Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

108 173. országos ülés május 13. 1870. nem lehet eléggé bámulni azon, hogy 1848. óta, midőn maga a főrendiház, illetőleg abban Beöthy Ödön bihari főispán tette meg azon indítványt, hogy a minisztérium utasíttassák a főrendiház reformjára vonatkozó tőrvényjavaslatnak beterjesztésére : hogy azóta sem a ház, sem a minisztérium, — daczára még annak, hogy ez a legutóbbi trónbeszédben is benne volt — még nem tett lépéseket. Hogy a főrendiház és képviseleti ház egymás mellett meg nem állhat, az tény, és mégis ezen ellentétben igen nevezetes törvényeket alkottunk ; ezen most szőnyegen levő törvény is egyike a legnevezetesebbeknek. A főczél, a mint a képviselőház kimondta, az államszámvevőszéknek függetlensége. Mielőtt erre nézve nézetemet megmondanám, először Justh József t. képviselőtársam némely észrevételeire teszek megjegyzést. 0 ugyanis azt mondta, hogy értené a méltóságos főrendeket, ha kívánták volna, hogy tehát ő felsége nevezze ki az államfőszámvevőszék elnökét és tagjait, mint a többi főhivatalnokokat, mert hiszen ez alkotmányos eljárás, és e mellett — az ő nézete szerint — époly független lett volna az államszámvevőszék, mint ezen az utón. Méltóztassék megbocsátani, e nézetben nem osztozhatom. 0 felsége nevezi ki a minisztériumot, a minisztérium fölött pedig őrködik az államszámvevőszék ; ha már most ugyanaz nevezi ki az ellenőrködő hatóságot is, a ki a minisztériumot; én nem tudom, micsoda függetlenséget képzel a tisztelt képviselő ur ezen eljárásból következhetni? Előhozta a tisztelt képviselő ur véleménye indokolására azt is, hogy a régi országgyűléseken sok nuntium váltása után sem lehetett egynémely törvényjavaslatot keresztülvinni. Igaza van : mert a régi országgyűléseknek azon bitorolt „vetőt," mely semmi törvényre fektetve nincs, régen el kellett volna törölniök, a mint számos esetben ki is mondta a rendek táblája, — az alsóház, -— hogy azon bitorolt „vetőt" jogosnak nem ismeri el, mert az csak a koronáé. Ha azt mondta volna tisztelt képviselő ur, hogy ha ellenkezik továbbra is velünk a főrendiház, ebből nem az következik , hogy nem lesz főszámvevőszék, hanem az következik, hogy nem lesz ilyen főrendiház, mint a mostani, mely azzal fenyeget, hogy míg mi nem engedünk, mindaddig nem lesz számvevőszékünk; vele tartanék: de méltóztassanak megengedni, igen különös volna, ha a mostani főrendiház ezen alakjában még mindig a „vető" jogával élhetne. Méltóztatnak emlékezni reá, a régi országgyűlések praxisa kettőt mutat: vagy letették a törvényjavaslatot, mint a vallásügyit, 1834-ben, nyolcz-kilencz üzenetváltás után, vagy pedig, — mint volt reá eset, a mint Csiky képviselő ur érintette, — egyenesen küldték azt fel ő felségéhez, a méltóságos főrendek mellőzésével. Miután, mint már más alkalommal is érintettem, van erre eset, lesz szerencsém nemcsak hivatkozni a törvényre, hanem annak erre vonatkozó szakaszait föl is fogom olvasni. Ugyanis az 1542. XXXVI.-ik törvényczikk bevezetésében szól: „Tettszet a főpap és báró uraknak, hogy az egy forintos és a jobbágyok hatvanas, — sőt az egy telkes nemesek adója és a magán egyházi személyek jövedelmének tizede is — a kincstárnok urak kezeihez (kik közül az urak kettőt, a nemesek hármat választanak) fizettessék. 1. szakasz. Az ország nemes lakosai pedig ugy látták jónak — hogy azon egy forintos adó és a hatvanad az ő saját, ugy a káptalanok, prépostok és más birtokos egyének jószágai után -- kik ennekelőtte a megyének voltak adójokat lefizetni kötelesek — ugyszinte az egytelkes nemesek és magán egyházi személyek azon minden megyében közülök választandó, tiszta jellemű két egyénnek fizettessenek le. 2. szakasz. Hogy azon (t. i. adón) minden egyes megyéknek hadai annak mennyisége szerint hiány nélkül kiállíttatván - mind a külellenség ellen, mind a belbéke fentartására élelmeztethessenek — az ország ősi törvényei és szabadalmai szerint — miket a nemesek az uraknak tudtokra adtak." Itt van még egy másik is, az 1550. évi LXIV. törvényezikk, de ennek felolvasásával nem akarom untatni a képviselőházat. Ebben a papoknak azon jogáról van szó, hogy ha kötelesek voltak birói ítélet folytán esküt letenni, nem tartoztak azt maguk letenni, hanem hivatalnokaik által is letehették. Erre nézve hasonlóképen a főrendek mellőzésével hozatott törvény. Hogy ha ez megtörténhetett 48. előtt, midőn még a rendiség fenállt, ámbár igaza van a központi bizottságnak, ha azt mondja, hogy a két helyen ülő országgyűlés egy volt, és egy országgyűlés alatt két többség nem létezhetik : de én indokolásához még azt csatolom, hogy mennyire igaz az, kitűnik abból is, hogy az absentium legati is mindig az alsóházban ültek, de kitetszik még inkább abból, hogy a követek hajdan, és most a képviselők választásában a főrendek is részt vesznek; tehát itt is képviselve vannak. Ha, t. ház, mindezeket meggondolom, nem fektethetek nagy súlyt Justh képviselő ur azon nézete indokolására felhozott körülményre sem, hogy nemrégen is a koronaőröket a főrendekkel -együtt választottuk: mert hiszen