Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-143
143, országos Illés márczius 12, 187C. 77 kinek apja a császár, anyja a közös hadsereg, ezen kivül más nincs. Grivisich tábornok ur beszéde, ugy látszik, ma még az eredményekben nincsen megczáfblva; nem czáfolja meg a mai nap sem: mert mig mi — természetesen — beszélünk a szebeni csata érdekében, önök mindig travestiálják azt, amit Grivisieh tábornok beszédében mondott. (Derültség bal felől.) T. ház! Az átalános vita folyama alatt sokról beszéltünk, és kevésre kaptunk feleletet: fölhozatott a Ludoviceum kérdése, Várady Gábor képviselő ur kérdést intézett e tárgyban. Én nem tudom, azt gondoljam-e, ,,qui tacet, consentire videtur," hanem az lett belőle, hogy senki sem felelt rá. Fölhozatott a testőrség kérdése IS ? cl ! kormány természetesen szívesen felelt volna; de mikor — úgymond — ez mind nem ide való, (Derültség!) a vége az lett, hogy erre sem felelt senki. (Fölkiáltások jobbról: Feleltek!) Előjött, a mi pedig azt hiszem, már csakugyan ide való, a határőrség kérdése is. (Fölkiáltások •óbbról: Nem ide való !>láe való az, mert azt hiszem, a honvédség épen azért állíttatott föl, hogy ne legyen határőrség. (Élénk helyeslés balról.) Emlékezzünk vissza arra a határörségre, mert ez fontos dolog volt 1848-ban, mert az, a mit ma nemzeteknek neveznek és a mit ellenünk fölhasználtak — mondjuk meg igazán — azok a határőrségi ezredek voltak, melyekkel Istriától kezdve Magyarország déli részén, keleten és észak felé Bukovináig körül voltunk véve, hogy a török ellen megvédjenek minket, (Derültség.) ép ugy, mint körülvette Napóleon Parist erősséggel, hogy védje meg Parist a külellenségtől; persze nem vette soká hasznát. (Derültség.) Azok a határőrségi ezredek mind nem magyar ajkúak voltak, kivévén a 3 székely ezredet, a mely hogy nem rukkolt be Szebenbe a coneentrirungra, hanem elment Ágyagfalvára, abban Horváth János ur meg fogja engedni, nekem is van némi érdemem. (Éljenzés.) Az államtitkár ur előadta a minisztérium működésének eredményét; beszéde szép volt; de miért nem mondta ezt el elébb? bizonyosan kevesebb lett voma a vita. Azt mondta ő többek közt, hogy nem kell a tételek okát adni, nem szükséges mással indokolni, miért vannak ezek a költségek, mert hiszen ott van a neve az Írásban. Bocsáson meg Kerkapoly Károly államtitkár ur, ha az ő szavaira használom hasonlóképen azt az adomát, mely szerint a czi^ány a rákra azt mondta, hogy a levélben van, mert a neve ott meg van irva. (Nevetés.) Méltóztatott a mappára nézve megjegyezni, hogy hisz ilyen felett rendelkezik a minisztérium. Elismerem, hogy van mappája, a marche route-ra nézve, a melyen marchiroznak az országúton; de i azt át kellett természetesen venni a közös minisztériumtól, mivel a honvédelmi minisztérium kvártély-mestere lett a közös hadügyminiszternek ; hanem ha a t. államtitkár ur nekem a Generalstabs Kartéból csak egy akkora mappát fog is fölmutatni, mint egy Lónyay-hatos, akkor én magamat megadom. (Élénk derültség.) A beszerzésekre nézve, a melyeket méltóztattak tenni, én elismeréssel vagyok; hanem vegye szívesen az államtitkár ur, —- hiszen okos ember, — ha egy példát hozok föl, a mely Kolozsvárott történt; hiszen ő Kolozs képviselője, és hogy képviselővé lett abban — a mint mondják — épen a kolozsvári uraknak és a kolozsvári kanonokoknak van érdeme. Ez urak 1848-ban szereztek sok lovat, a katholikas püspök és egyes mágnások odaadták saját lovaikat, és összeállították a vonatokat egy egész üteg ágyúhoz ; én mondtam nekik : hozzátok előbb az ágyukat, mielőtt a lovakat tanítjátok be ! de ők előbb a lovakat tanították be. egész sportot csináltak belőle, valódi iux volt, hogy tanították be az urak a vonatoka,ti Azután elvitték Fehérvárra, hogy haza hozzák velők az ágyukat. (Fölkiáltások: A dologkos!) "Nagyon a dologhoz tartozik, mert akkor a lovakat elvették, befogták az ágyukba, de ezekkel reánk lőttek, a székelyekre ! Csak ugy ne járjunk itt is, nehogy azon sok 'fegyverrel, melyeket mi a magazinumokban felgyújtunk, majd ránk lőjenek, és vajha ugy ne járjnnk, hogy ne mi vegyük hasznukat, hanem mások ellenünk. (Helyeslés.) Pulszky képviselőtársam tegnapi beszédére lehetetlen, hogy egy pár szót ne mondjak. Elismerem, hogy ő loyalis ember, ámbár politikai ellenem volt mindig; hogy loyalis ember, megmutatta az én esetemben is, mert pártolt! De én is megtettem azt érte, hogy mikor a nevét ki akarták törölni Debreezenben, mert kiment volt előre, én beszéltem mellette akkor. (Élénk derültség bal felől.) Pulszky képviselő ur azt monda: a forradalomban elmentünk vakon a szélsőségekig. Erre bátor vagyok egészen nyugodtan azt felelni: meglehet. De ő nem ment bele, mert akkor nem volt ott. (Derültség.) Azt mondta továbbá, hogy a kik bele mentek, vakon mentek bele. Bocsánatot kérek, nézetem szerint a forradalom ott kezdődött, hol a függetlenség kimondása, és igen kevesen voltak, a kik ellene mertek szólani, az az kik aggályukat ki merték fejezni — ehhez pedig Debreezenben bátorság kellett — mindamellett szerény személyemet is ez utóbbiak közé számítom, mert magam is el mertem mondani aggályomat; de azon loyalis képviselőknek, kik ott ülnek, s kik engem most rebellisnek mondanak, egyiknek sem volt bátorsága azt kimondani. (Derültség.)
