Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

148 174. országos ülés május 16. 1870. mint egy alku eredményét, mint a jövő fejlemények biztositékát, üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés a középen. Szavazzunk! Zaj.) Ezen alapon fogadtam én el magam részé- 1 ről, és nem azon alapon, melyet a t. képviselő ur emiitett; egyébként azzal is, mit ő felhozott, egyebet nem mondottam Tisza Kálmán szerint I is mint azt, hogy, ha Ghyczy számításához még hozzá veszszük azon összeget is, melyet a katonai határőrvidék jövedelmezett, kinyerjük azon 30°I

fl i arányt, melyet elfogadtunk. r i LUdvigh János: T. képviselőház ! Én ! azt hiszem, hogy sem e házban, sem e házon j kivül az országban nincsen senki, ki az örökös táborozási, kirgizi állapotot a Határőrvidéken meg ne akarná szüntetni. Itt tehát nem annyira quo- j tárói — mert arról a törvény rendelkezett már — hanem a Határőrvidék polgárosításáról van szó. Es midőn ezúttal a quotát föleleveníteni kívánják, micsoda érveket, indokokat hoznak föl erre, ugy a pénzügyi bizottság, mint a központi bizottság ? Fölhozzák először a politikai tekinteteket; Bujanovics barátom fölhozta a méltányossági tekinteteket, az igen t. pénzügyminiszter ur pedig a magas szempontokat. Meg fogjuk látni, hogy mik azok a magas szempontok és méltányossági tekintetek ? Legelőször arra vonatkozólag, mit a pénzügyi bizottság mond, hogy akkor, mikor a bizottságok megállapodtak abban, hogy területváltozás esetében a quóta kiigazításának lesz helye : azt bátorkodom mondani, hogy én tagadom, hogy akár a minisztérium, akár bárki más e házban avagy bármely bizottságban a területi változás alatt mást értett volna, mint oly változást, milyent akkor az események kilátásba helyeztek ; ugyanakkor vesztette el a monarchia Lombardiát és V'elenczét, és nem látszott lehetetlennek, hogy más veszteséget is érhetne, vagy e tartományokat visszaszerezze. így tehát területi változások alatt a minisztérium és mindenki nem érthet oly változásokat, melyek magában a monarchiában, különösen Sz. István koronájának területén a koronázási eskü által biztosított integritás helyreállítása által történjék : hanem csakis az összes birodalmon netalán történő változásokat. A pénzügyi bizottságnak ezen érvelése tehát nem áll. Már most mik azon magas politikai szempontok, melyekből polgárosítani akarják a Határőrvidéket, s a kirgizi állapotot megszüntetni? Hát a legmagasabb politikai szempont neme az, hogy azok, a kik most magyar közigazgatás alá kerülnek, ne mondhassák azt, hogy sorsuk roszabb lesz : mint volt az eddigi katonai administratio alatt? Már pedig, ha mi a quotát fölemeljük, nemcsak magunkat sújtjuk, hanem épen a Határőrvidéket. Ha most izgatják ellenünk, mennyivel több ok lesz őket izgatni akkor: mikor az ő terheik az által, hogy mi a quotát emeljük, szaporodni fognak. Ez izgatásra nézve bátor leszek pár sort fölolvasni, hogy lássa a ház, mily izgatások vannak ott, mily hangon szólnak ellenünk. Egyebek közt a „Correspondenee slave" ezt mondja: „A Határőrvidék lakosai meg nem fogják engedni, hogy velők mint juhnyájjal bánjanak, hogy róluk, nélkülök intézkedjenek: a Határőrvidék egyhangúlag utasítja vissza a magyarországgali uniót." Tovább pedig : „Testvéreink, kik a magyar jármot húzzák, mireánk, t. i. a Corr. slave-ra, mint legbuzgóbb védőik egyikére számot tarthatnak. Hadi jelszavunk, rajta a magyarra! Rajta! mig sz. István koronájának népei nem lesznek természetes és históriai joguknak teljes birtokában. Eajta a magyarra! mig a hatalom egy maroknyi aristocrata kezében lesz, melynek romlottsága, uralma és despotismusa kormányzatának egyedüli eszköze." Már most, ha igy szólnak e perczben, mikor Magyarország administratiója alatt nincsenek, mikor az ország jövedelmeiben nem részesülnek, azokat nem kezelik : mi lesz akkor ha épen a quota fölemelése miatt nagyobb terhet lennénk kénytelenek viselni mi is, ők is % (Szavazzunk! jobb felöl.) Zsedényi barátom egy különös magyarázattal jött elénk; magyarázza az egyezményeket, de nem különbözteti meg a kérdést. Ott az egyezmény miről szól 1 A horvát ós magyar közös költségekről, és arról, a mi sz. István koronájának tulajdona; itt pedig miről 1 az osztrákokkal közös quota fölemeléséről, ott az igazság, a méltányosság, itt pedig egyoldalúság, itt terhet vállalunk, oly terhet, melyre bennünket a törvény nem kötelez. Lónyay igen tisztelt miniszter ur Tisza Kálmán képviselő urnák felelve, azt akarta megmutatni tán, hogy nem hátrálunk, de hisz csak elő kell venni az 1848. törvényczikkeket, elő kell venni az 1861-iki föliratokat, összehasonlítani a törvénykezést, és azt fogjuk találni, hogy a koronázásról szóló törvényen kivül az első sortól az utolsóig mindenik a hátrálásnak bizonyítványát adja. A Határőrvidék jövedelmei nem elégséges ez administratiora. Már most, ha azok nem elégségesek, ha már is pótolni kell. lehet-e ez ok arra, hogy mi még nagyobb terhet vállaljunk, s azért, mert elveszünk a lajtántuliaktól egy terhet: csak azért, hogy annál nagyobbat viseljünk mi, s azért elfogadjuk a quotát. Ennélfog-