Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-175

175. országos Dlés május 17. 1870. 171 a vasút ezen utón az országgyűlés által hozott törvénynek megtartása mellett hozassák létre. Nézzük, mit mond a törvény. A törvény nem azt mondja: akár van szükség, akár nincs, a 100,000 forintnyi segélyt kell adni; hanem azt mondja: „a bányaipar emelése tekintetéből az épitési költségek egy harmadrészét, mely segély azonban gőzmozdonyu vasútnál mértföldenkint 100,000 forintnál többre nem mehet"; azaz: ha nincs szükség 100,000 forintra, akkor kevesebb fog fizettetni. En ennélfogva tekintetbe véve mindazon nagy igazságokat, melyeket e házban senki sem tagad, s melyeket Gubody képviselőtársam előadott, tekintve s bevallva azt, hogy eddig sokszor könnyelműen jártunk el — nem vádlólag szólok, mert nem lévén vasutaink, sokszor nem is igen vizsgáltuk a dolog pénzügyi részét, hanem csak azon voltunk, hogy a vasút mielőbb létre jőjön ; — ha mondom, ezt eddig tettük is, estettük a fővonalaknál, mindamellett azt gondolom, senki előtt sem fognók magunkat menthetni, nem azok előtt, kiket képviselünk; de nem a világ közvéleménye előtt sem, ha tisztán állván előttünk az, hogy a törvény, melyre építünk, oly elasticus, hogy a szerint 100 ezer forintig terjedhet ugyan a segély, de ha nem kerül annyiba, kevesebbre szabhatjuk azt, mi mégis a nagyobb összeget szavaznék meg. Ismétlem: mindezt figyelembe véve, lehetetlen, hogy t. barátomnak Zsedényi Edének indítványát el ne fogadjuk. En ennélfogva kijelentem azt, miszerint midőn egy törvény előre határoz, midőn azon törvényben már ki van mondva : hogy ezen vasút nem tartozik a fővonalak közé, midőn ki van mondva: hogy ez magánvállalkozóknak lesz átadandó, de a törvényben megemlített közgazdászáéi szempontból az is ki van mondva : hogy kész az ország egy bizonyos összeget segélykép fizetni, midőn mindezek ki vannak mondva, azt gondolom: hogy nem kötelességünk szerint cselekszünk akkor, ha el nem fogadjuk azon módosítást, mely különben a törvényben gyökerezik. {Helyeslés bal felől.) Hollán Ernő államtitkár: T. képviselőház ! Az idő nagyon előhaladt, azért én csak igen röviden fogom megtenni észrevételeimet a fönforgó kérdésre nézve különösen azért, hogy azok által a tanácskozást visszavezessem azon pontra, melyből az tulajdonképen kiindult, értem azon érvelést, melyre igen érdemes képviselőtársam Zsedényi Ede beadott módosítását alapította. Ő két szempontból vette föl a kérdést; először: vajon átalában tanácsos-e a kamatbiztositási rendszert a másodrendű vasutaknál alkalmazni? és másodszor: lehet-e alkalmazni ezen rendszert a jelen concret esetben? Ezeu szempontokból ítélte meg a kérdést t. képviselőtársam, és ezekre támaszkodott módosításában. A mi az első kérdést illeti, megvallom őszintén, hogy annál czélszerübb intézkedést nem ismerek, a másod- és harmadrendű vasutak fejlesztésére nézve, mint a mely épen ma e házban a valkány-perjámosi vonalra nézve tétetett: ezt tartom leghelyesebb, legbiztosabb alapnak, és azt óhajtom, hogy a törvényhozás és a kormány üdvös közreműködésével minél szélesebb terjededelemben építtessenek ily vasutak, és erre nézve csak azon rövid észrevételt vagyok bátor tenni, hogy Irányi képviselő ur nem Prancziaorszagra hivatkozott, mint ezt a képviselő állította, midőn azt monda, hogy hasonló példákkal találkozunk : mert ott nem találunk ily példát. A példa, melyre hivatkozott, volt egy indítvány, mely a magyar gazdasági egyesületben tétetett azon bizottság által, melynek én is egyik szerény közreműködő tagja lenni szerencsés voltam, midőn azt javasoltuk és óhajtottuk, hogy a nagy vasúti társulatok köteleztessenek közreműködni az ily másodrendű vasutak előállitásánál. Ezt azonban elérni nem lehetett; de azért a kormány a maga részéről mindenesetre igen nagy elégtételnek tekinti, hogy szerencsés volt bemutathatni azon törvényjavaslatot, melyet ma a t. ház bölcsessége elintézett; de arra, hogy mindazon vicinális vasutak, melyek az országban még megkívántatni fognak, ugyancsak a nagy vasúti társulatok hozzájárulásával azon alapokon épüljenek,, melyeken épülni fog a valkány-perjámosi: biztos kilátás nincs, de igenis van nagy szükség arra, hogy minél nagyobb kiterjedésben épüljenek a másodrendű vasutak s igy igen gyakran annak szüksége fog fönforogni, hogy akár az épen tárgyalás alatt lévő vasútépítés módjára nyújtassák az állam részéről segély, vagy hogy másodrendű vasutak mérsékeltebb kamatbiztositás mellett építtessenek. Erre nézve egy rendszert előre megállapítani, megkötni akár a kormánynak, akár a törvényhozásnak kezét, ezélszerü nem volna ; nem azért, mert előfordulhat igen sokszor az eset, hogy a már meglévő, forgalomban lévő vasutak érdekében kénytelenek leszünk mellékvasutakat építeni, s ha másként nem lehet: akár mérsékelt garantia, akár subventio mellett azok kiépítését lehetővé tenni. Ezeket előbocsátva, most bátor vagyok a/, előttünk fekvő concret esetre áttérni,s azt ugyanazon szempontból venni vizsgálat alá, melyből igen t. Zsedényi képviselő ur tekintette. Ha igy állana előttünk az eset, hogy választani kell 20,000 írt kamatbiztositás vagy 100,000 frt subventio között, én egy pillanatig sem haboznám a 20,000 frt kamatbiztositást elfogadni; de itt 22*