Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

106 173. országos ütés májas 13. 1870. tunk képesek megalkotni egy oly törvényt, mely a h üdvös és czélszerü lett volna. Most természetesen első kötelességünk volna a felsőházat meggyőzni arról, hogy az ő felfogásuk csakugyan nem teljes, s hogy a mi felfogásunk sokkal inkább alapszik a tőrvényeken. Megvallom azonban, hogy olvasván azon indokokat, melyeket a központi bizottság most felolvasott jelentésében előad, engem nem tudtak meggyőzni arról, hogy ezek alapján a felsőház megváltoztassa véleményét. Megmondom miért. A jelentés első két bekezdése inkább történelmi; előadván a közjogi fejlődést. Tekintsük az 5-ik bekezdést. Itt tökéletesen igaza van a központi bizottságnak, midőn azt mondja, hogy az 184-8-ki törvények az állást csakugyan sok tekintetben megváltoztatták. Ezt magam is elismerem, miután oly közegek lettek fölállítva, melyek addig országunkban nem voltak. De abból, t. ház, nem fogunk döntő érvet meríthetni a felsőház előtt, midőn azt mondjuk, hogy 1848-ig vegyes ülésekben választattak meg az ország hivatalnokai: mert hiszen 1867-ben szintén volt olyan választás, melynél szerencsénk levén itt tisztelni a főrendedet, vegyes ülésben történt a választás. Tehát ez nem lehet meggyőző ok. Egyébiránt még több járul éhez. 1848-ban igen sok dolog szerveztetett, sok szép elv életbe léptetett : de a képviselőház viszonya a felsőház irányában az 1848-ki törvényben egy szóval sem lett érintve ; hanem e kérdés megoldása fön van tartva a további tárgyalásokra. Már most, t. ház, ha mi az ilyen dolgot, hol nem az eszme lényegéről, hanem csak a kiviteli módozatról van szó, igen élére állítjuk, kérdem : lehet-e reménylenünk, hogy a felsőház ahoz hozzájáruljon, a mihez, miután a törvényhozásnak csakugyan factora, hozzájárulása csakugyan szükséges 1 (Közbeszólások bal felől. A képviselőháznak nem kell remélem, hanem követelni.) Lehet-e reménylenünk, hogy ily praemissák után velünk egyetértve fogjuk rendezhetni? Igen is, az 1848-ki törvény kimondja, hogy a miniszter e ház által vonatik feleletre, és hogy a felsőház csak mint biró bíráskodik felette. Ezt nagyon értem, mert ez a törvényben világosan ki van mondva; de ilyen dologról, mint a most szóban, levő az 1848-iki törvény nem hozhatott semmi provisiót, mert az egészen uj dolog. A számvevőszékrőli eszmék akkor még nem voltak ugy összeállítva, mint most. Végre azt mondja e jelentés utolsó előtti kikezdésében, a többieket kihagyva, hogy az illető közeg „azon testület kijelöléséből nyerje származását, mely e teendőre első rendben van hivatva." Azt gondolom magam is, s ezt a főrendek sem vonják kétségbe : hogy a képviselőház van első rendben hivatva megtenni a kijelölést ; de a törvény sem mondja azt, hogy egyedül ezen ház van hivatva ezen kijelölésre Tudjuk, hogy mindennemű törvényjavaslat — akármi legyen annak tárgya, akár legyen adó, akár más — mindenesetre a főrendekhez is átküldendő azon czélból, hogy törvénynyé váljék. Ennélfogva, minthogy én a czélnak elérését, melyet a t. ház is magáénak tett, magam óhajtom, miután ez által kilátásba van helyezve egy rendes számvitel behozása; miután továbbá azon jog, melynél fogva a ház tegye meg a kezdeményezést, a főrendiház által legkevésbbé sincs érintve, csak azt kívánják, hogy a háznak e tekintetben hozandó határozata velük közösen hozandó. En nem látom át. hogy érdemes lenne-e e miatt a felsőházzal viszályba jönni ós igy ezen intézmény létesítését megint a láthatatlan jövőbe halasztani ? Mert azt hiszem : hogy ha most, részünkről nem történik közelítő lépés, akkor ez idén nem lesz számvevőszékünk, s a számadásokat nem fogjuk megvizsgáltathatni. En tehát részemről most is azt állítván, a mit mindig állítottam, hogy t. i. legczélszerübbnek tartottam volna, ha — már csak azért is, hogy ezen kérdés választása ne került volna a törvényhozás elé — a főrendek az eredeti miniszteri törvényjavaslatot elfogadták volna, hogy t. í. egyenesen a korona nevezze ki a jelölteket. Egyébiránt a dolog mostani stádiumában elfogadom részemről a főrendiház módosításait. (Helyeslés jobb fclol.J Csiky Sándor : T. ház! Előre kijelentem, mikép én a főrendek hozzánk intézett üzenetét, melyben a tudvalevő országos főszámvevőszékről szóló törvényjavaslat 6-ik szakaszának megváltoztatását kívánja, el nem fogadom. Nem fogadhatom el pedig azért, t. ház, mert az 1848-ki törvényhozás az azelőtti rendi alkotmányt népképviseleti törvényhozássá alakította át. Ha ezen törvény ekkoráig változást nem szenvedett, és igy fönáll maiglan is : akkor annak értelmében a törvényhozásnak valódi részese nem lehet egyéb senki, mint a ki mást képvisel. A főrendiház a mostani szerkezetben nem képvisel senki mást: ott minden egyes maga magát képviseli, s éhez képest az 1848-ki képviseleti rendszer szerint alakított országgyűlés értelmének nem felel meg. Ily helyzetben, t. ház, természetes, hogy viszonyaink, a törvényhozás minőségét tekintve, nincsenek rendezett, helyzetben. Inoen van, hogy történnek oly természetellenes és a törvényhozási rendszerrel össze nem egyeztethető lépések, a minőket napjainkban fölmerülni látunk, és ez a főrendiház jelenleg rendezetlen állapotának következménye; és