Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-177

177. országos ülés május 20. 1870. 199 rozati javaslatát, melyben ez azt kívánja, hogy azon indokból halasztassék el most ezen törvényjavaslat tárgyalása, mert az igazságtigyminiszter telepitvényi törvényjavaslatot adott be. E törvényjavaslat a tárgyalás alatt levővel legkisebb összefüggésben sincs, mert az úrbéri viszonyok meg vannak már oldva. Majoros képviselő ur maga is azt állitja, hogy az itt íönforgó viszony úrbéri volt : ez ügy tehát a telepitvényi törvényekkel összefüggésben egyátalában nincsen. Ellenben Jankovics képviselő ur igenis kimutatta e törvényjavaslatnak hasznát akkor, midőn megmutatta, hogy azon esetben — ha azon elv alkalmaztatik, hogy az illetők úrbéresek sorsuk sokkal kedvezőtlenebb : mert akkor rajok nézve áll, hogy a legelő állomány egy részét vissza kellene adni. vagy legalább perrel követelni, s másodszor a remanentialis földeket külön kellene magunknak megváltani. Tehát nincs egyéb hátra, minthogy előttem szólott phrasisára, melyet most alkalmazni szives volt, egy rövid észrevételt tegyek. Azt mondja tudniillik, hogy azért jöttünk ide, hogy a nép érdekeit képviseljük, igen is ezért jöttünk; ez ugy hiszem kérdés alá sem jő. Mindnyájan a nép érdekeit képviseljük, csakhogy ellenkezőleg a képviselő úrral, mi a nép érdekeit abban leljük, ha az államvagyont nem egyeseknek adjuk, hanem védjük azt a köz javára, és nem kívánjuk, hogy azon összegek, melyek annak folytán az államkincstárból hiányozni fognak, ne az egyesek napszámmal keresett adó fillérei által fizettessenek. Ezt tartam szükségesnek a képviselő ur által népképviseleti elvre nézve mondottakra megjegyezni.^(Helyeslés.) Latinovics Vincze: Én sem akarok t. ház, azon definitív taglalásba bocsátkozni, melyet Kiss képviselő ur fölhozott, csupán röviden akarom megjegyezni, hogy vajon a nép érdeke vane ott védve, hol oly szerződés ellen szólunk, mely szerződést maga a nép irta alá, melyet maga részére jótékonynak tart, melyre nézve maga kéri a kormányt, hogy azt elfogadja, sőt deputatióval jár az elé és sürgeti a szerződést? Mi képviselők a nép érdekét akarjuk védeni s olyat kérjünk, mely annak akarata ellen van ? Ugy hiszem, hogy ekkor ellene működnénk. Ezt kívántam fölvilágositásu] megjegyezni. {Helyeslés.} Szakácsy Dániel: Én már születésemnél fogva nagy pártolója vagyok a népnek, de ez esetben kénytelen vagyok a határozati javaslat ellen szavazni, mert meggyőződésem szerint az a népnek nem javára, hanem kárára czéloz. (Ugy van!) Kárára pedig azért, mert azon tisztelt urak, kik előttem szólottak Mária Therézia 175l-ben adott privilégiumra hivatkoztak. Márpedig tudjuk, hogy ugyanazon Mária Therézia később 17 73-ban kiadta az úrbéri rendszabályokat, melyeknél fogva az úrbéreseknek be kelletett volna magukat Íratni az úrbéri tabellákba, mig ismét később megalkottatott az 1832. VI. úrbéri törvényczikk, mely világosan mondja, hogy úrbéri utón a privilégiumok is felretétetnek, mert hiába, jobbágynép földesúri tulajdont nem bírhatott. Tehát a privilégiumhoz a törvénytudooiány szelleméhez képest ragaszkodni nem lehet. 1832-ben megyéről megyére küldöttségek mentek s fölszólították a népet annak kinyilatkoztatására, hogy urbéresek-e vagy nem. Ha úrbéresek voltak, ez bejegyeztetett az 1774-ik úrbéri tabellákba. Ezt nem tették a becsületes atyafiak. Később 1848-ban felszabadittatván az urbériségek, ők maguk folyamodtak az akkori országgyűléshez, hogy ők nem úrbéres emberek, hanem különös viszonyban állanak, kérik tehát az országgyűlést, intézkedjék külön határozattal. Ez abban maradt. Majoros István: Miért nem történt intézkedés % Szakácsy Dániel: Majd bejött az absolutismus és kiadatott az 1853. márczius 2-ki úrbéri nyilt parancs. Ott állott előttük az ut bejelenteni magukat mint úrbéresek és kimutatni, hogy ők csakugyan az 1848-i fölszabaditási törvények alá esnek. Ezt sem cselekedték. Most maguk kérik a kormányt, hogy vessen véget a bizonytalanságnak; jól fölfogták ugyanis ezen derék jóravaló magyar emberek, hogy a ki pereskedni szeret az többet veszthet mint nyerhet, s ezért kérték a kormányt, hogy egyezség által vessen véget a bizonytalanságnak. Ha egyebet nem is tekintünk mint azt, hogy 1835-ben 54,000 frt évenkinti fizetésére kötelezték magukat, és ezen szerződés fönállott 1860-ig. akkor valóban azon kötelezettséget az 1853. márczius 2-ki úrbéri pátens és a reá következett esztergomi értekezlet alapján teljesíteni csakugyan tartoznak. A kormány tehát ezen törvényjavaslat elő| terjesztése által valóságos atyai indulatot tanuj sitott. Én pártolom a központi bizottság vélej menyét. {Helyeslés.) Elnök : Elfogadja a t. ház átalánosságban | a központi bizottságnak véleményét. (Elfogadjuk!) A kik elfogadják méltóztassanak fölállaní. {Megtörténik.) A többség elfogadta. Ha a t. ház megengedi, mielőtt átmegyünk a részletes tárgyalásra, hitelesíttetni fog a jegyzőkönyv azon része, mely a főrendekhez átfog küldetni. {Helyeslés.) Majláth István jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: Ha nincs észrevétel, hitelesíttetik. Széll Kálmán jegyző (olvassa a