Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

174. országos ülés május 16. 1870. 145 Hetik helyeslés jobb felől) akkor, — igen is — ezt hátrálásnak nem, de előlépósnek lehet és kell elismernünk. És azon javaslat is, melyet a minisztérium a t. ház elé terjesztett, épen ezen utoD halad előre, és azon fontos s az általunk eddig magunkénak vallott politikát s irányt követi, melynél fogva ezen kérdésnek lépcsőzetes, óvatos és békés alapon leendő megoldása, egyetértésben a fejedelem, a nemzet és birodalom másik felével, eszközlendö, s épen azon oknál fogva, mert ezen javaslat nem hátrálást, de előmenetelt tanusit, bátor vagyok azt elfogadás végett ajánlani. (Zajos éljenzés és helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: (Zaj. Bal felől: Halljuk!) Nem élnék a házszabályok azon jogával, mely szerint szavaim félremagyarázását röviden helyreigazitanom lehet, ha nem épen oly fontos tételre történt volna, melyet miniszter ur félreértvén s félremagyarázván, abból merítette minden okoskodását ellenem, s melyet helyreigazítva egész okoskodása halomra dől. A tisztelt miniszter ur azt állítja, hogy én azt mondtam, hogy azon kiszámításoknál, melyek a quota tárgyában történtek, a határőrvidéknek katonai kezelés alatt levő jövedelmei is tekintetbe vétettek; és ezt ellentétbe helyezi azon bizonyos határozati javaslattal, melyet akkor benyújtani szerencsém volt. Én azt nem mondtam, hanem azt mondtam, (Zaj) — méltóztassék meghallgatni, nem mondok mást, mint a mit előbb mondtam — én azt mondtam, hogy a harminczas arány elfogadása itt a házban azzal indokoltatott, hogy, igaz ugyan, miszerint a kiszámítások alapján nem jut ki a 30%, hanem annál kevesebb jut ki, de tekintenünk kell arra — hogy a Határőrvidék jövedelmei ezen számitásnál még figyelembe nem vétetnek; fogadjuk el tehát a 29 % helyett, mely azon számítás szerint terhelne minket; a 30°/o -ot. (Pulszky Ferenez közbeszól: Mást mondott!) Es így határozottan azt mondtam, hogy az alapul szolgáló számításoknál nem vétettek tekintetbe a határőrvidéki jövedelmek; és igy akkori határozati javaslatommal épen nincs ellentétben az, mit ez alkalommal mondtam. De épen azért, mert nem vetettek tekintetbe az akkori számitásnál a határőrvidék jövedelmei, óvakodnunk kell most oly törvény elfogadásától, melynek káros közjogi következményei lehetnének. (Helyeslés bal felől.) IJfyáry Pál: T. ház! (Nagy derültség. Fölkiáltások ; Mily jogon akar szólani!) Szavaim elferditéséről akarok én is szólani. (Derültség. Halljuk!) En valóban naponkint, bámulom a t. miniszter ur ügyességét; nincs olyan tény és állítás, melyre felelni ne tudna, (ügy van! jobb KÉPV. H. NAPLÓ 1844. VIII. felől. Ivánka Zzigmond közbekiált: Helyes!) Ez igen helyes lehet, igen t. barátom Ivánka Zsigmond előtt, mert az ő szavát nem ferdíti el miniszter ur, de nekem, kinek szavait elferdíti, nem látszik helyesnek. Azt méltóztatott mondani, tisztelt miniszter ur, mintha én azt állítottam volna, hogy a határőrvidéki kérdésnek megfejtése nem ide, hanem azon mindkét állam részéről kinevezendő küldöttséghez tartozik, mely az első quotát megállapította. Bocsásson meg a miniszter ur, én ily képtelenséget nem is szoktam álmodni, (Derültség) és azt hiszem, hogy a ki figyelmét rá fordítja az általam mondottakra, be fogja látni állitásom igazságát; ugyanis én azt mondottam : a XIV. törvényezikkben megállapított határidőig arról szólni sem lehet, de ha szólni lehetne is, az nem ezen utón történhetnék, hanem azon, mely az 1865-iki XII. törvényezikkben megállapittatott. (Ugy van! bal felől.) Már kérem, ha valaki ezen általam mondottak és most ismételt szavak s azok közt, miket a miniszter ur nyakamba varrt, különbséget, nem lát, az nem az én hibám. {Derültség.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter; T. ház! En csak azt jegyzem meg a t. képviselő urnák, hogy nem emlékezetembői idéztem szavait, hanem azon szavak után indultam, miket följegyeztem igen érdekes szavaiból, t. i. „nem ez az útja, hanem a két küldöttség elé tartozik." ífyáry Pál: De nem csak azt mondottam ! liónyay Menyhért pénzügyminiszter : Én tehát csak az általa mondott, és beszéde alatt följegyzett szavakra vonatkoztam, és azokat idéztem. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Mocsáry I*ajos : [Zaj jobb felől. Halljuk! bal felől.) T. ház! T. képviselőtársaim közül már kettő érezte magát arra kényszerítve, hogy az igen t. miniszter ur által félremagyarázott szavait helyreigazítsa; azonban az igen t. miniszter ur beszéde kimerithetlen bányáját képezi a félremagyarázásoknak. (Zaj és zúgás jobb felől. Ugy van! bal felől.) Egész beszédje a t. pénzügyminiszter urnák nem volt egyéb, mint a vitának a kellő merierből való elvezetése, (Uyy van bal felől. Ellenmondás jobb felől.) mi által azt kívánta elérni, hogy igy a helyzet, és az itt egyedül fölhozható szempontok súlya alól a t. jobb oldal meneküljön. (Zaj. Fölkiáltások: (/hó! nem akarunk, elvállaljuk! jobb felől. Ugy vau bal feléd.) En azt hiszem, hogy bármily szakavatottsággal, bármily éles dialektikával méltóztatott a: általa fölkarolt oldalát e dolognak előadni, mind az, mit itt előhozni méltóztatott, voltaképen a 19