Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

2lg 178. országos Ülés májas 21. 1870. gatás áll rendelkezésünkre, az adók minden neme törvényesíttetett, habár az adóreformok tárgyában még sok a teendő; a közösügyek és államadósság iránti kötelezettségnek pontosan eleget tettünk, a magyar államadósságot képező földtehermentesitési kötvényeket semmi uj teherrel nem róttuk meg; mire pedig nagy lehetett a kísértés : miután a legközelebbeső szomszédaink ellenkező példával mentek előre. Ezen adósság kötelezett rendes törlesztését pontosan teljesítettük; hasonlóképen évenkinti összegekben törlesztetett a magyar államjószágokra bekebelezett domaniális kölesönnek reánk eső fele része, és ha ezen vállalt magyarországi terhek törlesztésére fordított összegekhez hozzászámítjuk a vasúti kölcsönben történt törlesztést : több mint 10 milliót halad az ezen ezélra eddig fordított összeg. Tehát eddig több, mint tíz milliónál törlesztetett az államadósság terhéből. Az államerdőségek, bányászat, posta és távirdába nevezetes befektetéseket tettünk; a koronái uradalmak számát növeltük; a honvédek fölszerelésére több milliót áldoztunk: az előbbeni időkből reánk maradt vasúti kamatbiztositási kötelezettségnek pontosan megfeleltünk. Mindezen hasznos befektetésekre, nem számítva a vasúti kölesönből eszközlött befektetéseket legalább 9 millió forintot adtunk ki: e mellett elmondhatjuk, hogy senkinek, ki tőlünk valamit követelni jogosítva van, adósak nem maradtunk. E mellett teremtettünk egy vasutbiztositási alapot, melyben 11 milliót haladó érték van, s mely az activák iránti végleszámitás folytán még több millióval szaporodhatik. Ezek az első kedvező évek eredményei. De lett volna-e ily eredmény, ha, mint a múltban annyiszor előfordult, s a jövőben is okvetlenül bekövetkezik, a mostoha évek súlya reánk nehezedik? Bizonyára nem. Hibának tartom tehát, hogy a bekövetkezhető mostoha évekre nem gondolva a takarékosság elvét, kivált az utóbbi két költségvetés megállapítása alkalmával szigorúan meg nem tartottuk ; sőt azt merem állítani, hogy a legutolsó költségvetés megállapítása alkalmával már tulmentünk azon határokon, melyeket a pénzügyi jövő veszélyeztetése nélkül átlépni nem szabad. Mindenekelőtt azt kívánom constatálni,még pedig egyenlő számítási alapokon, tehát, miután az 1867. és 1868-ki előirányzat a bevételeknél a nettó budget elvei szerint volt fölvéve, itt is az egyenlőség kedveért a bruttó budgetnek elveit alkalmazva, és kihagyva minden rendkívüli bevételt, hogy az állam rendes bevétele volt 1867-ben: 141.388,000 frt, 1868-ban emelkedett 149.294,000 írtra, 1869-ben már, mint épen mai előterjesztésemben említem, 162.387,000 frtra; 1870-re nem lehet biztosan többet előirányozni, s ugy is van a törvényben megállapítva, mint 1869-ben volt, az 1870. évi bevétel tehát tenne 152.140,000 frtot; és alig hiszem, kivált a mostani eredmények után ítélve, hogy a valóságos eredmény ezen összeget nevezetesen fölülmúlná ; mutatkozik tehát tényleg 4 év alatt 11 millió rendes jövedelmi emelkedés. Mi a helyett, hogy a jövedelmek folytonos emelkedésével felérő összegnek legalább felét, a legsúlyosabb adótételek mérséklésére fordítottuk volna : kivált az utolsó időben, nagyobb mérvben, mint a jövedelmek emelkedtek, növeltük kiadásainkat. Hogy jelezzem a kiadások növekedését, még pedig azon tételeknél, melyeknek megállapítása tőlünk függött; elkülönítem a költségvetésből azon kiadásokat, melyek határozottak s melyek nem is igen változtak, melyeknek lejebbszállitása hatalmunkban nem áll, milyenek: az államadóssági évjáradék, a közös költség, földtehermentesités ; továbbá, ha levonjuk a beruházásokat, melyekkel az állami értéket növeltük, tehát számításba véve csak azt, mit magunk saját beiigazgatási költségeinkre 3 év alatt valósággal kiadtunk s a negyedikre előirányoztuok, következő eredményre jutunk: 1867-ben kiadtunk ezen czélokra 68.522.000 frtot, 1868-ban 70.823,000 frtot, tehát az egy évi növekedés tett 2.301,000 frtot. 1869-bennem számítva a honvédség 6 milliónyi fölszerelési költségeit, 74.700,000 frtot, az egy évi növekedés tett már 3.877,000 frtot, s végre a bőven kimért 1870-ik költségvetés, — leszámítva itt is a honvéd-fölszerelésre megállapított költséget — gyorsan növekedve a kiadás majdnem minden tételénél, tesz 86.310, OOOfrtot; az egyévi növekedés tesz 11.610,000 Irtot; megjegyzem, hogy az egyenlő alapokon teendő összehasonlítás végett, a bányászatnál ez évre törölt, de a múlt években benfoglalt átfutó tételeket egész éveknél is leszámítottam, s ha ezen előirányzatot egybevetjük az első s legtakarékosabb évvel, 1870-ben 17.288,000 írttal többet adunk ki, mint a mivel 1867-ben beértük; tehát midőn a jövedelem 11 millióval emelkedett, a kiadás 17 és egy negyed millió emelkedést mutat. Növeltük tehát a rendes kiadásokat nagyobb mérvben, mint a növekedett jövedelmek megengedik. Az 1870-ik évre már a miniszteri előterjesztés is — egyéni nézetem szerint — az előirányzatban nagyobb összegeket vett föl, mint kívánatos lett volna; de engedje meg a t. ház, hogy kimondjam : a képviselőház egyrészt a jövedelmeket lejebb szállitá, a hirlapbélyeg, az év