Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos Diés május 13. 1870. 109 tudják, hogy ezek nem bíráskodnak, hanem csak symbolice őrzik a koronát, mert tudjuk, hogy azt tényleg katonák őrzik ; de az egészen más, midőn egy minisztérium felett, tehát mindjárt a korona után következő legjelentékenyebb intézmény ^felett, kell ellenőrködni. Én ezeken fölül magának a főrendi háznak indokolásából merítem az én indokolásom egy részét. Azt mondja t. i. a főrendiház első renuntiumában : „Tekintve továbbá, hogy épen az államszámvevőszék elnöksége azon kiváló és fontos állás, melyet kell, hogy ugy a közönség, mint a törvényhozás legszélesebb körében elterjedt bizalom környezzen, szükséges : miszerint annak betöltése a fejedelem s az országgyűlés két házának összevágó akarata által történjék." Már most, t. ház! miféle nagy bizalmat idézhet az elő, ha az államszámvevőszék elnökének candidatiója azon főrendiház által is történik, a mely nemcsak arra van hivatva, hogy esetleg felette bíráskodjék, hanem — ha tekintjük a mostani gyakorlatot, miszerint gyakran alig jelennek meg határozatképes számmal — leginkább a kormány által kinevezettekből áll, és ha azok, kiket a kormány nevez ki, folynak be azok választásába, kik a kormány felett őrködnek ? Ezen oknál fogva, fc. képviselőház ! én ez úttal nem fogom ugyan indítványozni, hogy tegye azt a t. ház, a mit már 1833-ban többek között Kölcsey Ferencz mondott, a ki az akkori alsóháznak épen oly szerény tagja volt, mint magam a mostaninak. (Derültség a jobb oldalon.) Midőn ugyanis a magyar nyelv iránti törvényjavaslat a mélt. főrendek által többször visszautasittatott, azon szerény Kölcsey így nyilatkozott: „Nemcsodálnám, t. K.K.ésR. R., ha a messóg és az adózó nép közt forogna a kérdés, ha a főtáblánál az egész nemesség ülne — itt pedig az adózó nép képviselői foglalnának helyet. Most — nemesség és nemesség közt — még pedig egy részről 500, más részről 700 ezer nemes közt van kérdés. E kétfelé ülő nemesség egyetlen egy országgyűlési test. Egyetlen egy testnél — csak egy többség gondolható : a 700 ezer — kétszer jelentette ki magát, s kérdem : mi joga van az 500-nak oly kemény ellentállást csinálni 1 Én polgári alkotmányunkban csak egy vétót ismerek, s ez a koronához van kötve. í^lem méltán kivánbatnók-e, hogy ne szegezzék magukat az ellen, a mért az őket megelőzött nagyok élni és halni dicsőségöknek tartották ? S mit tegyünk ! Újra írjunk, okokat okokra halmozzunk ; de mit használnak minden mi okaink azoknak, kik füleiket és sziveiket előttünk már kétszer bezárták, kik a természet ós hazafiság szózatát már kétszer visszavetették 1 Ha pedig még egyszer csakugyan irunk, jelentsük ki azon tántorithatlan elhatározásunkat, hogy előbbeni üzenetünktől el nem állunk, s ha helybenhagyást ezúttal sem találunk, mi a fejedelemhez vivő utat magunk is meg fogjuk keresni." Ez, t. képviselőház, jóval 1848. előtt történt. En tartózkodom még ezúttal ezt indítványozni ; pedig elég indokom volna már most is reá ; megemlíteni azonban szükségesnek tartottam : mert ha füleiket most is bezárnák a mélt. főrendek, akkor fognám ezt indítványozni; most pedig a központi bizottság indítványát teljes mértékben pártolom. (Helyeslés bal felől.) LUdvigh János: T. képviselőház! A főrendiház oly jogot követel magának, (Halljuk!) melyet a képviselőház soha meg nem adhat, olyat követel, melyet a világnak egy felsőháza sem gyakorol, és nem is gyakorolhat még azon esetben sem, ha a felsőház képviseletnek kifolyása lenne. Mi a felsőház fő feladata ? a politikai mérséklet és az ellenőrködés az alkotmány felett. Már most épen olyat, mit kívánni nem lehet, mi a képviseleti rendszerrel összeütközésbe jön, és mi a legnagyobb fogalomzavart idézi elő, nem lehet kívánnia a felsőháznak : a kezdeményezés jogának megosztását. Mert mi a kandidáczió ? íTem más, mint tisztán kezdeményezési jog ; már pedig a kezdeményezési jog csak a képviselőházat, másrészt pedik a fejedelmet illeti, ós itt a főrendiház magát mintegy harmadik initiatornak akarja becsempésztetni. Továbbá én azt látom, hogy a kérdés deplacirozva van, mégpedig annyira van deplacirozva, hogy a minisztérium tudtával hozatott meg a határozat. Kérdem most a minisztériumot : tudja-e védeni a felsőház ellenében vagy nem ? Mi történik ily esetben más országban ? Elbocsáttatnak, haza küldetnek a régi pairek és kineveztetnek ujak. Nálunk ez nincsen így, és azért a minisztériumnak olyasmit kívánnia sem lehet, a mit végre nem hajthat. Mi lenne tehát a teendő ? Az, hogy vagy töröltessék el a felsőház, vagy módosíttassák olyképen, hogy ilyen zavarba többé ne jőjünk. Továbbá a számadástétel kirekesztőleg az alsóházat illeti. Már most, ha nem engedjük meg magának a végrehajtó hatalomnak sem a döntő befolyást, miután a végrehajtó hatalom költi a pénzt, miután a minisztérium rendelkezik azzal, mi fog történni akkor? ellenőrzésnek kell lenni, és azt ki gyakorolhatja jobban, mint a népképviselő, alsóház ?