Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-174
174. emlgos fiié* májút IS. 1870. 148 igtatta ezen közös egyezkedést, mely [szerint ha változás jön közbe, uj reetificatiónak lesz helye: és igy már a törvény alkotásakor a változás lehetősége fön volt tartva. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur: „nem ez az útja e kérdés megoldásának." Ha meg akarjuk oldani a határörvidóki kérdést, ott van a két országgyűlés, ezek bizottságot küldenek ki, a két bizottság összeül és javaslatot készit és ez utón jön az egyezmény a ház elé." Elismerem, hogy a quota megállapítása alkalmával a XII. tezikket ezen eljárás állapította meg és ha ezen kérdést olyannak tekinteném, melynél időt veszteni ránk nézve semmi fontossággal nem bír: a törvény értelme szerint most is ezen utat kellett volna követni. De ha valamin, azon csodálkozom, hogy a t. képviselő urnák, ki tagja volt azon bizottságnak, mely a XH-ik tezikket javaslatba hozta, s mely bizottságban épen t. képviselő urnák, legfőbb érve a delegatio intézménye ellen az volt, hogy nem szükséges e kérdések megoldására bizottságokat küldeni ki; hanem épugy vezet ezélhoz, ha a két minisztérium megállapítja az egyezséget, s azt a képviselőház elé terjeszti, mely annak alapján határoz : mondom, meglepő reám nézve, hogy a mostani eljárást, melyben a két félnek felelős minisztériuma egymással minden körülményt megfontolva, javaslatot terjeszt elő, részesiti a t. képviselő ur kárhoztatásában. A második pont, a melyet képviselő ur felhozott, az, hogy hiába keresi az okokat a quota megváltoztatására, és hogy azon esetnek lehetősége, melynél a két bizottság nézete szerint ujabb alkudozásnak van helye, csak olyan rendkívüli eseteknél fordulhatna elő, mint az olasz háború után, midőn a birodalom másik része Velenczét elvesztette, s igy ezen fentartásnál a két bizottság hasonló esetre gondolt. Ezen állítás alaptalanságát és azt, hogy nem Velencze átadásához hasonló esetről volt szó, bizonyítja épen azon határozati javaslat, a melyet felolvasni szerencsém volt. (Igaz!) Végre arra nézve: hasznos-e vagy nem, ezen megváltoztatás ? nem kivan a képviselő ur sok okot előhozni: hiszen — úgymond — a pénzügyi bizottság maga is elismerte, hogy ezen egyeszségi javaslat elfogadása folytán áldozatokat fog az ország magára venni. Itt minden attól függ, t. ház: miképen határozzuk meg a hasznosság szempontját. Vannak, ugy hiszem, t. ház, kérdések — és ezen határőrvidéki kérdést is azok közé sorolom — a melyeknél nem pusztán-az egyes számoknak latolása, hanem magasabb politikai érdekek elérésének czélja a főtekintet. (Helyeslés jobb felől. Balról nyugtalanság.) Nem csak a pénzügyi bizottság, hanem a minisztérium is azon meggyőződésben van, hogy — tekintetbe véve a Határőrvidéknek jelen jövedelmeit — tekintetbe véve tehát azon jövedelmeket, melyek a polgárosítás keresztülvitele után a magyar kincstár pénztárába fognak befolyni — elismerem, — hogy azok valószínűleg nem lesznek elegendők az ottani szükségletek fedezésén túl a tárgyalás alatt levő törvényben elvállalandó kötelezettségek teljesitésére; de van a pénzügyinél magasabb szempont, mely reánk nézve irányadó, sőt ezen kezdetben hozandó áldozat idővel ki fog egyenlíti etni, miután akkor, ha ezen nevezetes terület, több mint egy millió népességgel, a katonai kormányzat korlátai közül kibontakozik és annak lakói, mint szabad polgárok élvezendik mindazon jogokat és előnyöket, a melyeket az alkotmányos élet nyújt, annak folytán ipar ós kereskedés fejlődik, és ott is bizonyára fokozatosan növekedni fognak az állam jövedelmei is. Beismerem, hogy kezdetben nevezetes áldozatokat fogunk hozni ; azonban engedjen meg a t. ház, hogy én részemről nem az eddigi jövedelmeket mutató számokra fektetek fősúlyt, mint Irányi Dániel képviselő ur, ki az egyezkedésnél tett számításokat kiyánta ismerni ; hanem fősúlyt fektetek azon eredményre, melynél fogva Magyarországnak ezen százados sérelme orvosoltatik, Magyarország integritásának ezen fontos kérdése megoldatik, és a horvát egyezségnek ezen mellőzhetlen következményének, minél előbb elég tétetik. Ne gondolja tisztelt képviselő ur, hogy ezen egyeszségi javaslat egy napnak munkája, ne gondolja a képviselő ur, hogy a midőn e minisztérium részéről a másik minisztériummal folytak a tárgyalások, minden körülmény kellőleg meg nem föntoltatott volna. Sőt hosszú tárgyalásokon és mondhatom sok kérdésre nézve nem kellemes tárgyalásokon, ment keresztül ezen ügy, míg a minisztérium ezen eredményt elérte, és higye el, hogy mindazon számitások, melyeket idézni fogok, felhasználtattak arra, hogy Magyarország érdekei a hozzájárulási arány meghatározásánál is kellőleg megvédessenek. Nem azon jövedelmek irányadók, melyek talán a közel jövőben elérhetők, vagy most befolynak: hanem azon évek jövedelmeit kelletett kiszámítani, melyek 1867. évben a két országos küldöttség által a quota megállapítása alkalmával alapul vétettek ugyanazon öt évről: t. i. 1860—1865-ig, számíttattak ki a Határőrvidék jövedelmei is. Az egyezkedés folyama alatt ezen ötévi jövedelmek kiszámíttattak, részint a berekesztett számadások, részint az előirányzat alapján. Idézni fogom a t. ház előtt ezen számításoknak több tételét.
