Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

142 174. országos Ölés május 16. 1870. dom ezen indokot és a belőle vont következtetést." Tehát nem egyes számitások szerint, hanem magasabb szempontból lett ezen arány megállapítva, azon szempontból, melyet a XII. t.ezikk kijelölt: hogy t. i. végre a birodalom két fele között fönforgó kérdések megoldassanak, az önnálló magyar pénzügyi kezelés megállapittassék, és Magyarország annak minden következményében és előnyében részesüljön. Ez volt a kiindulási pont. Es miután én a minisztérium nevében az idézett nyilatkozatot tettem: a t. képviselő ur azon állítását, hogy t. i. a katonai kormány által jelenleg szedett jövedelmek benfoglaltatnak a 30%-ban, kereken tagadhatom. De tovább megyek és azt állítom, hogy nemcsak ezen párt, nemcsak a kormány, de maga a ház is igy értelmezte ezen szerződést; de ennél is tovább megyek és azt mondom : maga az ellenzék is igy értelmezte azt. (Halljuk! Halljuk!) Mi által talál kifejezést az ellenzéknek concret véleménye ? Bizonyára azt fogják válaszolni, hogy az által, ha egy határozatot önmaga formuláz. Mi által talál legpraegnansabban kifejezést a képviselőház, a törvényhozás akarata? Az által, hogy határozatot hoz. Már most méltóztassanak tekintetbe venni, hogy épen az e tárgy körül folyt vitaktozás alkalmával a t. ellenzék egyik igen kitűnő és közbecsülésben álló tagja, régi országgyűlési követtársam Bónis Sámuel indítványt tett, mely az 1867. évi irományok 174. száma alatt foglaltatik. Ezen indítvány igy hangzik: ,,Határozati javaslat, beadja Bónis Sámuel a tiszalöki választókerület képviselője. Azon körülményből, miszerint a katonai Határőrvidék jövedelmei, melyek ez időben az illető czélra a katonai hatóság által kezeltetnek, a közös érdekekből származó adóarány előkészítésénél a küldöttség által be nem számitattak, a magyar korona országainak a Határőrvidékhez való közjogi- viszonyaira semmi következtetés nem vonathatik." Mi van tehát itt tényleg határozott szavakban elismerve ? El van ismerve az, hogy a quota megállapítása alkalmával a Határőrvidéknek a katonai kormányzat alatt állott jövedelmei nem vétettek tekintetbe, (Derültség a jobb oldalon) ellenkezőleg azzal, a mit a t. képviselő ur mondott: mert e határozat kifejezi, hogy mindazon jövedelmek, melyek a katonai hatóság által kezeltetnek, nem számithatók be a quotába. Miután tehát azok nem számíttattak be : igen helyesen cselekedett Bónis Sámuel, hogy a közjogi viszonyokra nézve óvástételt indítványozott. De mi történt a határozati javaslattal ? Tárgyaltatott a 199. ülésben, melyben a háznak egyik jegyzője Horvát Lajos által stylaris módositvány tétetett és a határozat következő szövegezésben fogadtatott el: ,,Azon körülményből, miszerint a katonai Határőrvidék jövedelmei, melyek ez időben az illető czélra a katonai hatóság által be nem számíttattak, a magyar koronának a Határőrvidékhez való jogaira ós a Határőrvidék közjogi viszonyaira semmi következtetés nem vonathatik." Ezen határozat — itt ismét idézek az irományokból, — a t. ház által ugyanaz nap tartott ülésben . egyhangúlag elfogadtatott. Tehát nem oly határozatról vau szó, melyet a háznak többsége, s igy csak egy része fogadott el: hanem olyanról, melyet az egész ház hozott. (Derültség és helyeslés a jobb oldalon.) Annálfogva egyenesen kétségbe vonom Tisza Kálmán képviselő urnák azon mondását, hogy ő szorgosan megtekintette mindazokat az irományokban, a beszédekben és a közös ügyekre kiküldött bizottságok munkálataiban, a mik e tárgyra vonatkoznak. Sőt inkább nézetem szerint igen helyes lett volna, ha kissé bővebben megtekintette volna ezeket. (Derültség.) Miután már most e határozat csakugyan nyíltan kifejezi azt, hogy az összes ház nem értette a 30% alatt a katonai kormányzathoz befolyó jövedelmeket, annálfogva Tisza Kálmán képviselő urnák egész okoskodása s minden abból vont következtetése teljesen értéktelen, és miután ő azt nyilvánította, hogy örömmel látja ezen lépést, mely bennünket a Határőrvidék kérdésének megoldásához közelebb vezet: reménylem, hogy ezen fölvilágositás után, mely aggodalmait bizonyára eloszlathatta, örömének az által ad majd kifejezést, hogy velünk fog szavazni. (Helyeslés és derültség jobh Idolon.) fi T. ház! Mielőtt a számokra átmennék, nem mellőzhetem, hogy Nyáry Pál képviselő urnák azon cardinalis három pontjára, melyeket ezen jalatra vonatkozólag fölállított, némelyeket meg ne jegyezzek. (Halljuk!) Mindenekelőtt előre bocsátja a képviselő ur, hogy a szerződés a magyarázattal ellenkezik és mindjárt utána teszi: az 1867-ki XIV-ik t.ezikk azt mondja, hogy a szerződés 10 évig érvényben marad és ez legfőbb érve, mely szerint t. i. azt 10 év lefolyásáig megváltoztatni nem lehet. Megengedjen a t. képviselő ur, de én ebből más következtetést nem vonhatok, mint azt: hogy ezen 10 évi stabilitás iránti előszeretetből halaszszuk el ezen kérdés megoldását addig, mig ezen tíz év le nem jár ; már pedig e törvény magyarázatára semmi sem oly fontos, mint épen azon körülmények, melyeket idéztem és a melyek tagadhatlanok : mert ki volt kötve mind a két részről, és a magyar bizottság jegyzőkönyvbe is