Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

122 173. országos Illés május 13. 1870 a főrendek felszólalását, már elejétől fogva azon nézetben voltam, hogy ők a kijelölési jogból ki nem zárhatók. Csernátony Lajos: T. ház! Hogyha igazak azon hirek, melyek nemcsak hetek, ha­nem már hónapok óta keringnek bizonyos mi­niszteri változást illetőleg, ugy én legnagyobb calamitásnab tartom előttem szólott t. képvi­selő ur mai beszédét. Ha ily elvekkel valaki pénzügyminiszter lesz, (helyeslés bal felől) ez való­ban a legnagyobb szerencsétlenség, a mi érheti az országot. Én egyátalában nem tartozom azok közé, kik nagyon siránkoznának, ha a mostani pénz­ügyminiszter elmegy; de ha ily elvű férfiút tesz­nek helyére a, miniszteri székbe, mint Kerkapoly, ki most itt oly dolgoka/t mondott: — nagyon sokat veszítünk Lónyay pénzügy miniszterrel. (Derültség bal felöl.) Kerkapoly képviselő ur a főrendeknek meg­ad minden jogot, elismer minden jogot, mint monda : meghajol előttük. (Jobb felől felkiáltások: Nem mondta!) De mondta. Elismeri azon jogu­kat, — a mit egyébiránt nem vitatott el senki hogy nem birnák — hogy t. i. a budgetet visz­szavethetik en bloc. Csak az mondatott ezen részről, hogy a detailban nem vethetik vissza, ez pedig oly elv, melyet józanészszel és átalá­nos alkotmányos fogalmakkal vitatni sem lehet; ha, tehát Kerkapoly t. képviselő ur oda állítja, hogy ha ily fontos dolgot elismerünk, akkor miért akadunk fon ily csekélységen? ennek van más oldala is, s ennek ellenében mi azt mond­hatjuk: ha a főrendek visszavethetik a budge­tet, miért ne vethetnők mi vissza ezen csekély­séget ? miért kell nekünk meghajolnunk a leg­első ellenvetésre ? ha ők azon nagyon fontos jo­got a budget visszavetésének jogát gyakorol­hatják : tessék megengedni, hogy mi ezen cse­kély jogot gyakorolhassuk és az ő nagy gya­korlatuk ellenében azt mondhassuk : nem fogad­juk el a főrendiház határozatát, hanem, hogy maradjunk a mellett, a mit határozunk. (Felki­áltás jobbról. „És viszont") ,,Es viszont" — ezen szót már másodszor hallom, mind a két­szer — ha nem csalódom — Rudnay képviselő úrtól. Először Ghyczy Kálmán képviselőtársamnak mondotta, most nekem, nem tudom miért 1 ha­nem felelek mindjárt, mert ezen szóra szüksé­gem van. Pulszky képviselő urnák volt egy nyilatko­zata többek közt, miben vele egyetértek. Pulszky képviselő ur azt mondotta, — ez volt leg­alább szavainak értelme: — ugyan ne bajlódjunk ezen dologgal annyit, ne helyezzünk erre oly nagy fontosságot, a főrendek nem nyernek általa több morális súlyt, — súlyt vagy hatást mon­ott-e? — a szóra tisztán nem emlékszem. Ebben vele egyetértek; de épen azt tartom én szerencsétlenségnek ezen országban, hogy minden által, a mit az alsóház veszt a felsőház ellené­ben, ugy veszti azt, hogy a felsőház nem nyer általa semmit tekintélyben: mert akkor lega­lább volna némi vigasztalás, ha a tekintély, mit a képviselőház veszt, átszállna a felsőházra, üe ez nem történik, hanem elpárolog a kettő közt: mi elvesztjük, a nélkül, hogy ők megnyernék, s utoljára egyik sem fog morális sulylyal, morális hatással birni. Azért mondom, egyetértek Pulszky képviselő úrral a részben , hogy nem nyer ez által semmit a felsőház, de mi, — és ezt ő nem mondta, hanem én mondom, - - ugyan so­kat vesztünk általa. Hogy ne raboljam a t. ház idejét ismétlésekkel, csak azon két észrevételre teszem meg még ellenészrevételeimet, melyeket má­sok vagy nem tartottak elég fontosaknak, de én annak tartok, vagy pedig elkerülték mások figyelmét. Tudniillik szintén Pulszky képviselő ur tette azon észrevételt, hogy mi volt ezen törvényja­vaslatnak eredeti bűne, melyre t. barátom meg­tette észrevételét; hanem abban csakugyan van valami, hogy a baj az volt, hogy ezen törvényt nem szerette a miniszter. De én ép azt tartom igen különösnek, hogy a kormány lanyhán védelmezzen akár ezen ház­ban, akár a másik házban egy oly törvényjavas­latot, a melyet ő aceeptált. Ha akárki által, akármely képviselő társunk által egy törvényja­vaslat adatik elő és az átmenve a törvényhozás szokott osztályain, fázisain, acceptáltatik a mi­niszter által, már akár szerette, akár nem — akkor neki kötelessége azt épen ugy védelmezni, mint ha saját maga terjesztette volna elő. Ha nem tetszik neki védelmezni, akkor kötelessége azt mondani, hogy: én nem fogadhatom el, nem fogadom el védelmét sem, hanem lemondok in­kább. (Élénk helyeslés bal felől.) E kettő közül tartozik a becsületes kormány választani, (Nyug­talanság jobb felől) és ha nem tesz igy, akkor nem becsületes kormány. (Bal felől: Igaz!) Még egyetlen egy szóra vagyok bátor egy pár zárszót mondani. Pest belvárosának mélyen t. képviselője em­iitett eg3 r szót. Ez a szó a forradalom; azt mondta, hogy ilyformán eltörölni a felső házat nem lehet, azt csak a forradalom teheti, hanem azután a forradalom sok egyebet is el fogna tö­rölni. Ebben tökéletesen igaza van ; hanem én azt igen különösnek tartom, hogy a mig sokan közülünk itt szélsőknek, túlzóknak, talán forra­dalmároknak tartattunk és tartatunk: akkor épen mi vagyunk" ezen oldalon azok, a kik mindig igyekezünk azon elemeket kevesbíteni, azon anya-

Next

/
Thumbnails
Contents