Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-175
175. orszigosiliés május 1?. 1870. 169 legcsekélyebb kamatbiztositást veszi igénybe, a mely ez országban még kérve volt; ezen első ajánlat szerint is, a beszerzendő tőke szintén csak 6V 3 0 | 0-jába került volna az államnak, a mire még eddig, minden concurrensek közt, példát hiába keresünk. Midőn azonban e ház pénzügyi bizottsága kimondta azt, hogy ezen vonalat nem a coneessionáriusoknak, hanem magának az észak-keleti vasútnak — mint olyannak — szándékozik kiadni, és hogy megengedi, miként a már bizonyos megállapított cursussal biró papírjai nagyobb menynyiséggel bocsáttassanak ki, mindaddig, mint a mennyi valódilag szükséges : akkor rögtön késznek nyilatkozott az igazgatótanács lemenni azon összegig, a mely összeg mulhatlau szükséges ezen vasút kiépithetésére, s rögtön elfogadta az ajánlott 20,000 frt kamatbiztositást, mert ez összeg, a szükség szoros fedezésére elegendő. Itt t. ház, igen egyszerű az álláspont. Nem vitatom azt, vajon igaza van-e vagy nincs. Gubody Sándor kéjdviselő urnák : hogy vicinális vasút egyátalán ne építtessék; igen vagy nem? Ha azt méltóztatnak kimondani, hogy addig vicinális vasút ne építtessék mig az ország fővonalai ki nem építtetnek : elfogadom és megnyugszom benne; de ha azt méltóztatnak mondani, hogy a nyiregyház-ungvári vasút kiépüljön, a mint a törvényben már ki is van mondva : merem állítani, hogy bárki más kezébe fog ezen vasút átmenni, mint az állam által már a is kamatbiztositással biró északkeleti vasúttársaság kezébe: az államra directe és indirecte kár fog háramlani. E társulat, mely még saját anyavasutját föl nem építette, mely még kész vasúttal nem bir, hanem e tekintetben csak ideális vagyonnal, t. i. részvényekbe fektetett tőkével. kellő subventio nélkül megélni nem tud, annál kevésbé képes elkészülte előtt uj vállalatba ereszkedni; neki csakis uj aetiák és prioritások kibocsátásából lehet pénzt csinálnia, és ebből kell építenie; azért nem is tehet oly ajánlatot, mint már egy létező, a subventióra nem szorult társulat, hanem oly módhoz kellett folyamodnia, a melyre saját létele van állapítva, s ezen mód a kamatbiztositás kérése. Szontagh Pál: (csanúdi.) T. ház! Eu 1868-ban azok közé tartoztam, kik mindaddig, mig az országos vasutvonalak hálózata megállapítva, megbírálva és megszavazva nem lesz: semmiféle vicinális vasutak építési költségeit, akár tőkesubventio akár kamatbiztositás alakjában, megszavazni nem kívántam. Yilágos ebből, hogy az 1868-ki XLIX. törvény, az én ellenzésem daczára jött létre, és ebből önkényt foly, hogy ez alkalommal is sem a központi bizottság előterKÉPV. H. NAPLÓ. 18^| vni. jesztett javaslatát, sem pedig Zsedényi képviselőtársam indítványát egyforma tekinteteknél fogva el nem fogadom. Nekem sem a központi bizottság, sem Zsedényi képviselőtársam indítványa nem kell, s azt óhajtom, hogy azon ellenvetés mellőztessék, mely felhozatik az 1868-ki XLIX. törvény kötelező erejéből, tudniillik, hogy már most kénytelen H képviselőház ezen tárgy fölött tanácskozni. En azt óhajtom, hogy ezen törvény végrehajtása azon időre halasztassék el, midőn mindazon 1868-ban kifejtett kívánalmaknak, mind pedig a most már ujonan fölmerülő igényeknek elég lesz téve azon tekintetben is, hogy az országos vasúti kölcsönnek mibenléte, és az elvállalt kamatbiztositások által az adózók millióira nehezedő tehernek tömege kimutattassék. Vidliczkay József : T. ház! {Szavazzunk !) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem pro domo szólalok fel. Ha arról volna szó. hogy vajon helyes-e a mi vasútépítési rendszerünk'? akkor valóban igen nagy figyelmet érdemelne az, a mit t. képviselőtársam Gubody Sándor ur felhozott : ha arról volna szó, hogy minden, vagy legalább igen sok vicinális vasút garantiroztassék : akkor igen is nagy figyelmet és tekintetet érdemelne az, a mit felhozni fogok. Azonban itt nem ezen két kérdésről van szó, hanem szó van egyedül a szőnyegen levő vasútról. A mi vasútépítési rendszerünknek helyességét vagy helytelenségét átalában illeti: megvallom őszintén, hogy ez ideig én magam sem vagyok azzal megelégedve; nem vagyok megelégedve azon oknálfogva, — s itt némileg még pótolom azt, a mit Gubody Sándor t. képviselőtársam felhozott — hogy Magyarország világforgalmi és világkereskedelmi érdekeinek ez ideig nincs elég téve. A mi vasutakat eddig építettünk, azok még ez ideig minket a kelettel össze nem kötnek, és a mi vasutakat eddig építettünk, azok által ezen érdekeknek elég nem tétetik, és nem tétetett, midőn más részről azok sok esetben a déli vasúttársaság érdekeit mozdítják elő. Ez a mi vasútépítési rendszerünknek eayik lényeges hibája, és én reménylem, hogy a t. háznak bölcsessége az ország ezen érdekeinek jövőben eleget fog tenni. Egyébiránt, a mint mondám, nem arról van szó, hogy helyes-e a mi vasútépítési rendszerünk, hanem azon concret dologról, a mely a ház asztalán fekszik. A mi már a szőnyegen levő tárgyat illeti; én azt hiszem, hogy itt két tekintet dönti el a kérdést. Az egyik tekintet a belforgalom növekedésének tekintete, a másik tekintet pedig azállam22
