Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-174
144 174. országos illés május 16. 1870. Az egész Határőrvidék egyenes és közvetett adó átlaga tesz 2 millió 1 ezer 197 forintot, a most feloszlatandó két ezred és két század ötévi átlaga 348,094 frtot. Ha azonban veszszük nemcsak ezen direet és indireet adókat, hanem a határőrvidéki kincstári bevételek átlagát: ideértve a különböző czimekből befolyt összegeket, még a katonatiszti dijakat is. ez 2.900,389 frtot tesz, melyből a két ezredre és két századra esik 538,902 frt. Ha azonban az egész határőrvidéki összes bevételek átlagát, ide értve az országos községi és államvagyonból, még a birtokeladásból származó jövedelmek átlagát is, ez tesz 3.289,946 frtot, a most felosztandóké 582,528 forintot. Ezek voltak leginkább azon számok, melyek alapján folytak a magyar minisztérium s az osztrák minisztérium között az értekezletek. Ezen számok alapján kívánta a magyar minisztérium %zaránytmegállapittatni,s miután 1867-ben az országos küldöttségek leginkább az egyenes és közvetett adókat vette fel a kiszámítás alapjául, hosszas eljárást kívánt a határőrvidékre nézve is megállapítani. Az osztrák minisztérium részéről azonban az állíttatott •. ha majd a Határőrvidék polgári kormányzat alá jön, a jövedelmek nevezetesen emelkedni fognak; mely föltevést azonban a magyar kormány el nem fogadhatta, mert a polgárosítás keresztül vitele után nem lehet azonnal alkalmazni azon adómérveket, melyek jelenleg Magyarországban fenállanak; az egyenlő teherviselés elve csak akkor lesz alkalmazható ezen vidékeken, ha már ezen vidékek lakói a szabad fejlődés folytán kellőkép fejlődnek s anyagilag megerősödnek. Ekkor egy más számítási alap ajánltatott az osztrák pénzügyminiszter részéről. Felhozatott ugyanis, hogy átalában legczélszerübb volna az adóképességet fölvenni kiindulási pontul ; az adóképesség megítélésére pedig legczélszerübb lenne a lelkek száma utáni számítás ? miután, nézete szerint, a Határőrvidék lakossága bír azon adóképességgel, mint Magyarország népessége: tehát vállaljunk annyit a Határőrvidék után, mennyi hasonló magyarországi népességre esik. Ezen számítást a magyar minisztérium azért nem fogadhatta el, mert a Határőrvidék lakossága bizonyos adónemekre nézve már járul a magyar állam jövedelmeihez. Méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy ezen egyezkedés alkalmával a minisztérium mindent megtett hogy egyrészről lehetővé tegye a közös egyetértés szerinti megállapodást, más részről a hozandó áldozatok igen túlzottak ne legyenek. Ezeket kívántam a dolog pénzügyi oldalára nézve megemlíteni. (Helyeslés jobb felől). És most azzal akarom végezni előadásomat, | a mivel Debreczen városának tisztelt képviselőié végezte. Azt mondta beszédének végén : „hát mindig opportunitási szempontok lesznek azok, melyek a kormányt és a többséget vezérlik?" Erre én azt válaszolom, igen is, mi nem feledkeztünk meg, valamint minden más, ugy ezen tárgynál is, az opportunitás szempontjáról; mert ez a józan politikának követelménye; de azért ezen ügynél sem tértünk le a törvényesség teréről, sőt ezen kérdésnél is annak alapján állunk. Végre azt kérdi a t. képviselő ur tőlünk : „hát mindig csak hátráljunk s áldozatokat hozzunk ?" Ugyan kérem, miben hátrálunk? {Fölkiáltások, balról: Mindenben!) Ha a tisztelt képviselő ur őszintén akarja mérlegelni mindazt, a mi I 1866-tól fogva történt; ha elfogultság nélkül vissza I akar emlékezni hazánk azon állapotára, midőn a múlt országgyűlés 1865-ben megkezdé működését : akkor el kell ismerőié, hogy azóta oly valódi kézzelfogható eredményeket értünk el, melyek nemcsak a törvénykönyvben foglaltatnak, hanem az életben is nyomról nyomra kimutathatók, és az ország szellemi és anyagi emelkedése tanúskodik arról, hogy azon politika, melyet az 1867-dik évi XII. törvényczikk megállapított, s melynek folytán ő felsége megkoronáztatott, siker nélküli nem volt. Ezeknél fogva ez alkalommal tiltakozom Irányi képviselő urnák azon mondass ellen, hogy ő a közös ügyeket el nem ismeri. Irányi Dániel: Nem! (Fölkiáltások a szélső balon: Mi sem ! Jobbról: Fs esetben a forradalom terén állanak!) Lónyay Menyhért: A tisztelt kópviI selő ur mondhatja, ós az ellenpárt is mondI hatja, hogy ellenezte az idézett törvény né! mely intézkedését; de miután ezen törvén} 1- az | országgyűlés által hozatott, a koronás király | által szentesittetett, annak érvényét e házban j mindenkinek elismerni kötelessége. (Helyeslés.) Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy a Xll-ik j törvényczikk meghozatala után nem hátráltunk, j de előre mentünk. , (Elénk helyeslés jobb felől. I Ellenmondás bal felől.) Midőn a két fél közt a közjogi és pénzügyi kiegyenlítést törvény által közös és őszinte egyetértéssel szabályoztuk ; midőn Magyarország épen azon téren, melyen jelenleg haladunk, nyomról nyomra nevezetes előlépést tett; midőn Erdély Magyarországhoz minden tekintetben visszacsatoltatott, és több mint busz évi viszály után, mely köztünk és Horvát-Szlavonországok közt létezett, a kiegyenlítés és egyezség teljesen, egyetértőleg megköttetett: (Ellenmondás bal felől,
