Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

146 174. országos ülés május 16. 1870 dologhoz nem is tartozik; (Ellenmondás jobb felől. TJgy van bal felől !) mert nem az itt a kérdés, hogy mit mondtak : mit irtak és állapítottak meg egymás közt a quota egyezkedésre kiküldött küldöttségek : hanem egyedüli szempont, mely itt dönt, az, hogy mi áll a törvényben, mit mondanak a törvénynek világos szavai. (Igaz ! bal felől.) Még azon esetben is tehát, ha megczáfolta volna a tisztelt pénzügyminiszter ur azokat, miket e dolognak általa is fölhozott oldalára nézve t. barátom Tisza Kálmán előadott: azok — nézetem szerint — e tárgyban nyomatékkal egyátalában még akkor sem bírnának. (Igaz! bal felől) Egyedüli határozó szempont itt a törvényesség. S erre nézve a dolog tökéletesen tisztán áll, mert nézze meg bárki törvénykönyvünk erre vonatkozó pontjait: ott világosan ki van mondva, hogy a quotát a magyar korona összes országai fizetik, meg van mondva, hogy 10 évi tartamra fizetik, miből világos, hogy ezen quotára nézve a 10 év leforgása előtt semmi változásnak, semmi értekezésnek helye nem lehet. EpeD ugy áll ez, mint áll az államadósság kérdésére nézve; ha nem volna érvényes a törvény a quotára nézve, akkor önök maguk kirántanák az alapot maguk és az ország alól arra nézve, hogy a bécsieknek netalán formálandó követelése ellenében az államadóssági járulék fölemelésére nézve ugyanezen alkalomból, valamit jogosan és alaposan ellenvethessenek. (Igaz! bal felől.) A mi illeti a jogi szempontot : legyen szabad egy észrevételt tenni arra nézve, mit, csak érintve a dolog jogi oldalát, de mélyebben belé nem bocsátkozva, tisztelt előadó ur fölhozott. Ö ugyanis azt mondta, hogy igaz, jogilag hozzánk tartozik a határőrvidék, de tettleg nem; és ebből azt következteti, hogy a határőrvidék visszacsatolásának elérése végett nekünk mindent el kell követni. Azt kérdem a t. előadó úrtól, hogy azon viszonyban, melyben mi Ausztriával állunk, mit jelenthet az, hogy a határőrvidék jogilag hozzánk tartozik 1 Azon viszonyban az nem jelenthet egyebet, mint hogy annak tettleg is vissza kell mielőbb csatoltatni Magyarországhoz és meg kell végre szűnni azon bitorlásnak, mely eddig e tekintetben gyakoroltatott. (Élénk helyeslés bal jelöl. Zaj.) Igen, egészen máskép állna a dolog, ha mi itt idegen, ellenséges hatalommal állnánk szemben; de az, kivel szemben állunk, nem idegen, nem ellenséges hatalom, hanem oly hatalom, a melylyel közjogi nemzetközi viszonyunkat rendeztük a kiegyenlítés alkalmavahmely rendezés alkalmával azon hatalom legkisebb föltartást sem igtatott a kiegyezkedésbe arra nézve, hogy mi történik ha p. o. a kormányzásnak módja a terület egy részén változik ; egy oly hatalom, melynek feje maga Magyarország, területi épségét esküvel szentesitette. Azon okoskodás tehát, melyet a t. előadó ur a jogi szempontra vonatkozólag fölhozott, egyátalában nem áll. A mi illeti a méltányossági szempontot, melyet Bujanovics Sándor t. képviselő ur kiemelt, igaz, hogy mi nemcsak mmdig a jogosság, hanem a méltányosság szempontjából is szoktunk eljárni, nevezetesen tettük ezt egy igen nevezetes kérdésben, magának az állam adósságának elvállalásakor, üe a mi a méltányosságnak kérdését illeti, az, mint barátom Tisza Kálmán igen helyesen megjegyezte, ezen esetben nem a mellett szól, hogy a quotát emeljük; hanem inkább hogy leszállítsuk : mert azt nem tagadja senki, nem tagadja a pénzügyi bizottság, nem a t. pénzügyminiszter ur, hogy nekünk ezen dologban nem hogy hasznunk volna; hanem egyenesen pénzügyi kárunk lesz. Még tehát azon esetben is, hogy ha ezen oly tiszta, törvényileg és jogilag erős állás mellett, milyennel mi birunk, szembe vehető volna a méltányossági szempont; még ez esetben is jelenleg nem a quota fölemelésére kötelezne bennünket : hanem attól egyenesen visszatartana. En ezen egész ügyben, t. ház, nem látok egyebet, mint a lajtántuliak részéről méltatlan üzérkedést, méltatlan nyerészkedést, és a mi részünkről sajnos gyöngeséget; és ezen gyöngeségnek magának a határőrvidéknek visszacsatolása ügyében csakhamar igen sajnos következményeit érezhetjük, ha a t. ház is azon térre lép, melyre a minisztérium lépett; mert az még korán sincsen, az én nézetem szerint, biztosítva, hogy a bekeblezés e törvény elfogadása után tettleg azonnal be fog következni; sőt igen alapos okunk van attól tartani, hogy ha látják a lajtántuliak erős magatartásuk, ujabb és ujabb alkudozásaik sikerét, midőn minden lépések megtétettek, melyek elhárítják az akadályokat, melyek a sikert nehezítették , mielőtt a tettleges bekeblezés megtörténnék : ismét uj és uj föltételeket fognak szabni, és követeléseik elseje bizonyára az lesz, hog}

r az államadóssági járulék is emeltessék föl Magyarország részéről. Átalában attól tartok, hogy ezen eljárás által, mely nem áll egyébből, mint azon mondás alkalmazásából, hogy „az okosabb enged", fölbátorítják a túlsó félt, hogy más alkalommal is tegyen irányunkban méltánytalan követeléseket, mert az oly nemzetnél, — mely akkor, midőn legvilágosabb jogaira támaszkodhatik, enged ily méltatlan üzérkedésnek, melyet a túlsó fél gyakorol, mely akkor ily kevés önbizalmat mutat: — nem lehet tartani attól, hogy ily méltatlan követelés gyakori ismétlése eseté ben is erős visszahatással feleljen. Fagyon sajnálom, hogy az igen t. minisz-