Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

138 174. országot Ülés májút 16. 1870. tudomásunkra esik, hogy van még egy harmadik vámterület is, ez pedig a dalmát terület. Ha tehát ez minden himezés hámozás nélkül terjesztetnék elénk, mint politikai fontos kérdés, — ha például az mondatnék : az eddigi törvények Magyarország integritását nem biztosítják ugyan, hanem kell hogy felszabadítsuk azon hozzánk tartozóknak hitt európai négereket, a kik az alkotmányosság keretéből és jótéteményeiből kizáratván, még mindig katonai absolutismus alatt állanak; ha ez igy terjesztetnék elő: megvallom, én, a ki még a fekete négerek felszabadítására is örömest áldozom, (Derültség) részemről, ezen fehér négerek felszabadítására minden okoskodás nélkül még inkább hozzájárulnék azon összeg megszavazásához, mely a t. kormány által kívántatik. De miután mindazok, a miket elmondottam, olyanok, melyek engem arra nem határozhattak, hogy először a költségek fölemelését jogosnak elismerjem : miután továbbá ezen követelés teljesítését az illető pénzügyi bizottság Magyarországra nézve már előre hátrányosnak nyilatkoztatta ki; és másodszor, miután a politikai tekintetek őszintén és egész terjedelemben nem terjesztetnek elénk : megvallom, nem érzem magamat hivatva arra, hogy ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés bal felől.) Fodróczy Sándor : T. ház! Ha tekintetbe veszszük, mily roppant nehézségek forognak fön a határőrvidéki kérdés mielőbbi megoldása iránt, melyeknek elhárítása a mélyen t. miniszterelnök ur ügyes befolyásának köszönhető, — miért is neki a horvát nemzet örökös hálával tartozik, — ha tekitetbe veszszük, hogy a törvényjavaslat ellen felhozott érvek — noha jogi szempontból alaposak legyenek is, — politikai és méltányossági tekintetből ej nem fogadhatók, sőt Dalmácziára nézve következményeiben veszélyesek is; akkor nekem, mint Horvátország képviselőjének, nem marad egyéb hátra, mint azon képviselőtársaimat, kik ezen törvényjavaslatot ellenzik, közös hazánk érdekében felkérni, hogy a szoros jogi szemponttól eltérni és ezen törvényjavaslatnak elfogadásához magasabb politikai okoknál fogva hozzájárulni szíveskedjenek. Részemről a központi bizottság véleményét teljes megnyugvással pártolom. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán : T. ház! Én részemről teljesen méltánylom, — miként ez iránt már egyszer a t. ház előtt nyilatkoztam is. — azon nehézségeket, melyek a Határőrvidékkeli viszony kibonyolitásánál fönforognak. En részemről azt óhajtom, hogy habár jogilag a polgárosításnak régidő óta meg kellett volna történni: ez a kellő megfontolással, óvatossággal, és ugy eszközöltessék, hogy az illetők maguk is, — kik talán oly irányban félre lennének vezetve, mintha itt érdekeik ellen intézett foglalási vágy működnék, — hogy azok is, mondom, meg legyenek nyugtatva és átlássák, (Zaj. Elnök csönget) hogy épen az ő saját érdekök is azt kívánja : minélfogva a polgárosítás keresztülviendő. E nézetből indulva ki, mondom, nem kívánok most egyátalában az ellen szóllani, hogy a Határőrvidék csak egy részének polgárosításáról van itt szó, sőt a viszonyok tekintetbevételével azt magát is örömmel szemlélem kettős örömmel azért, mert, — mint már említve is volt, — az által a Horvátország irányában tett Ígéretnek is, részben legalább, elégtétetik. De ennek előrebocsátása után (Zaj jobb felől. Halljuk ! bal felől.) egészen más helyzetben látom magamat a quota fölemelésének kérdésére vonatkozólag, és részemről csakis ezen kérdéshez: a quota fölemelésének kérdéséhez akarok szólani. (Halljuk!) E tekintetben egy előttem szólott tisztelt képviselő urat, Bujanovics Sándor képviselő urat akarom legelsőbben is figyelmeztetni arra, hogy azon egyik okoskodása, melyet ő felhozott annak indokolására, hogy a quota fölemelését el kell fogadni, az eddigi quotának nem anyira fölemelésére, mint inkább leszállítására vezetne. Jelesen ő azt mondta, hogy miután 1867-ben a tényleges jövedelem alapján állapíttatott meg a 30-as és 70-es arány: a méltányosság kívánja, hogy, ha majd a tényleges jövedelmek aránya megváltozik, éhez képest megváltoztattassák a quota is. En nem magam után beszélek, hanem ugyanazon 1867. évben, midőn a quota tárgyalás alatt volt, a tisztelt pénzügyminiszter ur szemben azokkal, kik a Határőrvidéknek akkor rögtöni visszacsatolását sürgették, tisztán és számokkal kimutatta, hogy ha a Határőrvidék polgárosittatik, Magyarország — az igaz — jövedelmeket is vesz át, de összehasonlítva ezeket a költségekkel, nem hogy nyerni fog financialiter, hanem 1 millió 300.000 forinttal kell, hogy pótolja a Határőrvidék költségeit. Ha tehát a méltányosság a*t kívánja, hogy ha megváltozik a tényleges jövedelem, változzék meg a quota is; — miután, a pénzügyminiszter ur kimutatása szerint a tényleges jövedelem nem emelkedik, de csökkenni fog: igen természetes, hogy a quotának is nem fölemeltetnie, hanem leszállittatnia kell. (Helyeslés bal felől,.) En azonban, midőn ezt megjegyeztem, egyátalában az ő állításának consequentiáját kivonni nem szándékozom. En a quota dolgát — nem a Határőrvidék polgárosítása kérdését hanem a quota dolgát — a törvény szempontjából akarom megítéltetni és megítélni, — még tovább menve, mint a mennyire menni szükséges volna — azon körülmények, azon előzmények alapján, melyek a quota meg-