Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos ülés május 18. 1870. 117 kívánjuk! Nagyon természetes, hogy ugyanakkor a midőn azt mondjuk, hogy egyedül az alsóház, egyedül a népképviselők candidálják a számvevőszók elnökét, ugyanakkor a főrendek azt mondják: de bizony országgyülésileg kell ezt termi. Ha eltérünk azon alaptól, hogy ő fölsége nevezze ki a minisztérium előterjesztésére nem is marad tulajdonkép egyéb hátra, mint hogy az összes országgyűlés eandidáljon; mert arra, hogy csak az alsóház eandidáljon : praecedens nem létezik. {Egy hang baloldalról : Csinálunk most.') Igen, most akarnak praeeedenst csinálni: de épen ez a baj! mert megint egy más nagy államférfiutói azt tanultam, hogy minden egyes törvényben, minden egyes nagy vitában csak egy czélunk legyen. Ha egyszerre két ezólunk van, egyiket sem érjük el, épen ugy, mint a vadászaton két nyulat egyszerre lőni nem lehet! (Derültség. Több hang : Dehogy nem lehet ! látszik, hogy nem vadáss! Zaj. Halljuk!) Mi számvevőszéket akarunk, akartuk mindnyájan, egyik oldalon ugy mint a másikon; de most e mellett azt is mondjuk: bizony igen jó lesz ha megnyirbáljuk ez alkalommal a főrendiház jogait is. Igaz, meglehet, hogy ez is jó volna; meg kell vallanom én is nagyon kivánom, hogy a főrendiház reformáltassék, már csak azért is, mert ugy látom, hogy ezen háznak csaknem ugyanannyi tagja van a főrendek közül, mint a mennyi ott ülés alkalmával rendesen összejön. Már ez maga azt mutatja, hogy a főrendiház tagjai is tudják, hogy ezen institutió elaggott és azért jönnek e házba. Már ez is mutatja a reform szükségét. De ha azt gondolják, hogy ezen reform szüksége el fog múlni, vagy hogy a reform máskép fog történni ; ha itt beleegyeznek abba a mit ott a főrendiház proponál: tévednek, En azt hiszem, hogy ez legkisebb nyomatékkal sem fog birni azon pillanatban, midőn a felsőházat reformáljuk. En azt hiszem, hogy a jog, melyet ők analógiából követelnek, egyátalában nem fogja erősíteni állásukat, és morális súlyukat semmikép sem fogja növelni. Mit kivannak ők ? Ok azt mondják : nekünk befolyásunk van az adó dolgokra is, és a budget is csak akkor válik törvéuynyé: ha mi elfogadtuk. Azt mondja az előttem szóló képviselő ur, hogy a budgetet ott csak keresztülbocsátják. Mit akarnak most 1 Szintén azt. Mi candidálunk és ők e candida'tiót keresztülbocsátják; tehát ugyanazon jogot akarják gyakorolni, mely a budget tárgyában megilleti őket. Ok keresztülbocsátják a candidatiót, mert igen jól tudják, hogy ha ezt nem teszik: sokkal nehezebb állásuk lesz. Én azt gondolom, hogy őket ignorálni addig nem szabad, a mig a törvény elösmeri. Azt hiszem, hogy hiábavaló azon törekedés, melyafönálló intézményeket figyelembe nem veszi. ^ Sokszor hallottam, hogy az adó tárgyakban az átalános elhatározás kizárólag a képviselőket illeti; olvastam bizony azt a régi időkben én is Rotteck és Welckerben; abban igen szépen is van deducálva, hogy miért kell ennek igy lenni. De ugy tudom erre nézve nincs törvény Magyarországban, és ha keresztül akarjuk ezt vinni: törvényt kell előbb alkotnunk. Igen sokat föl lehet hozni ennek helyessége mellett, de azért én mégis ismerek nagy, szabad országot : Amerikát, hol ez máskép van, a hol az approbation bili fölmegy a senatushoz, és a felsőháznak is van beszólása az adóba. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igaz, hogy a felsőház máskép van elrendezve, mint itt, (Közbeszólás a baloldalon : Máskép bizony '.) de azt, hogy mikép fogjuk mi a főrendiházat elrendezni, most előre meghatározni nem lehet. (Helyeslés a jobb oldalon.) Erre nézve tehát én egyátalában nem látom át, hogy mindazok az érvek, a melyek fölhozattak, ezen kérdéshez tartoznának, vagy pedig hogy olyanok volnának, mebyek szükségessé tennék a a központi bizottság véleményét elíogadni. Szóljunk prosaice, mint prakticus emberek a dologhoz. (Derültség bal felől.) Higyje el a t. ház, hogy ha a főrendek látnák, hogy egy ropj>ant többség kívánja ezen módosítást, a mely a múlt ülésben elfogadtatott akkor bizonyosan nem ragaszkodnának oly erősen véleményükhöz, hanem tudjuk, hogy csak egy szavazatkülönbség volt, mely eldöntötte ezen kérdést ; egy szavazatkülönbség határozott köztünk, egy igen üres házban, és azon szavazat is egy főrendi tag szavazata volt. (Hosszas derültség és éljenzés bal felől.) Ez a gyengéje az egész határozatnak. Ha jelentékeny többség folytán hozatott volna határozatunk, akkor engedett, volna bizonyosan a felsőház; de a főrendiház bizott abban, hogy ugyanazok, a kik akkor is védelmezték ugyanezt az álláspontot, a melyre 'akkor állottak: most is meg fogják állani helyöket és abban is bizott, hogy többen is leszünk jelen á házban, a kik ugyanabban a véleményben vagyunk. Ugy látom, hogy a kérdésnek ilyen helyzetében, a hol már ujat nem igen hallhatunk, az igen hosszú tanácskozás talán czélnélkülivolna. Én ennélfogva befejezem arról véleményem fejtegetését, ós én a központi bizottság ellen szavazok. [Helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán; Előrebocsátom, t. ház, hogy a központi bizottságnak mind véleményében^ mind érvelésében tökéletesen osztozom. ÍTern is szólaltam volna föl, ha azokra a