Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

122 173. országos Illés május 13. 1870 a főrendek felszólalását, már elejétől fogva azon nézetben voltam, hogy ők a kijelölési jogból ki nem zárhatók. Csernátony Lajos: T. ház! Hogyha igazak azon hirek, melyek nemcsak hetek, hanem már hónapok óta keringnek bizonyos miniszteri változást illetőleg, ugy én legnagyobb calamitásnab tartom előttem szólott t. képviselő ur mai beszédét. Ha ily elvekkel valaki pénzügyminiszter lesz, (helyeslés bal felől) ez valóban a legnagyobb szerencsétlenség, a mi érheti az országot. Én egyátalában nem tartozom azok közé, kik nagyon siránkoznának, ha a mostani pénzügyminiszter elmegy; de ha ily elvű férfiút tesznek helyére a, miniszteri székbe, mint Kerkapoly, ki most itt oly dolgoka/t mondott: — nagyon sokat veszítünk Lónyay pénzügy miniszterrel. (Derültség bal felöl.) Kerkapoly képviselő ur a főrendeknek megad minden jogot, elismer minden jogot, mint monda : meghajol előttük. (Jobb felől felkiáltások: Nem mondta!) De mondta. Elismeri azon jogukat, — a mit egyébiránt nem vitatott el senki hogy nem birnák — hogy t. i. a budgetet viszszavethetik en bloc. Csak az mondatott ezen részről, hogy a detailban nem vethetik vissza, ez pedig oly elv, melyet józanészszel és átalános alkotmányos fogalmakkal vitatni sem lehet; ha, tehát Kerkapoly t. képviselő ur oda állítja, hogy ha ily fontos dolgot elismerünk, akkor miért akadunk fon ily csekélységen? ennek van más oldala is, s ennek ellenében mi azt mondhatjuk: ha a főrendek visszavethetik a budgetet, miért ne vethetnők mi vissza ezen csekélységet ? miért kell nekünk meghajolnunk a legelső ellenvetésre ? ha ők azon nagyon fontos jogot a budget visszavetésének jogát gyakorolhatják : tessék megengedni, hogy mi ezen csekély jogot gyakorolhassuk és az ő nagy gyakorlatuk ellenében azt mondhassuk : nem fogadjuk el a főrendiház határozatát, hanem, hogy maradjunk a mellett, a mit határozunk. (Felkiáltás jobbról. „És viszont") ,,Es viszont" — ezen szót már másodszor hallom, mind a kétszer — ha nem csalódom — Rudnay képviselő úrtól. Először Ghyczy Kálmán képviselőtársamnak mondotta, most nekem, nem tudom miért 1 hanem felelek mindjárt, mert ezen szóra szükségem van. Pulszky képviselő urnák volt egy nyilatkozata többek közt, miben vele egyetértek. Pulszky képviselő ur azt mondotta, — ez volt legalább szavainak értelme: — ugyan ne bajlódjunk ezen dologgal annyit, ne helyezzünk erre oly nagy fontosságot, a főrendek nem nyernek általa több morális súlyt, — súlyt vagy hatást monott-e? — a szóra tisztán nem emlékszem. Ebben vele egyetértek; de épen azt tartom én szerencsétlenségnek ezen országban, hogy minden által, a mit az alsóház veszt a felsőház ellenében, ugy veszti azt, hogy a felsőház nem nyer általa semmit tekintélyben: mert akkor legalább volna némi vigasztalás, ha a tekintély, mit a képviselőház veszt, átszállna a felsőházra, üe ez nem történik, hanem elpárolog a kettő közt: mi elvesztjük, a nélkül, hogy ők megnyernék, s utoljára egyik sem fog morális sulylyal, morális hatással birni. Azért mondom, egyetértek Pulszky képviselő úrral a részben , hogy nem nyer ez által semmit a felsőház, de mi, — és ezt ő nem mondta, hanem én mondom, - - ugyan sokat vesztünk általa. Hogy ne raboljam a t. ház idejét ismétlésekkel, csak azon két észrevételre teszem meg még ellenészrevételeimet, melyeket mások vagy nem tartottak elég fontosaknak, de én annak tartok, vagy pedig elkerülték mások figyelmét. Tudniillik szintén Pulszky képviselő ur tette azon észrevételt, hogy mi volt ezen törvényjavaslatnak eredeti bűne, melyre t. barátom megtette észrevételét; hanem abban csakugyan van valami, hogy a baj az volt, hogy ezen törvényt nem szerette a miniszter. De én ép azt tartom igen különösnek, hogy a kormány lanyhán védelmezzen akár ezen házban, akár a másik házban egy oly törvényjavaslatot, a melyet ő aceeptált. Ha akárki által, akármely képviselő társunk által egy törvényjavaslat adatik elő és az átmenve a törvényhozás szokott osztályain, fázisain, acceptáltatik a miniszter által, már akár szerette, akár nem — akkor neki kötelessége azt épen ugy védelmezni, mint ha saját maga terjesztette volna elő. Ha nem tetszik neki védelmezni, akkor kötelessége azt mondani, hogy: én nem fogadhatom el, nem fogadom el védelmét sem, hanem lemondok inkább. (Élénk helyeslés bal felől.) E kettő közül tartozik a becsületes kormány választani, (Nyugtalanság jobb felől) és ha nem tesz igy, akkor nem becsületes kormány. (Bal felől: Igaz!) Még egyetlen egy szóra vagyok bátor egy pár zárszót mondani. Pest belvárosának mélyen t. képviselője emiitett eg3

r szót. Ez a szó a forradalom; azt mondta, hogy ilyformán eltörölni a felső házat nem lehet, azt csak a forradalom teheti, hanem azután a forradalom sok egyebet is el fogna törölni. Ebben tökéletesen igaza van ; hanem én azt igen különösnek tartom, hogy a mig sokan közülünk itt szélsőknek, túlzóknak, talán forradalmároknak tartattunk és tartatunk: akkor épen mi vagyunk" ezen oldalon azok, a kik mindig igyekezünk azon elemeket kevesbíteni, azon anya-