Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

174. országos ülés május 16. 1870. H9 va bár örvendeni fogok, ha a Határőrvidék jelen állapota megszűnik, de a quota emelésére okot egyátalán nem látok. (Szavazzunk.) Tomasich Pál: T. ház! (Halljuk!) ÍTem birván a magyar nyelvet annyira, a menynyire óhajtanám, kénytelen vagyok a t. ház elnézését kikérni, ha netalán nyelvtani hibákat tennék. {Halljuk!) A Határőrvidék polgárosítása, illetőleg Horvát-Szlavonországhoz, és ez által a szent korona területébe való bekeblezése a horvát nemzetnek régi és legforróbb óhajtása, oly óhajtása, melynek teljesítését sok országgyűlésen át, fájdalom mindig sikertelenül, sürgette. Mint horvátországi képviselő, kötelességemnek tartom, a jelen alkalommal is szót emelni a mellett, hogy a Határőrvidék polgárosítása minél előbb lehetségessé tétessék. Ezen óhajtásom ugy hiszem legrövidebb idő alatt ugy létesül, ha a központi bizottság előterjesztését illetőleg a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom. Mert noha én is azon nézetben vagyok, és ugy hiszem, e háznak minden tagja osztozik ezen nézetemben, hogy jogi szempontból a Határőrvidék Horvátországhoz és ez által a szent korona területéhez tartozik; de mindamellett ezen tényből én nem meríthetem azon indokot , a mely engem arra vezetne, hogy el ne fogadjam ezen törvényjavaslatot, mert ha nincs az országnak hatalma, hogy jog igényét érvényesítse: akkor a legjobb jog igény magában keveset használ, ugy az országnak, mint a nemzetnek. (Helyeslés jobb felől.) En azt tartom, hogy a ki a czélt akarja, annak akarni kell az eszközt is, {Tetszés a jobb oldalon) és a fönálló viszonyokkal és a faktorokkal, ugy az országban, mint a monarchiában számolni kell. Nekem, mint horvátországi képviselőnek, óhajtanom kell, hogy a Határőrvidék minél előbb polgárositassék, és minthogy ez az én vezérelvem: én részemről elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felől?) Simonyi Lajos báró: Az előttem szólott képviselő ur szavai engem arra birnak, hogy a szólásra fölirottak közül ne törültessem ki magamat. A szőnyegen forgó törvényjavaslat nézetem szerint nem foglalja magában azt, hogy a Határőrvidék egy része csatoltassék-e Horvátországhoz, és ez által közvetve, a magyar koronához ? mert nézetem szerint ezen törvényjavaslat nem vonatkozik Magyarországnak és a Határőrvidéknek viszonyára Horvátországhoz, hanem vonatkozik tisztán és egyedül Ausztria és Magyarország közötti egyezményre. Ezt akartam különösen kiemelni, és épen azért, mindazon politikai szempontokat, melyeket itt több előttem szóló és különösen t. képviselőtársam, ki most bevégzé nyilatkozatát, kiemelt, hogy t. i. a Határőrvidéknek mielőbbi polgárosítása és horvátországhozi csatlása összeköttetésben van ezen törvényjavaslat elfogadásával: én részemről nem fogadom el, mert ez nem Magyarország és Horvátország közti viszony megállapítása, hanem tisztán egyedül quota kérdése; nem is Magyarország és Horvátország közt, hanem Ausztria és Magyarország közt. Épen a Határőrvidék érdekében ugy, mint Magyarország érdekében kívánom, hogy ez el ne fogadtassék; mert ha elfogadtatik. akkor Horvátországban és a Határőrvidéken a quota aránylagosan csak ngy fog növekedni, mint Magyarországon, és én nem óhajtom, hogy ezen országok, melyeket a rájuk háramló adók terhei ugy is eléggé nyomnak: ezen quóta rájuk rovása által még inkább sújtassanak. Én tehát óhajtom, és a Határőrvidék ós Horvátország iránti részvétből kívánom, hogy ezen törvényjavaslat el ne fogadtassék. A mi e szőnyegen lévő kérdést illeti, én e tekintetben azon téren állok, a melyet Bujanovics Sándor tisztelt képviselőtársam elfoglalt. Ő t. i. azt mondta, hogy ezen kérdést nem jogi, hanem méltányossági szempontból kell tekinteni. Eu is elfogadom ezt, jogi szempontból nem tekintem, nem tekinthetem, mert jogi alapja nincs. Az 1867. XIV. tczikk az úgynevezett közösügyi törvények, melyeknek hozatalához ugyan nem járultam, de miután azok meghozattak, elismerem, és elismerni kénytelen vagyok, — állapítják meg a quóta 30°/o-ját. En ennek növelését nem óhajtom, de jogilag ezen quota növelését követelni nem lehet. Méltányosági szempontból elismerem, hogy vannak oly tekintetek, melyek két jó viszonyban levő állam közt méltányoságból figyelembe veendők. Többen az előttem szólók közül kimondották már azt, hogy a méltányosság tekintetéből épen mi követelhetnők a quóta leszálitását, sőt maga a miniszter és a pénzügyi bizottság is nyíltan kimondja, hogy ezen törvényjavaslat pénzügyi tekintetben nem előn}

r

ös. Politikai szempontok lehetnek azok, a melyek bennünket e lépésre vezethetnének, de ez nem Horvátország, hanem Ausztria és Magyarország közt létezik. E tekintetben a miniszter ur fölemlítette azt, hogy hosszas értekezések folytak az osztrák minisztériummal és csak nagy nehezen juthattak eredményhez; ezt elhiszem de ennek okai azon balitótelek, melyek bizonyos körökben meggyökereztek, és melyek szerint a Határőrvidék nem tartozik Magyarországhoz, hanem külön területet képez. Én ezen balítélet megerősítéséhez járulni nem fogok, és nyíltan kijelentem, hogy a quotának 2 százalékkal való fölemeh^e által e balitéletet gyöngíteni vagy megsenpÉnisiteni nem fogjuk, és én ezen árért azoknak -nTyé^gszüntét megvásárolni nem akarom. Azt is