Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-143
143. országos Ölés márczius 12. 1970. 81 (Halljuk magyarul!) Tisztelettel hajlom meg, térdre borulok egy honvéd dicső tettei előtt; de saját ország- illetőleg nemzetvédeim iránt is hasonló érzelmekkel viseltetem, és hasonlókat várok : mert habár az amerikai harczok óriások voltak is, mégis a magyarországi honvédek, vagy az erdélyországi nemzet- és ország védek harczai minden „kicsinységökben", minden „gyermekjátékszer üségökben" is óriások voltak, mivel számos szükséggel is daczolniok kellett. Méltóztattak mondani: vessünk fátyolt a multakra. Én is azt mondom: vessünk! de egyszersmind okuljunk a múltnak példáján is. Utóvégre a múlt már megtanított annyira, hogy mindenkinek — legyen az bármely nemzetiségű, — egy sorsa van e közös hazában, közösen védelmezni azt mind a bel- mind a külelienség ellen, minden veszélylyel szemben : mert ha nem is akarjuk nyíltan bevallani, érezzük azt szivünkben, észleli a számító ész, és tudja, hogy van egy külelienség, van egy kolosz, mely édes mindnyájunkat végveszélylyel fenyeget. És hogy ha a mi állami constellatiónkat szivünkre akarjuk venni, ne nyúljunk az insultatiók fegyveréhez, hanem éleszszük a rokonszenvet egymás irányában minden áron. (Helyeslés.] A balpárt t. főbb vezérei beszédéből azt értettem, hogy szemére vetette a t. jobboldalnak azon ellenvetését, hogy ezen ügyből nem akar pártkérdést alakitatá. Az előzmények, melyeket fölhoztam, reménylem, eléggé megvilágosítják, hogy nem adhatok ennek igazat: mert akkor, midőn e határozati javaslat csakis a magyarországi honvédek, azok özvegyei és árvái segélyezéséről szól; akkor, midőn kifelejtették a magyar állam társországainak szintén nemzeti létét védő harczosok özvegyeit és árváit; akkor, midőn az államnak csak egy részéből az 1848—49-iki harczosok munkaképtelenéit akarják fölsegíteni, akkor azt méltán, tisztán pártkérdésnek lehet nevezni: mert csak egy pártot elégít ki. de nem elégíti ki egész Magyarországnak az 1848— 49-iki harczokban részt vett összes harczosai munkaképtelenéit. (Helyeslés bal felől.) E tekintetből én az ellenzék határozati javaslatát nem pártolom. De egyszersmind tisztelt jobboldal, értem, hogy ha saját szempontjukból az ellenzék határozati javaslatát pártolni nem akarják, hogy lehetnek bizonyos magasabb politikai tekinteteik, melyeket tán czélszerűnek nem találják a ház elé tárni, hogy azokhoz tán a profanum vulgus is hozzászólhatna. De mindezekben különösen e házban tán szemmel lehetne tartani az őszinteséget En máskép az immunitást nem értem. Meg vagyok győződve, hogy minden erejökből azon lesznek, hogy a határozati javaslatot megbuktassák ; de KÉPV. H. NAPLÓ 18Í| VII. meg vagyok győződve arról is, hogy nem az a valódi indok, melyet e mellett majd mindnyájan fölhozni méltóztatnak, t. \. a nemzetiségi tekintetek figyelembe vétele. Mondják ki őszintén, hogy az indok az, mert a bécsi kormánynak nem tetszik, — mert tán a közösügy létrehozatalának egyik titkos indoka arra nézve: hogy föl ne karoltassék az 1848-iki honvédek ügye, — az, hogy mint Miletics képviselőtársam mondotta, a forradalom ez által Bécsből ne sanctionáltassék. Nagyon sajnos, hogy a politikai hévmérő a hazai belügyeket érdeklőleg is még mindig Bécsben van; de ugy látszik a politikai tapasztalás azt tanítja, hogy csakugyan ott van. En Kís-jenő kerületnek képviselője vagyok, ott románok és magyarok laknak, és éti igen sajnálom, hogy a t. jobboldal épen ez indokaival föl készül izgatni a magyar népet a nemzetiségek ellen és viszont. En azt szeretném látni, hogy a mint az én képviselői kerületemben, ugy az egész országban is testvériség keletkezzék, ne tóduljon föl egyik rész a más ellen. Igen jól monda Máttyus Ariztid, hogy a tisztelt jobboldal hareza nem az érvek harcza, hanem csak az ürügyek harcza volt. Vegyük akár az eszélyességet, akár az őszinteséget tekintetbe, bármelyik a kettő közül megkívánja azt, hogy ha a jobboldalnak van valami argumentuma, a melylyel e határozati javaslat el nem fogadását indokolhatja, méltóztassék azt előadni; de vissza kell utasítanom a jobboldal mindazon gyanúsítását, melyeket a nemzetiségekre nézve mondott. Részemről'nem fogadhatom el azt, hogy a románok, szerbek és a többi nemzetiségek tekintetéből nem fogadhatja el a határozati javaslatot: nem fogadhatom el azért, mert hiszen meg van a jobboldalnak azon mindenhatósága, hogy a mit akar, azt megszavazza: annak megszavazásához nem kell érv, nern kell nemzetiségi tekintet. Elfogadná e határozati javaslatot is, ha nem volna más lappangó érdeke. Mi törtónt akkor, midőn a nemzetiségi képviselők nemzetiségi törvényjavaslatot előterjesztettek % volt alkalom a nemzetiségi igények kielégítésére akkor is. midőn az erdélyi unió létrehozatott: volt erre alkalom akkor is, midőn a román nemzeti színház megállapítására bizonyos összeg kéretett; volt alkalma a jobboldalnak a nemzetiségi igények kielégítésére a múltkor is, midőn a középtanodák fölállításáról volt szó. De akkor a t. jobboldal mélyen hallgatott, mert érdeke nem kívánta, hogy szóljon. Most azonban, midőn az saját érdekeinek előmozdítására szolgái, védpaizsul fölhozza a nemzetiségi tekintetet. Midőn tehát én azt mondtam, hogy a hall
