Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-177
177. országos liles május 20. 1870. 19S T. ház! Miután nagy figyelmet nem igényelhet beszédem, rövid fogok leuni és szorítkozni fogok a szerződésnek illetőleg a törvényjavaslatnak azon részeire, melyek legközelebb és leginkább érdekelnek. A szerződés keletkezési módját igen szükséges volna kikutatni, miután tegnap arról győződtem meg, hogy a t. képviselő urak sem az osztályokban, sem az indokolás által eléggé felvilágosítva nem lévén, az idő rövidsége miatt sem kaphattak bővebb informátiót, A koronauradalmak lakosai, mint volt határőrök megelégedetlenül élve, nem akartak a telepitvényesek közé soroltatni. Főtisztjeik később lecsillapították a lakosokat, kik az állam részéről curialis birtokokkal láttattak el. Később a felvidékről történt és több bevándorlás folytán jobban szítottak a kolonizáláshoz. Ez alkalommal az urbériség behozatott. Kezdetben az úrbéri fizetések természetben történtek, mert mint tudjuk, akkor háborús évek voltak. Később azonban a háborúskodásnak végnapjaiban a természetbeni szolgálat nem volt eléggé igazolva. Folyamodtak tehát contraetuális megváltásért, a mi 1791-ben meg is történt. 25 évra köttetett tehát meg az első szerződés, melyben határozottan a földjövedelem 10 évi termésének arányában számíttatott ki a 8-ad, természetben számíttattak ki a bárány, borjú és egyéb dézmák, és a füstpénz. Ezen szerződésben összesen 64,000 forintra vannak ez úrbéri tartozások becsülve, de mindenekelőtt megemlittetett az, hogy ezen úrbéri tartozások a természetbeni kiszolgálást pótolják. 1835-ig tartott ezen 1791-ki szerződés, a mikor is 25 év lejártával tovább folyt ugyanazon értelemben, daczára annak, hogy még uj szerződós nem volt. 1825-ben, midőn a szerződés megujittatott, az akkori kormány jónak látta, az oi"szággyülés végzéseit, — nem lévén még akkor szokásban terjedelmes hírlapi közlés — az ország lakosainak tudomására nem juttatni. Különösen történt, hogy az 1835-ki szerződés megújításakor az úrbéri tartozások törve nyhozásilag eltöröltettek. Ilyenek voltak a méh, bárány, borjudézma, és a füstpénz. Akkor is a kormány fölhasználva az alkalmat, egy királyi biztost küldött le, és a kerületi tisztviselők által megkötteté a szerződést újra, és befoglaltatta ebbe a már a törvényhozás által eltörölt tartozásokat is, és ezek fizettek 1848-ig, a mikor is a jobbágyok minden tartozás alól fölmentettek. Tehát ez volt az első példa arra, hogy rámutassak, hogy a kormány az ország lakosait folytonos teherrel nyomta. A mi az 1848-iki állapotot illeti, az 1848. IX. tczikk azt mondja: „Az úrbéri és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt KÉPV. B. NAPLÓ X8?| VIII. szolgálatok (robot) dézma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek." Es határozottan kimondatik: „A törvényhozás a magán földesurak kármentesitésót a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezi." Az ország jobbágyai sem tartották magukat roszabbaknak azon időben, mint voltak minden egyes magánföldesurak jobbágyai. Azok is, t. ház, nehéz, súlyos időkben életökkel, verőkkel, pénzökkel, vagyonukkal áldoztak, és három privilégium élvezhetéseért annyi szolgálatot, terhet és kötelességet végeztek, hogy az országban alig volt hely, hol a jobbágyok hasonló terheket viseltek volna. Tehát ezek sújtatnának majd, vagy sújtattak volna 1848-ban erősebben, mint az ország egyéb jobbágyai. De t. képviselőház! méltóztassék azt meggondolni, hogy, félretéve a huzamos háborúk ideje alatt tett terhes vér és pénzbeli szolgálataikat, melyeket a több rendű insurectio által már teljesítettek, de a szerződésnek nyilt pontja, a hol az mondatik: hogy mind e kiszámításai u dézmának, a 8-ad fizetés azon értelemben történt, mint az eg} r éb urbór és földek terményei ezt megállapítani engedték. 1848-ban nem tartván magunkat roszabbaknak a többi jobbágyoknál, mi szerződésbeli tartozásunkat megtagadtuk, de nemcsak hogy megtagadtuk, hanem az akkori szabadelvű és alkotmányos állam nem is érezte magát hivatva arra, hogy bennünket arra szorítson. Nem is voltunk kényszeritett állapotban soha, a mig a honboldogitó rendszer be nem következett. 1855- és 1856-ban az évszámot határozottan meg nem mondhatom, bepereltettünk, az akkori tenálló rendszer szerinti királyi fiscus vagyis az úgynevezett financzproeurator által, még pedig nem közigazgatási, hanem törvényhozási utón, az akkori törvények szerint. Az úrbéri 9-ik törvényezikk 1-ső §-ára hivatkozva, a fiseus követelte tőlünk, hogy fizessük meg hátralevő tartozásainkat a dézmára nézve. A Bach-rendszer által alkotott bíróság, t. i. a zombori, úgynevezett „Landesgericht" a fiscust kérelmével elutasította itéletileg, meiy ítéletet a királyi fiscus az úgynevezett proeurator fölebbezte a főtörvényszékre vagyis az úgynevezett „Oberlandesgericht"-re. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a második Ítélet kimondása előtt jónak látta a financ-procurator Bécsbe folyamodni, és Bécsből kieszközölt egy pátenst, melynek folytán ezen per beszüntettetvéii, a közigazgatási útra utasíttatott. Ismét szünetelt ezen ügy 1864-ig. így látva vereségét a financz-procurator, 1864-ben Bács megyének akkori administratora Piukovics Ágoston, a kit különben igen sokan ismerünk 25
