Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-175
] g§ 175. országos Illés május 17. 1870 mely ha nem dúsgazdag termést ad is, de állandóan terem, és soha sem csal, azon nevezetes időben, midőn a gazdag alföldön az éhség dúlt, Szabolesmegye volt gabnatára Magyarország egy részének. (A jobb oldalon ülő Ssatmáry László, hevesmegyei képviselő föltűnően tüsszentvén, nagy derültséget idéz elő.) Hivatkozom a többek közt az 1863-ki átalános szükségre, mikor Hevesmegye lakosainak némely része és az alföld nagy része becsinálta ajtaját, ablakait, s házát elhagyva Szabolcs vármegyébe jött aratni, nyomtatni, és egész télen ott kiélt, a kinek másra nem telt. krumplival is, sót egy része azelőtti lakától megválva, ott telepedett le. Méltóztassanak figyelembe venni a térképen Ung megyét, hol tulbőségben vannak az erdők, kövek, és az ur Isten oly áldásai, milyenekben a jó isten Szabolesmegyét nem részesítette, hol a Degenfeld és Forgách családokét kivéve, alig található erdő, a hol a fa ára egy háromlábas ölet véve, 12 —14 írt közt változik ; ebből tájékozható, hogy Szabolcs megyének egész Debreczen vidékéig terjedő része, mely ezen vasút által összeköttetésbe hozatik Ungmegyével, fogyasztásával hihetőleg fog a kincstárnak annyit jövedelmezni, a mennyit ezen kamatbiztositás netalán igénybe fog venni, illetőleg a kamatbiztositás irányában igénybe fog vétetni. A számításba nem avatkozom, mert az ily számitások hiúk és ezt követelni jelenleg nem is lehet. Ki hitte volna például aközutakról,asiklóról, hogy azoknak ily sikerei legyenek, minők bekövetkeztek. Szabolcs megyének megismertetésére köteles voltam ezeket előterjeszteni, mert épen az utak nem léte oka Szabolcs vármegyének elszigetelt helyzetének, s az, hogy kevesen ismerik. Nagy vidék az, melynek érdeke követelte ezen utak létesítését. Ezek igy levén, méltán lehet csodálni, hogy épen midőn az állam akar építeni saját, uradalmához vezető a különböző vidékek érdekeit összekötő vasutat, ily átalános kérdések, s éppen akkor, -3zzel kapcsolatban ellentétbe állítva, hozatnak szőnyegre és azon, talán nem parlamentális nyilatkozatot kell tennem, hogy talán mellékokok is szerepelnek egy részt : mert Szabolcs vármegye legnagyobb részben baloklali, más részt pedig : mert bizonyos miniszteriális birtokon megy keresztül. Ivánka Imre: T. képviselőház! Igen röviden leszek bátor elmondani történetét annak, hogy miért folyamodott az észak-keleti vasút társaság igazgató tanácsa ezen pálya engedélyezéseért, és miért kamatbiztositás mellett? Midőn most három éve ezen vasút építése kimondatott, akkor az észak-keleti vasúttársaság egészen közömbős magatartást vett, azon véleményből indulva ki. hogy azt az állam segélyével egy helybeli vidéki társulat fogja létesíteni, s ezzel az üzletre nézve szerződésre léphet. Evekig kerestek az illetők egyént, a ki 100,000 frt államsegély mellett ezen vasutat kiépítse, és nem találtak ilyen vállalkozót. A legutolsó időben két concurrens lépett fel; az egyik a tiszai vasúttársaság, a másik dr. Stroussberg, az észak-keleti vasútépítési vállalkozója. Vagyok oly bátor elmondani, hogy mi indította most már az észak-keleti vasúttársaság igazgató tanácsát, midőn ezen concurrensek léptek a sorompóba, azon lépésre, hogy a részvény társulat részére szorgalmazzák ezen vasút elnyerését. Ha a tiszai vasúttársaság fogja ezen pályát elnyerni, akkor az észak-keleti vasúttól el fog vonatni az egész Ungvár vidéki, — mintegy 30 négyszög mértföldnyi forgalom, és e vasút Csaptól Szerencsig csak félannyit fog szállítani, mint a mennyit reménylett : ennek következtében a magyar állam 10 —12 évvel tovább fogja fizetni a kamat biztosítást a pálya ezen részére, mint ha ezen társulat nyerte volna el a nyíregyház-ungvári vonalat. Ha más, külön álló társulat veszi kezébe az építést, akkor igen is lehet még boldogulni, azzal üzleti öszszeköttetésbe lépve, s a bajon még lehet segíteni ; holott ha azt egy oly vasúttársaság nyeri el, mint a tiszai, a mely az észak-keleti vasúttal versenyez, a mely az állam subventiójára már most sem szorult, akkor a károsodást elkerülni lehetetlen. Ez volt az egyik indok, mely az észak-keleti vasúttársaság igazgató tanácsát az emiitett lápésre késztette. A másik indok az volt, hogy az észak-keleti vasúttársaság fővállalkozója érezvén azt, mire van mulhatlan szüksége az északkeleti vasúttársaságnak, szintén belépett a concurrensek sorába, s czélja nem lehetett más, mint az, mely minden építési vállalkozó előtt lebeg : hogy t. i. mikor majd a végleszámolás történik, legyen oly fegyver a kezében, mely az igazgatótanácsot ő irányában engedékenynyé teszi, már a tekintetből, hogy megnyerhesse a forgalmat a maga részére ezen a társulatranézve oly fontos vonalon, Ez volt a másik indok, mely az igazgató tanácsot oda késztette, hogy concurráljon ő • is, nem tudva azt, hogy hajlandó lesz-e az országgyűlés oly concessiót adni, a mely szerint ezen vasutat az észak-keleti vasút actiáinak folytatólagos kiadásából bevett pénzen lehessen építeni I oly ajánlatot kelletett tehát tenni, mely a beszerzendő tőke előteremtését mindenesetre biztosítja. Méltóztassanak megnézni a vasút társaságnak első ajánlatát, és meg fognak győződni, hogy ez ajánlat olyan, melynek elfogadása a
