Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

174, országos Blés május 16. 1870. 137 sem fogja állítani. Ha senki sem állítja, és a törvényben világosan ki van mondva, minden fentartás nélkül, hogy mind a két államterület benfoglaltatik csonkítás nélkül az 1868 : XIV. tczikkben, nem tudom: ezen kérdés most hogyan jöhet elő? Tudom, azt mondják: a törvényben ugyan nincs benne, de a quota-bizottság jegyzőkönyvében benfoglaltatik az, hogy valamelyik állam területében változás jönne közbe: ujabb egyezkedésnek lesz helye. Itt legelőször azt kellene kimutatni, hogy e czélzás e tárgyra vonatkozik. Én nem tudom : mire czéloztak az illetők ? hanem inkább hajlandó vagyok azt hinni, hogy nagyon is fris emlékzetökben volt, hogy Ausztria épen akkor vesztette el Olaszországot, tehát a magyarok arra gondolhattak, hogy ha megint oly nemű szerencsétlenség történnék, akkor természetesen az aránynak meg kellene változnia, nem gondolhattak oda semmi esetre, hogy ha semmi sem változik, mégis követeléssel léphessen bárki Magyarország törvényhozása elé. Nem csak az 1867. XIV. törvényczikk itt az irányadó, hanem, véleményem szerint, még inkább az 1868. XXX. törvényczikk. Ebben kimondatik, hogy ámbár az egyezség megkötésekor a horvát s sziavon atyafiak nem voltak jelen, mégis a XIV. törvónyczikket a múltra nézve elfogadják, de jövőre nézve kikötik, hogy semmi ilyen egyezség jelenlétök nélkül többé létre ne jőjön. Bs ezért a törvénynek 33. szakasza, mely, nézetem szerint legalább, igen nagy fontosságú, nem arról beszél, hogy meg fog változni akár az egész magyar-horvát területnek, akár Horvátország területének a terhe, mert hiszen meg levén alkotva az 1867-diki XIV. törvényczikk, arró] szó sem lehetett, hanem gondoskodik arról, hogy ha Horvát-Slavon országok népessége akár a Határőrvidék közigazgatási egyesítése, akár Dalmáczia visszacsatolása által gyarapodnék, nem a quota változik, hanem a mi természetes, a nevezett társországok képviselőinek száma fog emelkedni. Ez, véleményem szerint, elhatározó arra nézve, hogy mivel itt a két, 1867-ben egyezkedett felek közt fenforgott kérdés nem is említtetett, itt újra a quota megváltozásának kérdése sem foroghat fen. De nem is éhez ragaszkodnak a miniszter urak, hanem a jegyzőkönyv egy kitételéhez. Ugyan, tisztelt ház, mit mondanánk, ha egy beadott törvényjavaslat folytán létrejött törvényről, mely, ha a korona rószől adatikbe : a kormány, ha egy más egyes tag által terjesztetik elő: azon tag által indokoltatik ; az mondatnék, hogy nem a törvény, de az indokolás kötelező. En azt gondolom, kötelező csak az lehet, a mi a törvényben benne van. Igen furcsa volna, ha egykor valaki azzal RÉPV. H. NAPLÓ. 18M VIII. lépne elő, hogy a törvényben az nincs, hanem az indokolásban benne van. Már pedig itt tökéletesen ez az eset. Ott a delegatióban pártok voltak: politikai pártok szintúgy mint e házban, az egyik részről beadott nyilatkozatban benfoglaltathatik, hogy ha a két egyezkedő fél területei megváltoznak, ugy egyezkedésnek lesz helye, de ez a törvényben fel nem vétetvén, kötelező erővel nem bírhat. Méltóztatnak emlékezni, hogy a közösügyi bizottság nem tudta kimutatni soha azt, mi módon lehetett Magyarország quotája 30, miután minden számitások után először csak 25, később nagy nehezen 27. utoljára 28 perczent szoríttatott ki. Mik fordultak itt elő, mik nem 1 azt senki sem tudja ; hiába keresnők azt a bizottság jegyzőkönyvében, senkinek sem adna az e részben felvilágosítást. Egyszóval a két állam közt 10 évre köttetett szerződés, ez is pedig olyan, melynél fogva az egyik 70 perczentet, a másik 30%-et fizet a közös ügyek költségeihez Most tehát arról vitatkozni : ben foglaltatik-e ez vagy amaz is a törvényben'? vagy nem foglaltatik-e valósággal ? merőben hasztalan; és a mint már megjegyeztem: nem ide való; mert ha arról lehetne szó, természetesen ép ugy el kellene járni, mint i867-ben. E szerint nem maradna egyéb hátra, mint annak megítélése, vajon ezen tervezett egyezség Magyarországra nézve hasznos-e vagy nem ? Erre nem én felelek, hanem felel a pénzügyi bizottság, mely nem csak egyszer és egy helyen, hanem ismételve kijelentette, hogy ezen egyezség Magyarország financziájára nézve nem kedvező. En tehát nem tartom magamat kötelezettnek indokolni azt, mit maga a bizottság, — mely elébe a törvényjavaslat megfontolás végett terjesztetett — Magyarországra nézve határozottan nem kedvezőnek nyilvánított. Hátra van mág egy érv, t. ház, mely előtt — megvallom — én magam is meghajlok: s ez a politikai tekintet. Ha ez nyíltan minden himezés hámozás nélkül elénk terjesztetnék, ha például az mondatnék: „Barátom, ez csak oly eset, mint a minő a Salinenschein-oknál előfordult, vagy hogy ez olyan eset, mint a minő a vámegyesület kérdésénél előfordult. Ennél ugyanis maga a t. miniszter ur mindjárt a törvény megalkotása után, melyben megállapittatott, hogy államadóssági jövedék ezim alatt összesen mit fizet Magyarország? — mondom, maga a t. miniszter ur beismerte, hogy az ujabb 3 00 milliónyi követelés már az átalános összegben benfoglaltatik, és a t. akkori többség politikai szempontból mégis elfogadta. A vámszövetségnek mindjárt első pontja ugyanis azt mondja: „Két terület, a magyar korona területe s az ausztriai terület egy vámterületté alakul át," és 1868-ban egyszerre csak 18