Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-177
196 177. országot illés május 20. 1870. rozottan merem kijelenteni azt, miszerint a tiszai koronái kerület megváltása iránt az államkincstárral kötött szerződést, mely a jelen tárgyalás alapját képezi, nemcsak elfogadom : hanem a képviselő urnák azzal ellenkező határozati javaslatát, magának a kerületnek érdekében, veszélyesnek tartom. Állitásom indokolásául szabad legyen, t. ház, a kerületi birtokviszonyra, ugy a sz. korona, mint az uradalom és a jobbágyok között í'önálló jogviszonyokra némileg visszatekinteni, s nézeteimet előadván, a dolgot a maga világában kellőleg föltüntetni. (Halljuk!) Az ezen kerület részére 1751 — 1800. években kiadott fejedelmi kiváltságlevelekben köteleztetnek a kerületnek lakosai, uri tartozások fejében, évi terményeik 1 nyolczadát természetben beszolgáltatni, és azt, a szükséghez képest Szegedre vagy Pétervárra behordozni; ezen tartozásaikat azonban, az uradalommal 25 évről 25 évre kötött egyezmény folytán, készpénzben is megválthatták. Robotot nem szolgáltak a lakosok, hanem a helyett közadójuknak épen felét fizették a robot megváltása fejében. Az igazságszolgáltatás és közigazgatás, a lakosok saját költségén, önmagok által választott kerületi magistratus s az uri székek összeillése mellett eszközöltetett. Ezen költségek fedezésére, a kir. kisebb haszonvételek voltak átengedve. A birtokra nézve, — a mi legfontosabb — a kiváltságlevelek azt határozták, hogy a kerületi községek mindazon földterületeknek, melyeket a kerület provintializáltatása előtt birtokolt, továbbra is használatában maradjanak, azonban az uradalmi jogok épentartása mellett. Ily állapotban érte az 1848-ki örökké emlékezetes év a tiszai koronái kerületet, midőn az úrbér és az azt pótló szerződések megsz ['ültettetvén, a kerület bizton hitte, hogy a törvény jótékonysága reá is kiterjesztetik. Azonban e reményben csalatkozott, mert az 1853-ki márczius 3-án kibocsátott úrbéri nyiltparancs folytán, a fináncz procuratura a kerületet, az 1848. előtt fönállott tartozások folytatása érdemében, az akkori cs. kir. törvényszékek előtt beperelte. Az akkori cs. k. törvényszékek azonban az ügyek érdemleges elintézésébe nem bocsátkoztak, hanem oda utasították a felperest, hogy keresetét közigazgatási utón indítsa meg. Á közigazgatási hatóságok pedig azt határozták, hogy mindaddig, mig törvényhozásilag eldöntve nem lesz az. vajon a tiszai koronái kerületben a birtokviszony urbéri-e vagy contractuális: addig a dolog érdemében ítéletet hozni nem lehet. A pörnek ily hosszú folyama, alatt, mind magában a kerületben,' mind az itélethozásra hivatott felsőbb hatóságok körében, igen érdekes viták támadtak a fölött: vajon a tiszai koronái kerület birtokviszonya urbóri-e vagy szerződ ési ? tartozik-e az úrbéri pátens 3-ik szakasza alá ? és akkor a megváltás országos alapból volna esz közlendő ; vagy pedig szerződési ? és akkor a nyilt parancs 19-ik szakasza alá tartozik-e ? mely esetben a kerület lakói, az 1848 óta megszakasztott tartozványaikat továbbra is fizetni és önmagukat megváltani kötelesek. A kerület lakossága érezte az absolut hatalom nyomását, s a hosszú idő alatt vonakodott az érdemlegesség terére lépni: maradt inkább a kifogások terén, hogy pedig ezt helyesen cselekedte, bizonyítja az, hogy idő engedtetett neki a jelen kormánynyal egyezségre lépni, mely egyezségnek mind a kormány, mind a kerület lakosságára nézve, hasznos és ezélszerü voltát leginkább a következőkkel lehet indokolni : vagy kiderül, hogy a birtokviszony úrbéri, s ez esetben tartozik a 3-ik szakasz alá ; vagy kiderül, hogy szerződési: akkor tartozik az úrbéri nyilt parancs 19-ik szakasza alá. A 3-ik szakasz nemczak az úrbéri táblázatokba összeirt földeket, hanem mind azokat is, melyektől az úrbéri tartozások 48-ig szakadatlanul megvétettek, úrbéreseknek ismerte el. A 19-ik szakasz ellenben azon földekre nézve, melyek a lakosoknak különben haszonélvezet, beültetés, vagy használat végett engedtettek át, szerződésieknek nyilvánította , melyek magokat tartoznak megváltani, ha a kerület ily irányelvek mellett az érdemlegesség terére lép, s perében Ítélet hozatik, annak pedig be kellett volna következni; mert az országgyűlésnek nincs hivatása magánosok közti peres kérdésekben ítéletet hozni. (Helyeslés.) Mondom, hogy ezen irányelvek szerint elébb-utóbb a törvényszéknek kellett volna dönteni, és akkor a kerület viszonya vagy úrbéresnek, vagy szerződésesnek nyilváníttatott volna. Ha úrbéresnek nyilvánittatik: az országos alapból történt volna a megváltás, és akkor, igaz ugyan, hogy az 1886. VI. törvén} r ezikk tüzetesen intézkedett az iránt, hogy a földesurak a birtok szabályozás alkalmával, az esetben, ha a legelő használatáról lemondottak, mi rész sem illeti, ámde a kerület Jakosai a pertől mégis tartottak, mert a privilégium ezt érdeklő pontjában nyíltan ki van téve a tétel, „salvo jure dominali." Függő kérdés marad tehát: vajon a privilégiumnak ezen kitétele alatt nem-e a földesúrnak, a legelő használatára vonatkozó joga értetett % mely esetben kétes volt a per kimenetele: vajon a földesurat illeti-e a közlegelőből e rész vagy nem ? Ha az ítélet a földesurak javára hozatott, volna : a kár, mely a lakosokat ennek következtében éri, kiszámithatlan ; ha szerződésesnek nyilváníttatnak: a kerü-
