Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

( 1 20 173- országos filés évben beállott jogállapotot. Az 1848. előtti törvé­nyes gyakorlat által nyújtott méltányossági tekin­tetekről nincs miért szólani, mert Pest belvárosa t. képviselője már kimutatta, Iiogy minden ana­lóg esetben megillette a főrendeket a képviselő­háztól való közreműködés joga, minél fogva, ha nem is ezen speciális esetben — mert ez nem létezett— de a létezett analóg esetekben, a joggya­korlat mellettük szól* és ha ők ezen joggyakorlat indirecte alkalmilag való megválasztatását ellenzik, azt hiszem, nincs miért csodálkoznunk, sőt, vélemé­nyem szerint, csak a méltányosságnak tesz ele­get az: ki ily mellékesen való elüttetésüket nem szorgolja. Ennek ellenében az hozatott föl, hogy a föl­hozott esetek nem voltak hasonlók a most fön­forgóval, mely a budget körébe tartozik, az ál­lam számadások megvizsgálására vonatkozván. Megvallom, hogy ezen érvelésnek legalább látszó­lag van súlya; de nagyon sokat vesztett súlyá­ból, legalább előttem, azon nyilatkozat után, me­lyet legközelebb hallottam Komárom városa kép­viselőjétől, a ki épen most jelentette ki, hogy nem szándékozik a főrendiház jogának megszo­rításánál ezen speciális természetű tárgyra szo­rítkozni . megmagyarázván, hogy a legközelebbi alkalommal a koronaőrök választásába való be­folyást is csak azért engedte meg e ház a fő­rendeknek : mert még akkor nem lehetett tör­vényt hozni, mely ellenkezőt állapított volna meg. Mondotta azt, hogy nyíljék csak alkalom, más választásokra való befolyásból is épen ugy ki fogja majd zárni a főrendeket, miként ebből. Én megengedem, hogj^ ezen törekvés némelyek fölfogása szerint helyes lehet; de akkor mindazon érvelés elvesztette erejét, mely ezen kérdés kü­lönös természetéből merittetett; mert akkor a főrendek befolyásának kizárását nem ezen kér­dés különös természete hozza magával, hanem valami más. (Fölkiáltás balfelől! Tehát mi az a más f) Azt önöknek kell tudni. Azt mondja továbbá Komárom város érde­mes képviselője, hogy következetlenséggel sem lehet vádolni azokat, kik bár nagyon szükséges­nek, sőt elengedhetlennek mondották a számvevő­szék fölállitását,határozatilag mondván ki e házban: a számadások megvizsgálásának a nélkül lehe­tetlen voltát: a mi pedig s vele az annak föltó­tét képező számszék valóban elengedhetlen, s most mégis nehezítik annak létrejöttét. Nem jönnek következetlenségbe, miután ők független államszámvevőszéket akarnak, a milyennek pedig nem is ismernék el azt, melynek elnökét a fő­rendiház befolyásával fogná kijelölni a képvise­lőház. Én nem tudom, t. ház, kinek van igaza; mert ugy emlékszem, hogy Debreczen városa t. képviselője megengedte, hogy gyakorlatilag épen május 13 1870. oda jutunk az egyik esetben, hova a másikban. Ha pedig gyakorlatban egy lesz az eredmény: akkor mindenik esetben jó és független lesz az államszámvivőszék vagy egyik esetben sem. En mindig gyanúsnak tartom az ügyet, melyet kü­lömböző érvekkel véd akár egy ember, akár annak több ügybarátja, annak jeléül vévén azt, hogy különösen egyikhez sem biznak. Itt pedig nem csak különböző, de épen ellenkező érveket használtak Debreczen és Komárom t. képviselői. Egyik azt mondta, hogy gyakorlatilag ugyanaz lesz az eredmény mind a két esetben : tehát a számszék egyenlőn független; a másik pedig azt, hogy egyik esetben független lesz az, a másik­ban meg nem. Méltóztassanak együtt eldönteni, kinek van igaza? Egyet én világosan vélek látni, t. képviselőház, t. i. azt, hogy ha ezen kérdés­nek súlya van: az csak abban lelheti alapját,mit részben a központi bizottság jelentése, részbea pedig Debreczen városa érdemes képviselője, egy­felől a helyzetnek 1848-ban beállt változtáról, másfelől meg a fönforgó tárgy különös termé­szetéről mond. Az ugyanis nem tagadtatiK se­honnan, hogy a választási vagy kijelölési ese­tekben a főrendiház 48 előtt együtt működött, vagy legalább közreműködött a képviselőházzal, hanem azt mondja a központi bizottság, hogy 1848-ban megváltozott az egész helyzet, igazán csak akkor lépvén életbe a két kamrai rend­szer s az egyik kamrának ez, a másiknak pe­dig amaz jutván osztályrészül. Debreczen váro­sa érdemes képviselője hozzá teszi éhez, hogy a fönlorgó kérdés azért fontos, hogy a képvise­lőház részére megóvassék azon jog, a melyet ő igen helyesen nem törvényre, nem is törvényes gyakorlatra, hanem az alkotmányosság elveire alapit : a budget kérdéseknek kizárólag a kép viselőház által intézése. Az 1848. előtti időkről ne szóljunk, mert erre nézve nincs köztünk eltérés; de azt mondja a képviselő ur s a központi bizottság, hogy 1848 óta a dolog másként áll. Az 1848. törvényekben legalább ennek nincsen nyoma, pedig azok al­kották meg a képviseleti rendszert, s igy a köz­ponti bizottság szerint sajátképen a két ház­rendszert is. És mégis mit mond a III. t. czikk 87 szakaszában ? azt mondja : „A minisztérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimuta­tását — tehát előirányzatát — ós a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekrőli számadást országgyűlési megvizsgálás és illetőleg jóváha­gyás végett évenkint az alsó táblánál bemutat­ni köteles." Erre, tudom, azt fogják megjegyezni, hogy igen ,az alsó táblánál;" de ez csak azt teszi, hogy tehát nem szabad előbb amoda vinni a

Next

/
Thumbnails
Contents