóban az isteni gondviselés külö­nös kedvezése járult hozzá, hogy a kezdet ne­hézségei közt áldás jutalmazta a földmivelő munkáját; az 1867. és 1868-ki bő termés meg­hozta az anyagi gyarapodás első föltételét s a szabad intézmények védelme alatt a munka, ta­karékosság s a növekedett tőkék tagadhatatlanul, nagyban emelték az ország adóképességi erejét. De nem csekély volt azon munkásság is. melyet a pénzügyi téren eddig a törvényhozás és minisztérium kifejtett. A közjogi és pénzügyi kiegyezés beíejezett tény, a teremtett uj intézmények életképeseknek bizonyultak, rendezett és magyar pénzügyi igaz­28

Next

/
Thumbnails
Contents