Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-175
175. országos Ülés május 17. 1870. 168 22,000 forintnyi kamatbiztositás 20,000 forintra leszállittassék, és hogy ezen vasút az éjszakkeleti vaspályába, mint annak kiegészitő része, bevonassák ; én egész megnyugvással elfogadom ezen törvényjavaslatot, annyival is inkább, mert ez esetben az épités magyar honpolgárok és vállalkozók által történvén, meg vagyok győződve, miszerint a vaspálya szolid és kellő kiépítése ezeknek kettős érdekében álland. Ez okokból elfogadom a központi bizottság véleményét. Gubody Sándor: T. ház! Előttem szóló képviselőtársamnak pártoló véleménye ellenében teljesen osztozom t. barátom Zsedényi Ede képviselőtársam azon nézetében, hogy nem kell másod és harmadrendű vonalak kiépítéséhez államgarantiával járulni. Talán méltóztatnak emlékezni a t. képviselő urak, hogy én az első vasút-törvény javaslat tárgyalása idejétől fogva soha el nem mulasztottam a közlekedési minisztérium eljárásainak hibáira figyelmeztetésemet megtenni és módosításaimat előterjeszteni, nem helyeseltem sőt országos érdekekkel ellenkezőnek tartottam, hogy előbb, mintsem az első rendű vasutvonalak, a melyek az országot keresztül és hosszában hasítják és más szomszéd országokkal összeköttetésbe hozzák, a kormány a mellékvonalak kiépítésére figyelmét kiterjeszsze. Nem helyeseltem, hogy egy tökéletes vasúthálózat hiányában, melynek alapján egy határozott rendszer és az épités sorrendé törvényesen megállapittatott volna, oly másod és harmadrendű vonalak, melyek személyes és provincziális érdekeknek kedvezők, garantiroztassanak. Sokszor hivatkoztam más országok példájára, hol főfeladata és törekvése volt a kormánynak mindig az elsőrendű vonalak kiépítése, és előbbrevalónak tartották a közönséges utak mint a másod és harmadrendű vasúti vonalak kiépítését, sőt később kötelezték az első rendű vonalak tulajdonosait arra, hogy a másod és harmadrendű szárnyvonalakat garantia nélkül kiépítsék. Nem hagytam említés nélkül a kis Belgium böles királyának azon okos előrelátását, hogy nem sietett a vasutak építésével mindaddig, míg oly állapotba nem helyeztetett az állam, hogy hazai erők, hazai anyagok és hazai tőke segítségével, állami segély nélkül nem történhetett az épités. De mindezen észrevételeimnek és figyelmeztetéseimnek semmi sikere nem lett; útjába állott a sok személyes és provincziális érdek és más oly okok, melyeket hallgatással mellőzök. Most sincs reménységem, hogy előadásomnak, figyelmeztetéseimnek és érvelésemnek valami sikere legyen egy oly házban, (Halljuk! a szélső bal felől.) melyben tetemes része a képviselőknek, valamint a múltban, ugy a jelenben is garantiroztatni kívánja a vasutakat és vagy mint concessionariusok, vagy ugy, mint bizonyos consortiumnak tagjai, vagy mint vidéki érdekek sollicitátorai ülnek itt (Ugy vanl hal felől); de mindamellett hazafiúi és képviselői kötelességem bátorít, hogy szavamat emeljem, nemcsak a nyíregyház-ungvári vonalnak garantirozás általi kiépítése ellen, hanem bármely ily nemű vonalnak garantirozása ellen. Ezen véleményem, ezen nyilatkozatom kifolyása azon meggyőződésemnek, hogy nem sok idő múlva el fog jőni az ideje, midőn még azok is, kik anyagi jólétöb egyedüli kutforrásának a sok vasútépítést tekintik, kigyógyulva ezen téves véleményből, meg fognak rettenni azon süker nélküli eladósodás örvényétől, melynek szélére állítják e nemzetet, a garantirozási pontokkal elviselhetetlenné válandó közterheinkre nézve. Ezen idő pedig be fog következni nem sokára azon milliókra menő költségek szaporodásával, melyeket már most is alig birunk. Nekünk 925 mértföldnyi vasutunk van épités alatt, (Közbekiáltások: Csak 8001) tehát 825 mértföldnyi vasutunk van épités alatt; ezekből 400, vagy talán több is, oly gazdagon garantiroztatott. hogy azok tiszta jövedelme évtizedeken tul is felében sem fogja biztosítani a garantiát, némelyek pedig, mint például a historicus érdekű ujház-homonna-lupkovi vonal egy évszázad múlva sem. A vasutaknál fő a jövedelem biztosítása. Ezen sok vasútnál, hogy a garantirozott összeg tisztán befolyjon. 70 — 80 millió bruttó jövedelem kívántatnék. Hanem kérem a t. házat: mily utón remélhető ez egy oly országban, hol belkereskedelem hiányában a szállítmányokra a visz-szállitmányok lépést nem tartanak, hol a naturae productumokat az ipar-productumokkal — melyek említést sem érdemelnek — ideben a hazában kicserélni nem lehet, hol alig van forgalomban kétannyi pénz, mennyi a bruttó jövedelem fedezésére szükséges, oly országban, hol egyedül a föltételes kivitelre számithatunk, mely fölög a külföld szükségétől s az időjárástól függ, sőt néha még ezen vasúti concessionariusok szeszélyétől is? (Halljuk!) Azt mondják némelyek, hogy majd apródonkint behozza a vasút azt a jövedelmet. De hiszen látjuk, hogy 1868—1869 óta folyvást csökken a vasutak jövedelme; egyedül az államvasút és talán a déli vasút nélkülözi a garantiát. Sokan azt mondják, hogy a tiszai vasúttársaság is kibontakozott a garantiából. Igaz, hogy jövedelme 186 7 / 9-ben meglehetős volt. Tessék ma megnézni, hogy csökken annakis a jövedelme, sőt azon mértékben, melyben a hatvan21*
