Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

116 173. országos ülés május 13. 1870 egy tisztelt szónoka által az is, hogy a központi bizottság indokolásában históriai dolgokat fejtegetett. En, t. képviselőház mindamellett, hogy nem érzek magamban annyi eonservativ hajlamot, hogy a főrendiház előtt kivált jelen szerkezetében meghajolni akarjak: melynek pedig ha van valami alapja, az nem más, mint csakis a históriai alap ; mégis nem megyek annyira nézetemmel, hogy megtagadjam a történelmi fejlődésre való hivatkozás jogosultságát akkor: midőn reformról van szó. En azt tartom, hogy ha van argumentatió jogos, épen a históriai alapboli az, és azt tartom, hogy épen ez utón áll elő az analógia, melyre, ellentétben azokkal, a melyek mondattak : hivatkozni szabad és lehet; nem pedig azon analógia, mely egy egészen más ezélra történt választásra vonatkozik, hanem a már megváltozott intézményekkeli analógia, és én erre fektetem a fősúlyt, és épen ezen a megváltozott intézményekből a parlamentismusból eredő analógia az, mely kívánja, hogy a képviselőháznak főleg ily kérdésekben, mindig döntő túlnyomó befolyása legyen. Ezen okoknál fogva nem tartván szükségesnek , hogy a központi bizottmány indokait bővebben védelmezzem, melyeknek védelme, meggyőződésem szerint, igen jó kezekben van; még csak egy észrevételt akarok tenni. Egy képviselő ur ma — belemenve abba, a mibe én nem akarok belemenni t. i. a felsőház reformja szükségességének tárgyalásába — azt mondotta, hogy a főrendiház egy csinos bot, a melylyel hadonázni ugyan lehet, de rátámaszkodui nem. Nem vitatom, hogy helyes, alapos, méltányos-e ezen mondása vagy nem. De midőn kijelenteném, hogy a központi bizottság véleményét pártolom, egyúttal beszédem befejezéséül azt kérdem, vajon mik vagyunk hát mi, kik meghajlunk azon bot előtt, a melylyel csak hadonázni lehet? {Zajos, élénk éljenzés és derültség.) Pulszky ferencz : T. ház ! (Zaj) Azon kellemes helyzetben vagyok t. ház, {RaíljukX) hogy most is csak azt vitatom, minek igazságáról és igazságosságáról már az előbbi vita alatt meg voltam győződve, és mihez vélekedésemmel és szavazatommal akkor is hozzájárultam ; részemről azon helyzetben vagyok, hogy nem engedek a méltóságos főrendeknek, hanem megmaradok azon véleményben, melyet akkor is volt szerencsém támogatni szavazatommal, és azt hiszem, ha a dolognak nagy feneket nem kerítünk is, ha csak visszaemlékezünk e törvény históriájára, sokkal kevesebb pathoszszal lehet a dologról szólani, mint a minőt most is tapasztalunk. (Zúgás bal felől.) Igen jól tudjuk e törvény történetét; van neki egy eredeti bűne, ez az, hogy nem kezdeményeztetek egyenesen a koimány által. A minisztériumnak másféle nézete volt e tekintetben: azt hitte t i. eredetileg, hogy máskép rendezheti el az ellenőrzést. A pénzügyi bizottságban tűnt föl először ez intézmény szükségessége és ez szólitá föl a minisztert, hogy gondoskodjék ily törvényről. A ház később többször kijelentette véleményét, hogy ily törvényt kivan, akkor a minisztérium beadta a maga törvényjavaslatát, melynek szerkezete azonban nem volt oly szerencsés, hogy a pénzügyi bizottság többségének tetszését megnyerte volna, s igy a törvényjavaslat elenyészett. Időközben beadott egy ellenzéki tag egy másik törvényjavaslatot, s akkor a minisztérium egy harmadik törvényjavaslatot adott be ; és azon akkor a minisztérium által beadott javaslat szövege nem egészen egyezik meg azzal, mely most előttünk fekszik. Azt tehát nem lehet mondani, hogy H minisztérium által indítványozott s kezdeményezett intézmény lett volna e törvényjavaslat; nem csodálkozhatunk tehát a fölött sem. ha azt lanyhán védelmezte, s ha, a mennyire lehetett, a maga nézeteit ismét be akarta hozni. Igen jól tudjuk, hogy a mi e pontot illeti, a minisztérium azt kívánta, hogy itt semmi kivétel ne történjék : hanem ugyanúgy mint minden más hivatal, ez is a minisztérium javaslatára ő fölsége által töltessék be, nem pedig candidatió utján. A háznak azonban máskép tetszett s azt találta, hogy a belga alkotmányban benne van az, hogy az alsóház választ, s én is igen föl tudom fogni azok ideálját, kik mindent a mi jó, mindenféle alkotmányból ki akarnak venni, és ebből bokrétát kötve azzal megajándékozni Magyar-országot.' De nagyon félek, hogy ha ilyesmit tesznek, csakugyan igen szép, theoretíce és logice gyönyörű intézményt fognak teremteni, de az életre való alig ha lesz. Mert azt látjuk, hogy azon institutiók, melyek legtovább föntartják magukat, egyátalában nem ütnek össze a theoria minden szabályával, azt látjuk, hogy illogikus az angol alkotmány, hogy az amerikai alkotmány sem egészen logikus, s mégis sokkal tovább tart, mint tartott akár a franczia akár a német, melyeket professorok csináltak s oly férfiak, kik a logika szabályaihoz kötötték magukat. En azt hiszem, és azt azon államférfiutól tanultam, a kit Önök is nagyon tisztelnek s becsülnek, és tisztelek én is, hogy a politika az exigentiák tudománya. (Fölkt'áltások a szélső bal oldalon : Éljen Kossuth !) Mutassákmeg tehát, hogy tanítványai e részben, és vegyék az exigentiákat figyelembe és ne mondják német módra a prineipien-reiterei szerint : igy kell ennek lenxd, mert ez a legtökéletesebb; történjék bármi ezt