Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos Illés május 13. 1870. 123 gokat gyengíteni, melyeknek megszaporodása, í'ölhalmozása által a forradalom meg szokott teremtetni ; mig azok, kik magukat par exelenee eonservativeknek, a higgadt reform embereinek tartják, s magukat az opportunitás fölkentjeinek hirdetik, addig, mondom, azok mindent megtesznek arra nézve, hogy bennünket ezen igyekezetünkben gátoljanak, nem is beszélve arról, hogy ha jogokról van szó, szent jogokról, melyek e ház tulajdonai, s melyeket elidegeníteni nem szabad, melyeket megóvni szent kötelességünk: — ezek mindent elkövetnek, hogy gátoljanak bennünket vag3

r legalább megzsibbaszszák igyekezetünket annak elérésében, hogy a forradalomnak elemei, melyek mindenütt, minden országban vannak, nálunk napról napra kevesebbre reducáltassanak. Mi ennek daczára mindig ügyekezünk kevesbíteni azon forradalmi elemeket; mert mi is érezzük veszedelmét hazánkra nézve azon véres kitöréseknek, és szeretnők, bár soha sem fordulnának elő : (Mozgás jobb felől) és mig mi ezt teszszük, addig azon rész, mely semmi jogot nem véd, mely semmi jogot nem akar megtartani, sem a nemzetnek, sem ezen hazának, addig, mondom, épen azon rész mozdítja elő a foradalmat. Ez volt megjegyzésem, melyet nem hallgathattam el Deák Ferencz képviselő urnák a forradalmat illető megjegyzésére nézve. Pártolom egyébiránt a központi bizottság véleményét. {Szavazzuk '.) Szontagh Pál (csanádi) előadó: T. ház! Én elfogadom és követni akarom Nógrád egyik igen t. képviselőjének Pulszky Ferencz képviselő urnák tanácsát, hogy ne legyünk itt szerfölött patheticusok ; ő maga arra jó példával ment elő, csupán csak azt jegyzem meg erre, hogy, habár követni kívánom: tán épen jogosult lehetnék némi pathost fejteni ki e tárgy körül ; vagy tán tragicus hangulatba is esni. miután bizonyos gyöngéd viszony létezik köztem és a központi bizottság ezen jelentése közt ; mindazáltal rálépek azon térre, melyet ő jelölt ki, és földerítette a képviselőházat komoly tárgyalásai közepette. Megjegyzem azonban még azt, hogy én azt várom, hogy a ház által méltányoltassék ezen tréfásabb, ezen nem tragicus hangulat, mert valóban szomorúan kellett hatni — legalább reám, mint a központi bizottság előadójára — annak, hogy oly — hogy ne mondjam — oldalról, de oly férfiak által láttam megtámadtatni ez indokolást, hallottam megtámadni annak egyes elveit, a kiktől ezt legkevésbé vártam volna, s erre egyátalában elkészülve nem valék. Mert, hogy a képviselőház tagjai közt akadjanak olyanok, kik akkor, midőn a képviselőház jogairól, az alsóháznak — még e tért is elfogadom bár el nem ismerem — privilégiumairól van szó: akkor az alsóház privilégiuma csonkítására tőrekésznek, a főrendiház jogainak terjesztése érdekében. Ez, megvallom, reám szomorúan hatott. (Helyeslés hal felől.) Elfogadom Pulszky t. képviselő ur nézetét abban is, hogy neki nem kellenek logikai törvényjavaslatok : nekem sem kellenek. Volt már alkalmam a t. ház előtt — vagy ha jól emlékezem az 1867-es bizottságban — megmondani, hogy én nem szeretek, különösen közjogi téren, rendkívül sok codificatiót; azt szeretem épen, hogy az alkotmány élő fájából nyúljanak ki a sarjak természetszerűen, az institutio természetszerű fejlődése által. Igen, de erre azt lehet felelni, hogy az emberek okozzák az institutiót; én azonban azt mondom: az embereket nevelik az institutiók. Tehát akkor, midőn például azt mondotta Pulszky t. barátom, hogy Angliában nincs ily logikai, körvonalozott és paragrafisált constitutió, sem pedig Amerikában : akkor azt hiszem, az én révemre beszélt, és akkor tán nem pártolhatta volna egy legmélyebb tiszteletem tárgyának, Deák Ferencz képviselőtársunknak nézetét, ki azon indokokból indul ki, hogy a főrendek tekintetében semmi positiv törvény nincs, mely az ő álláspontjukat — vagy mint mondani szokták, törvényes viszonyukat — az alsóházzal megváltoztatta volna. Nincs a központi bizottság jelentésében az, hogy a paragrafisált törvény által változott a két ház közti viszony, abban csak egyszerűen a viszony lényeges megváltozottsága említtetik ; és ezt megemlítette Kerkapoly t képviselő ur is, midőn azt'mondta, hogy nem jól van mondva: hogy a helyzet változott 1848-ban, hanem azt kellett volna mondani, hogy tán az alap váltotozott; nézetem szerint igen is alapjaiban változott meg a helyzet. Nézetem szerint alapjaiban változott meg a helyzet: nem az a kamara ez többé, nem az az országgyűlés ez többé, a melyről talán kelleténél tul hangsúlyozva lehet mondani, hogy egységes volt. E fogalom — azt hiszem — erre az országgyűlésre rá nem illik Hangsúlyozta ugyan Pest belváros érdemes képviselője, azt mondván, hogy ezen országgyűlés is egységes; de én bátorságot veszek magamnak ezen állitmányt tagadni. Ezen országgyűlés nem egységes. Egységes igen a törvényhozó testület a képviselő kamra fölötti ház és a király ; de oly értelemben nem egységes többé, mint 1848. előtt, a mikor tényleg ugy kellett néznünk e házat : mint egy unitást a királylyal a végrehajtó hatalmat képviselő ós önmagában öszpontositó személyekkel szemben. (Helyeslés.) Én megvallom, t. ház, midőn az mondatott, 16*