Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-175
175 országos Illés május 17. 1870. 161 jelen állását, az államkincstárra nézve nem kedvező, s a kért 22,000 forintnyi kamatbiztositás, annál is inkább, mivel a pénzügyi bizottság előtt egy Dr. Stroussberg által beterjesztett s csak 21,000 frt kamatbiztositást igénybevevő, tehát olcsóbb ajánlat feküdt, nem volna elfogadható; hanem ezen összeg 20,000 frtra szállítandó alá. A pénzügyi bizottság e megállapodása folytán a jelen volt pénzügyminiszter, ki annak indokolt voltát elismeri, arra ajánlkozott, hogy az épitési engedélyért versenyző feleket a bizottság ezen határozatáról értesítve, a kincstárra nézve kedvezőbb ajánlat tótelére fölhivandja, azon világosan kikötendő föltétel mellett, hogy a jelen pályavonal az éjszakkeleti vasúttal, mint annak szorosan kiegészítő alkatrésze, egybeolvasztandó s közös kezelés alá helyezendő lesz. Ez értekezés a pénzügyminiszter és az érdeklett versenyző felek között csakugyan megtörténvén, azon eredményre vezetett, hogy a versenyzők a mértföldenkinti kamatbiztositásnak 22,000 forintról 20,000 írtra való leszállítását elfogadák, s egyidejűleg ahoz is hozzájárultak, hogy a kérdéses pályavonal az éjszakkeleti vasutba, mint annak szorosan kiegészítő része, beleolvasztassék, és az előterjesztett engedélyokmány szövege is a szerint módosíttassák. A pénzügyi bizottság e tárgyalások eredményét megelégedéssel vette tudomásul s elfogadhatónak találván, kimondotta, miszerint a tény állásnak ezen változása következtében a minisztérium által előterjesztett engedélyokmány szövege akként leszen kiigazítandó, hogy mindazon szakaszaiban, hol az engedélyesek mint külön társulat jelentkeznek, az „engedélyesek" helyett az „éjszakkeleti vasúti-társulat" lesz igtatandó, s az ennek megfelelő egyéb irályi javítások is megteendők, mire nézve a bizottság ez igazításokat magában foglaló kijavított engedélyokmányi nyomtatott példányt mellékel jelen tiszteletteljes előterjesztéséhez. Zsedényi Ede: Meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy, miután ez az első másodrendű vasút, melynek engedményezése itt érdemileg tárgyaltatik, ennek tárgyalásánál más szempontok taglaltathassanak, mint melyekből a, fővonalak szoktak tekintetni. A kérdés érdeme egy részről az : ugyan tanácsos-e a kamatbiztositási rendszert másodrendű vasutaknál is alkalmazni 1 ? s másrészről: vajon ajánlható ez épen a nyiregyház-ungvári vasútvonalra nézve is? Én a kamatbiztositási rendszernek, a mint az most divatban van, barátja egyátalában nem vagyok : mert ez által nemcsak a valósággal befektetett épitési költségeknek kamatai, de az első vállalkozóknak tőzsdenyeresége is biztosíttatik; hanem ha egyszer oly kényszerhelyzetben vagyunk, hogy KÉPV. H. KAPLÓ 184! VIII. a most fenforgó pénzbeli körülményeknél fogva a fővonalakat máskép létre nem hozhatjuk, azt hiszem, hogy az államra nézve igen káros volna: hogyha ezen rendszer a másodrendű vasutakra is alkalmaztatni fog. Eltekintve attól, hogy, ha a másodrendű vasutaknak biztosított részvényei versenyezni fognak a tőzsdéken a fővonalak részvényeivel : természetesen évről évre növekedni fog a fővonalaknak biztosítási összege; eltekintve attól, ha a másodrendű vasutak építése, mi már a biztonság érdekében is igen nagy óvatosságot s felügyeletet követel, annyival nagyobb hanyagsággal fog eszközöltetni, a mennyivel kedvezőbb befolyást fog gyakorolni az állam direete azok kiépítésére, a másodrendű vasutak többnyire oly vidékeken épülnek, melyeknek üzleti eredménye még valószínűleg sem, annál kevésbé biztos adatok szerint ; tehát az állam előre nem tudhatja: milyen vesztesége lesz 1 valószínűséggel még azt sem tudhatja: hogy vajon nemcsak a biztosított kamatot nem kell-e fizetnie, hanem még azon fölül a költségekhez is nem kell-e járulnia ? holott ha a biztosítás határozott számokban kifejezett öszszegben adatik, akkor előre meg tudja ítélni az állam az áldozatnak nagyságát, előre tudja, hogy évenkint 6000-nál vagy átalában egy bizonyos összegnél többet nem veszíthet, így pedig előre nem tudhatja az áldozat nagyságát, tehát az állam angazsiroztatik egy oly vállalatra, melyről nem tudja; hogy részéről minő áldozatot fog követelni? Eddig a barcs-pécsi és erdélyi vasút után, mely most 1869-ben adatott át a forgalomnak, egymillió százezer forintnyi biztosítást fizetünk, és hogyha a három év óta már biztosított fővonalak a forgalomnak át fognak adatni, a legkedvezőbb számítás szerint 7 — 8 milliót fogunk biztosítás képen fizetni. Tehát ha még e mellett a másodrendű vasutakat is biztosítani fogjuk, ezen teher az államra nézve elviselhetlen lesz. (Helyeslés.) A mi már most különösen a nyiregyházungvári vasutat illeti, a törvény azt rendeli, hogy minden mértföld után százezer forint segély nyújtandó, és a határozat, mely később hozatott, — épen a közlekedési minisztérium előterjesztésére — a kedvezést annyira kiterjesztette, hogy ezen százezer forint kamatait csak akkor fogjuk fizetni, ha az épitési tőkék kamatjai kielégítést nyernek. A törvénynek ezen szellemében Stroussberg ily ajánlatot tett, hanem időközben Czóbel és báró Vécsey-féle consortium előre concessiót nyervén, azt a miniszteri előterjesztésben nevezett folyamodóknak átengedte, az előmunkálatokkal együtt, és a folyamodók értekezésbe léptek a minisztériummal, és egyszerre a nélkül, hogy ez nyilvánosságra jött volna, kamatbiztositás ígéretet nyertek, melyről a publicumnak 21
