Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-143
80 143 országos ülés márczius 12 1870. veléseikkel az ellenzéket megtámadni akarván, nyilaikat mi reánk is lövöldözték, és igy minket is érintettek, s ez által a t. képviselő uraknak alkalmuk volt látni, hogy önök is tudnak nálunk nélkül nemzetiségi kérdést alkotni, habár hívatlanul. (Derültség.) Ha már ily stádiumba jött ezen ujabb nemzetiségi kérdés, akkor Wahrmann Mór képviselő ur példájára, ki midőn február 17-én fölszólalt, azt méltóztatott mondani, hogy ; „Én mint zsidó képviselő hitsorsosaim nevében fölszólalok" — legyen nekem is megengedve a nemzetiségi ügy kedvéért a, határozati javaslathoz mint románnak, mint nemzetiségi képviselőnek szólanom. (Jobb felől eüenmondások. Elnök csenget.) Elnök : Ha az elnökség mindjárt akkor abban a pillanatban, midőn Wahrmann Mór képviselő ur ama kifejezést használta, észrevételt nem is tett; következő napon a ház előtt egy hason nyilatkozat ellen fölszólalt s ugy gondolom, ez zsinórmértékül szolgálhat. (Jobb felől helyeslés.) Staneszku Imre: Mindenekelőtt mint román szólalok föl, (Jobb felől ellenmondás) és mint nemzeti képviselő is fölszólalok. (Jobb felől eüenmondások.) Azt nem mondtam, hogy micsoda nemzeti vagyok, elsőben mondom, mint román képviselő minőségben (Zaj, ellenmondások) —• ha ugy tetszik, gondoljanak a kiejtett „román" és „képviselő" szavak között egy veszőt — (Derültség) nem szkapálhattam, hogy az ide dobott keztyíit el ne fogadjam — bocsánatot kérek e magyarizált román szónak használásáért a tisztelt házban. Az ügy, a honvéd rokkantak, illetőleg özvegyeiknek és árváiknak fölsegélése, nemes. Előzményei az 1848 — 49-ki események története; de hogy ezen történeti képlet teljes és kerekded legyen, méltóztassanak megengedni, hogy saját viszonyainkra is vessek egy pár pillantást. (Dalijuk !) Elismerte a t. miniszterelnök ur is, hogy kezdetben az 1848 —49-ki harcz az alkotmányos jog megőrzésére szorítkozott; ha a reactio azt más irányba vitte, nem a mi bűnünk, hanem azé, ki annak oka volt. (Helyeslés a szélső balon.) De az 1848 — 49-ki korszakban a román nemzetiségnek is volt szerepe, ( Volt bizony!) volt, mint köztudomású dolog, Erdélyben. (Tudjuk. 1 ) Az erdélyi románok mindig előszeretettel viseltettek az alkotmányos élet és a nemzeti jogiétöket nem sértő hazai törvények iránt. (Nagy zaj.) Nem tudnak uraim a hazai történelemben példát mutatni, hol a románok szakadást idéztek volna elő, a hol a haza védelmére valaha a nemzet fegyvert emelt; (Nyugtalanság) de a kormány rendeleteinek rósz végrehajtása okozta azon szomorú következményeket, melyeknek tanúi voltunk: okozta azért, mert mig egy részről vártak Oláhországból, a mai Romániából, külsegélyt a magyarországi dicső szabadsági eszmék kivívásához; mig Erdélyből a román testvéreket szintén segélyül várták, mig Drágost oda küldték, hogy rábírja őket a magyar eszmék fölkarolására : addig kéz alatt Hatvani ment oda fegyveres erővel támadólag, ki összefogdostatta a tanácskozókat, elárulta őket és veszélybe döntötte a szabadság ügyét. (Zaj.) Elég szomorú, hogy Hatvaninak ezen soha meg nem bocsátható bűne miatt egy parlementaire is,Buttyán János, íölakasztatott. Nem csoda, hogy ekkép a románok megcsalatva látván magukat, épen azok által, kiktől segélyt, baráti jobbot vártak volna, ők is kardot rántottak, de nem a király, nem a haza ellen, hanem szintén ők is — mint miniszterelnök a magyarokról méltóztatott mondani, — a hazának autonómiája és saját nemzetiségűk fentartása mellett és ezen önfentartási lázadás t. ház mind a természeti, mind a tételes törvények szerint minden időben jogos volt, és jogos marad. (Nyugtalanság.) Dúltak a csaták. Egyik részről voltak áldozatok, másik részről is. Ide számítom az erdélyi román nemzet 40 ezer halottját és azon 40,000 halott után nekünk épen ugy, mint itt Magyarországban maradtak özvegyek, bénák, csonkák, árvák és mint itt is, ott sem volt számukra segély biztosítva, csak az, mit a franezia közmondá,s fejez ki: ,,Aide toi, et Dieu t, aidera." A románok önerejÖKből alapítottak ugyan egy nőegyletet, legalább az árvaleányok fölsegélyezésére : a brassói nőegyletét. A munkatehetetlen hősök j^edig csak ugy járnak nálunk, románoknál is, mint Jókai képviselő ur a magyar honvédről kőltőiesen előadta, házról házra, sőt talán még szegényebben, mert a mieinknek ha egy hegyi viskójok volt, az is a tűz martaléka lett. Es midőn mint ember az itteni honvéd dicső tetteit méltányolni tudom, akkor szintén méltóztassék t. ház méltányolni azok özvegyeinek és munkaképteleneink sorsát is, kik épen olyanok, mint ezek, mert ha szabad egy román költőnek idézetét rajok alkalmazni, csakugyan áll az, és magában foglalja Jókai képviselő urnák költői leírását: „Mai este óre 'n lume Fiintia ouiuu sum eu Unu sufletn főre nume Uitatu de Domnudieu. Candu puii-si perdu si mama Si tata golisiei Nu-i baga nime 'n séma Si peiu ea vai de ei!"
