Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos ülés május 13. 1870. Ili) korona részéről ez vagy^ amaz törvényjavaslat nem fog szentesittetni. Én azt mondom, hogy ép ugy semmi esetre sem parlamentáris eljárás, fölemlíteni itt, hogy a másik ház mit leszen teendő. Irányadó részünkről csak a javaslatok közhasznossága, czélszerüsége lehet. (Igaz! balról.) Mert ha argumentum mireánk nézve az, hogy a másik ház nem fog ráállani javaslatunkra, és ha mi egyedül ez okból határozunk: akkor lemondtunk törvényhozási jogunkról, s akkor a felsőházban lesz coneentrálva minden törvényhozási jog, s mi a felsőháznak csak ekhója leszünk. (Közbeszólás jobbról: És viszont! Ellenmondás a bal oldalon: Nagy különbség van a hét ~ház között!) Mondatott még, tisztelt ház, az is, hogy azon esetre, mely most fönforog, nincsen praecedens, hanem vannak analóg esetek, melyek ellenünk szólanak. Én azt mondom, van analóg eset, de nem szól az ellenünk; hanem mellettünk, s nem azok sorában található föl, melyek analóg esetek gyanánt itten fölemlítve voltak. Analóg esetek gyanánt fölemiittettek azok, midőn a nádori és koronaőri választások az egész országgyűlés, tehát az országgyűlés mindkét táblája által teljesíttettek. Ez nem. analóg eset, mert akkor a választottaknak a főrendek birái nem voltak, a választottaknak birái egészen mások voltak, s a vádló sem maga az alsóház, hanem az összes országgyűlés lehetett volna, akkor tehát a választás is az összes országgyűlés által inkább történhetett. De most oly eset forog főn, melyben a fölött, a ki választatni fog, a felsőház bíráskodik, az alsóház csak vádlói joggal bir. Ily eset a régi korban soha sem fordult elő, ez tehát egészen uj eset, melyhez analóg a régi választásokban nincs. (Helyeslés a bal oldalon.) De igenis van analóg eset, melynél fogva méltán követelhetjük, hogy javaslatunk a főrendiház által elfogadtassák. Ki van ugyanis mondva e törvényjavaslatban, és ezt a főrendek is elfogadták, hogy a számvevőszék elnöke önálló, független, a minisztériummal coordinált hivatalnok lesz. Valamint tehát a minisztérium alkotmányos fogalmak szerint csak az alsóháznak lehet kifolyása, ugy csak az alsóháznak lehet kifolyása a számvevőszék elnöke is; és valamint a bíráskodás a miniszterekre nézve a főrendi táblát illeti : a főrendi táblát fogja illetni a számvevőszék elnöke fölött, mint a miniszterrel coordinált hivatalnok fölött, a bíráskodás. De a főrendeket egyszerre választás és bíráskodási jog sem a múlt kor analógiájából, sem az igazság és méltányosság igényeiből nem illeti. (Helyeslés bal felől) Mondatott még az is, hogy az országgyűlés most is egy. Igaz t. ház, az országgyűlés egy, mert a két ház csak ő fölségével együttvéve hozhat törvényeket. De elhallgattatott az, hogy ezen országgyűlésnek, melynek azelőtt csak két táblája volt, most külön két háza, külön két kamrája van, és ez ki van mondva magában a törvényben : mert ezt bizony először a két ház törvény által megállapított külön elnöksége, de minden kérdésen kívül helyezi a népképviseleti rendszer behozatala, a mely ezen házat népképviseleti parlamentté, külön kamrává tette. E két kamrarendszer lévén e szerint behozva, a mi viszonyainkat már nem a hajdani országgyűlés példája és elvei szerint, hanem a két kamrarendszer igényei szerint kell megítélni. Egyébiránt, t. ház, én is előttem szóló egyik igen tisztelt barátomnak véleményében osztozom, a mely abból áll, hogy ha akkor, midőn a hazának, a nemzetnek jogait védjük, e miatt nem létesülhet egy oly törvény, a mely törvény ugy, a mint szerkesztve van, nem csak a jelenre, hanem a jövőre is káros leendene, én részemről ez iránt a felelősséget elvállalom, és a jobb eredményt a jövő kortól várom. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Kerkapoly Károly: T. ház ! Legyen szabad néhány megjegyzést tennem azokra, miket a fönforgó tárgyban a túlsó félről, különösen Debreczen és Komárom városa t. képviselőitől, hallani szerencsém volt. • Debreczen város t. képviselője azzal végzi beszédét, mikép csodálatosnak találná, ha e képviselőház meghajolna azon ház határozata, illetőleg igényei előtt, melyről, mint monda, e házban — találván vagy nem találván nem keresem, — az mondatott, hogy az oly czifra bot, melylyel badonázm igenis lehet, de a melyre támaszkodni nem. Én is csodálatosnak találnám, habár ki is — nemcsak maga a képviselőház — egy ily bot előtt, sőt — eltekintve a képtől — a főrendiház előtt is meghajolna. Nem is arról van, véleményem szerint, a szó; hanem arról, hogy a képiselőház meghajoljon a méltányosságnak a főrendek irányában; tehát, hogy nem a főrendiház, hanem a méltányosság előtt hajoljon meg, hogyha az fönforog. (Nevetés a bal oldalon. Jobb felől Jielyeslés.) A kérdés csak az, vajon fönforog-e a méltányosság vagy nem 1 Én bátor leszek megkísérlem, annak bizonyítását, hogy az igenis fönforog, mert azt gondolom, hogy bármi nevetségesnek is találják némelyek a méltányosság előtt való meghajolást : azt mindig bátran megtehetjük. (Élénk helyeslés jobb felől.) A kérdés tehát, ismétlem, csak az, fönforog-e a méltányosság esete vagy nem ? En azt állítom, igen; állítom pedig: akár nézzem az 1848. előtti törvényes gyakorlatot, akár nézzem az azon