Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-174
174. országos Ülés május 16. 1870. 139 állapításakor részint a küldöttségben, részint a képviselőházban fölmerültek. Az 1867-ki XIV. törvény határozottan mondja, hogy a magyar korona országai részére állapíttatott meg a 30%. A magyar korona országai alatt mindnyájan és — mint a tisztelt miniszter urak nyilatkozatai már 1867-ből s azóta tanúskodnak — a Határőrvidéket is ugy tekintettük mindig és tekintjük mint a magyar korona országaihoz tartozót. Ha tehát a 30% quota a magyar korona országai részére állapíttatott meg, okvetetlen alatta kellett érteni, hogy a Határőrvidék részére is; s ez csak akkor nem volna alatta értendő, ha a törvényben valamely clausula, valamely kivétellenne az iránt kitéve; miután pedig semminemű ily kivétel nem tétetett: természetes, hogy a Határőrvidéknek is alatta kell értetni. Ez áll tisztán jogi szempontnál fogva, s azt gondolom, hogy ez már magában is elég volna; de ón, mint mondom : szemben meggondolva azt, hogy utoljára is ugyanazon fejedelem alatt levő másik állam adózóinak pénzügyi érdekei is szóban forognak, meg akarom nézni, hogy akár azok, mik a bizottság keblében történtek, akár azok, mik a harminczas quota elfogadásakor e házban történtek, nyujthatnak-e, ha nem is jogot, — mert arról itt szó nem lehet, — de méltányossági alapot arra, hogy a quota fölemeltessék? És én, mint bátor leszek röviden kimutatni, határozottan állithatom, hogy azok sem nyújthatnak arra alapot. A magyarországi küldöttség első ülésében 25 és egy százalék tört elfogadása ajánltatván meg, azon alkalommal azt azzal indokolta, hogy a határőrvidék még katonai kezelés alatt van, a minek meg kell szűnni, és ha az megszűnik, a quotának okvetlenül emelkedői kell. Ez történt az első ülésben vagy legalább az első átiratban a másik bizottsághoz. A másik küldöttség nem fogadta el a 25-ös arányt, azt mondván, hogy elfogadja a 10 évet, és elfogadja nem a Határőrvidékre ós Dalmátiára nézve — mert az is említtetett akkor a tett kivételben — hanem elfogadja azon kifejezést, hogy, ha az egyik vagy másik fél terüle- | tén bármi változás történnék, uj egyezség köt- j tessék a quota változtatására uézve. Ez volt l akkor a két küldöttség közt az első stádiumban j szóba hozva, és mintegy kölcsönösen elfogadva. De én azt gondolom, t. képviselőház, hogy ha azt akarjuk is megítélni, hogy egy küldöttségmunkálata folytán, — mely egyezkedni küldetett ki, — mi az, miből kötelezettséget lehet kivonni 1 ] nem fogjuk azt mondani, hogy kötelezettséget kell kivonni abból, a mi ez egyezkedés folyamában történt; hanem a kötelezettségeket ki kell vonni abból, a mi az egyezség befejezésekor kölesönös egyezséggel megállapittatott. Ha már most ezt tekintem, akkor azt látom, hogy a magyar küldöttség egy albizottsága, mely ki volt küldve a kormány által benyújtott adatok tanulmányozására, — ha jól emlékszem: a szeptember 23-ki ülésében — jelenté, hogy ő az adatokat kiigazítván, átnézvén, némelyeket belőlük kihagyván, ugy találja, hogy Magyarországot 29 — nem tudom hány századrész — illeti a quótából; azt tevén hozzá, hogy miután a Határőrvidék jövedelmei benne nem foglaltatnak, ha azokat is számítjuk, akkor talán 30-nál is valamivel többre megy a mi részünk. Ugyanazon napon a magyar küldöttség e jelentés után — ámbár nem hivatkozva rá — fogadta el a 30-as quotát. Szeptember 25-én zárülésben jött össze a két fél bizottsága, akkor állapíttattak meg az egyezség pontozatai, bele jött a 10 év, bele jött a 30- és 70-es arány; az osztrák küldöttség hozzájárulását némely föltételhez kötötte a záradékban ; de ezen területi föltételt sem az egyik, sem a másik küldöttség még csak meg sem érintette. Ezek szerint előttem tisztán áll, hogy ha a területi kérdés a tárgyalás folytán szóba, jött is, de akkor, mikor az egyesség pontozatai megállapittattak, mind a két fél által teljesen mellőztettek, s ebből annyi jogi következtetést sem lehet vonni, mint a mennyi az ily küldöttségi munkálatból vonható. De ha megengedném mit meg nem engedek : hogy lehetne először egy küldöttség munkálatából az országra jogi következtetést vonni; vagy másodszor, ha meg lehetne engedni, — de a mit nem engedek meg, — hogy lehetne következtetést vonni oly valamiből, a mi egyezkedés közben fölmerült ugyan, de az egyezségi pontozatok megállapításánál mellőztetett ; ha lehetne is ezen kitételből: „ha valamely rész területén változás történik," következtetést húzni: még sem ismerem el, hogy ezen következtetést jogosan a Határőrvidékre nézve lehetne kivonni. Mert ha csakugyan, a mint mindannyian hiszszük és tartjuk, t. ház, hogy a Határőrvidék a magyar korona országainak egy része : akkor, midőn a Határőrvidék egy részének vagy az egésznek polgárosításáról van szó, nem lehet azt mondani, hogy a magyar korona tartományainak területe változott, hanem csak arról, hogy a magyar korona területének egy része a kivételes katonai kormányzatból polgári kormány alá jön. Tehát a területre vonatkozó ezen clausulából egyátalában következtetéseket vonni nem lehet. De ha utalok az illető országgyűlési tárgyalásokra, méltóztatnak talán némelyek — kik 18*
