Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

136 174. országos ülés május 16. 1870. latban is életbe lépetik; és ón ezen joggyakorlati elismerésnek következményeit magam részéről szívesen elfogadom. Az mondatott Máriássy Béla t. képviselő ur által, hogy a quota-tárgyalás alkalmával Magyarországnak hozzájárulási aránya 10 évre oly módon szabályoztatott, hogy azon változtatni egyátalában hatalmunkban nincs. Én részemről nem ugy fogom fel a dolgot. Szabályoztatott Magyarország hozzájárulási aránya a tényleges jövedelmek alapján, s valamint akkor, midőn a Határőrvidék katonai kormányzat alatt volt, és abból a magyar korona országai pénzügyi kezelésébe semmi sem folyt be, akkor azon czimeu, hogy a Határőrvidék kormányzatát még át nem vettük, a hozzájárulási arányba semmi sem vétetett fel; világos következése eünek az. hogy akkor, midőn a magyar korona országainak tényleges jövedelmei változnak, a méltányosság vezessen bennünket oda, hogy ezen változtatást figyelembe is vegyük. Azt mondja Máriássy Béla t. képviselő ur, hogy ne adjunk ajándékot. Igaz: ne adjunk ajándékot, mert nem is adhatunk, ez igaz; de nem is fogadhatunk el. A Határőrvidéknek jövedelmei vannak s igen jól tudjuk, hogy azokat a katonai kormányzat teljesen fölemészti; de megszűnvén a katonai kormányzat, a jövedelemtöbblet mindenesetre fenmarad, s valamint én ajándékot adni nem akarok, ugy kapui sem kívánok. (Helyeslés jobbról.) Máriássy Béla t. képviselőtársam azt mondja: várjunk a válságig, akkor a Határőrvidék ugy is a mienk. Én nem osztozom nézetében, én a válságoktól nem várok semmit. Ha én képes vagyok becsületes egyezmény utján kiegyenlíteni a pénzügyi érdekeket. — mert, nézetem szerint, ez csak pénzügyi érdek, a lajtántuli adózók és a magyarországi adózók között fenálló pénzügyi érdek. — ha képes vagyok ezeket méltányos egyezmény utján kiegyenlíteni: ugy én a válságra várakozni bizonyára nem fogok; és azért én ezen egyezményt a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nyáry Pál: T ház! Nézetem szerint alig fordulhat elő tárgy a magyar képviselőház előtt, mely inkább és nagyobb mértékben tarthatna igényt annak figyelmére : mert a ház asztalára letett és most szőnyegen levő törvényjavaslatban nem kevesebbről van szó, mint megváltoztatásáról egy két állam között létrehozott szerződésnek ; megváltoziatásáról, pedig nem Magyarország javára, de Magyarország terheltetésére. En azt hiszem, hogy mindenki előtt, ki e tárgy fölött gondolkodik, három kérdés merül föl. Az első kérdés az : vajon eljött-e azon idő, melyet maga azon szerződés határozott, melyben változtatásáról vagy módosításáról lehet szó ? másodszor, van-e oka, van-e alapja a változtatásnak ? harmadszor, vajon a czélba vett változtatás Magyarországra nézve hasznos-e vagy káros? Azt hiszem e három kérdésre adandó felelet a tárgyat, bármi szövevényesnek tessék az, első tekintettel tisztába fogja hozni. A mi az első kérdést illeti, valamint minden szerződés, ugy — azt hiszem — még inkább, két állam közti szerződés szoros magyarázatot igényel. E szerződóst megerősiti az 1867-ki XIV. tczikk mely kijelenti: 1-ör, hogy azon szerződés a magyar korona országai és ő felsége többi országai közt köttetett; 2-or kijelenti, hogy azon arány, melylyel Magyarország hozzá járul a közös költségek fedezéséhez 30%-kai; tovább minden fentartás nélkül azt határozza a második szakasz : „Ezen hozzájárulási arány szintén a magyar korona országai és ő felsége többi országai közös megállapodása szerint tiz évig marad érvényben, és pedig 1868. évi január elsejétől 1877. évi deczember 31-kéig." Az első kérdésre adható feleletre nézve nem tétovázhatunk , mert ezen törvény világosan megmondja, hogy ezen szerződés megváltoztatásáról, módosításáról az 1877. évi decz. 31-kéig szó sem lehet; de ha lehetne is: kérdés, vajon az-e azon ut, melyen változtatása vagy módosítása lehetséges volna? Miután a két állam közti első szerződés törvényben meghatározott utón s módozat szerint jött létre : azt hiszem, hogy még ha lehetséges lenne is annak megváltoztatása vagy módosítása, akkor is nem ez az útja a módosításnak. Mert épen ugy, mint akkor történt, most is küldöttséget kellene kinevezni a két államnak, azok egyezkednének, előterjesztenék javaslataikat a két országgyűlésnek, s a két törvényhozás, ha helyesnek találná, helyben hagyná, vagy ellenkező esetben elvetné azokat. Tehát még ezért sem lehetne tárgya ezen törvényjavaslat az országgyűlés tanácskozásának. De ha átmegyünk a második kérdésre, melyet fölállítottunk, hiába keressük a törvényben az okot, a tárgyat, melyért a kérdéses törvény megváltoztatása szóba is jöhetne. Mert nézzük meg csak az ő felsége többi országaival, de később Horvátországgal közbejött szerződéseket, ugy látjuk, hogy a magyar korona országai s ö felsége többi országai közt létrejött nemzetközi szerződés semmi fentartást nem foglal magában, és azt kell hinnem: hogy senki sincs e házban, ki azt állítaná, hogy a Határőrvidék nem kiegészítő része ugy Magyarországnak, mint Horvátországnak ; következőleg azon érvhez kell ragaszkodnom, mert hogy Magyarország az által, mivel ott a közigazgatás megváltozott, egy uj területet nyert volna, azt hiszem e házban senki