Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-178
178 országa ülés május 21. 1870 «F V 211 helyzetben van a közös központi pénztár irányában az osztrák minisztérium is, s természetes, hogy a két minisztérium felfogása és álláspontja egymástól eltérő. Ezen tételek száma azonban az utolsó bizottsági tanácskozás óta nevezetesen kevesedett, s most azon tételeknek száma, melyek iránt közös egyetértés még nem eszközöltetett, az aetiv követeléseknél tesz 13 tételt, a passiv követeléseknél pedig csak 9 tételt, melyek iránt tehát a tárgyalások még függőben maradtak. Most még azért nem nevezhetek számokat, nem jelölhetem meg a tételeket s nem jelezhetem az általam elfoglalt álláspontot, miután az utolsó tárgyalások eredményei a két minisztérium által. — a közbejött tárczaváltozás folytán — még közös egyetértéssel el nem fogadtattak ; de mint már emlitém, miután a méltányosság alapján leendő kiegyezésre remény vau: nem volna tanácsos, az eltérő nézetek szerinti különbözetet nyilvános vitatás tárgyává tenni. Ha majd egyszer a t. ház elébe fog terjesztetni az összes munkálat, ugy hiszem, meg fog győződni a t. ház arról, hogy minden törvényes és méltányos követelésünknek érvényesítésére a szükséges lépéseket megtenni el nem mulasztottam; (Helyeslés) ha azonban ezen még függőben maradt tételeknek kiegyenlítése nem sikerülend : a minisztérium mindenesetre kötelességének fogja ismerni, a megoldásra vezető módokat javaslatba hozni. Megnyugtatásul szolgáljon azonban az, hogy Magyarországnak ezen kérdésnél állapota annyiban nem nevezhető kedvezőtlennek, a mennyiben a magyar kincstár kezelése alatt levő, és a másik fél által a közös aetivák közé sorozni kívánt összegek: mint például az inségi kölcsön beszedhető összegei, a domanialis kölcsönből rendelkezésünkre bocsátott összeg és a már általam fönebb emiitett Magyarország területén fekvő vasuttársulatoknak adott készpénz-összegek után kiállítandó részvények értéke, a méltányosság alapján keresztülvíendő kielégítésre fedezetet nyújt. ^térj^^^p^^d^m^k^^h^madik tárgyara, van szerencsém a t. háznak bemutatni az adóreformok tárgyában működött szakbizottmányok munkálatait, s egyszersmind ezen 9 nagy terjedelmű kötetre menő becses munkálatnak egy példányát a ház asztalára letenni. (Bemutatja a Jcüeticz nagy terjedelmű kötetet.) Az 1868-ki országgyűlés rövid pár hó alatt tárgyalta s állapította meg a jelenben létező adózási rendszert. Midőn az ez iránti törvényjavaslatokat előkészítem és beterjesztem,. éreztem azt, hogy habár az adózási rendszeren sok javítani való van, az átmenet nehézségei közt az adóreformokat minden irányban egyszerre keresztül vinni czélszerü és tanácsos nem lenne; az országgyűlés adótörvények által a múltból reánk maradt adózási rendszert nagyrészt tőrvónyesité, csakis a ház- és jövedelmi adónál fogadott el lényegesebb változtatást, melyeknél a közös teherviselés azon elvét, miszerint mindenki adóképessége aránya szerint lehetőleg- egyenlően járuljon az államterheknek viseléséhez, szigorúbban keresztülvinni szükséges volt. Tagadhatatlan, hogy mindkét irányban, — ha nem is alkottatott tökéletes, — az alkalmazott rendszabályok a volt rendszerhez képest előhaladást mutatnak, és az adók aránylagos fölosztását, a jövedelmeknek növekedését eredményezte. Nevezetes könnyítéseket és czélszerü szabályozásokat állapított meg a törvényhozás a bélyeg és illetékek tárgyában. A mi a közvetett adókat illeti: a legnevezetesb sikeres intézkedése volt a múlt országgyűlésnek a só árának majdnem \-al történt lejebbszállitása, mely rendszabály által nemcsak egy, az első életszükséglethez tartozó fogyasztási czikknél könnyittettek meg az adózók terhei, de az államkincstár jövedelmei is növeltettek, miután az olcsóbb ár a fogyasztást növelte, a csempészetet csökkentette. A dohányegyedáruságot (Halljuk! Halljuk!} meg nem szüntethetvén, számos földmives fogyasztónak kívánsága teljesedett: midőn a saját használatrai termelés a törvény által megengedtetett. Nem csekély hatással voltak a közvetett adók legfontosabb nemeire: u. m. a szesz- és czukoradóra nézve az 1867-ik évi törvények értelme szerint a birodalom két fele közt a minisztérium által létesített egyezség folytán életbe léptetett intézkedések, miután az ezen nevezetes iparüzlettel foglalkozók, a vám- ós kereskedelmi szerződés tartamára a fölállított adóelvek rögtöni megváltoztatása és a kivitelnél a terjes adóviszszatérités iránt biztosíttattak. Ezen törvények érvénye alatt több uj czukorgyár keletkezett; a szeszadónál a kisebb főzdék nevezetes kedvezményekben részesültek, s ezen ipar fölvirágzását az állambevételeinek gyors és lépcsőzetes emelkedése tanustja. Az adók ezélszerübb kezelése és biztosítása iránti törvény is bizonyára nevezetes hatással volt az állam pénzügyeinek megszilárdítására. Röviden összefoglalva, ezek voltak a múlt országgyűlésnek az adóreform terén, ugy hiszem, nem minden siker nélküli kezdeményező lépései. Azonban az 186%-ki törvényhozás, mely a közjogi kérdések megoldásának nagy művét vitte S7*
