Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

143. országos ütés márczius 12. 1870. <3 nyomorral küzdenek, vannak bizonyosan mások is hasonló sorsuak, kik honvédek nem voltak. Az előadott érvből kiindulva pedig ezekről is kötelessége volna az államnak gondoskodni, mely kötelezettségnek a határozati javaslat nem ád kifejezést, egyedül honvédekről és azoknak özvegyeiről szólván. (Helyeslés jobb felől.) Második érvül fölhozatik, hogy segíteni kell az ügyefogyott honvédeken és özvegyeiken: mert ők, vagy illetőleg elhunyt férjeik, honvédek voltak. Ezen érvet, tudtomra, szinte senki sem tagadta az eddigi szónokok közül. Segélyeztettek évek óta és segéíyeztetnek ma is közülök számosan egyesek, egyletek, hatóságok által különböző módon; közelebbről ő felségeik adtak erre fényes példát, utánozták azt sokan és készek utánozni ezentúl is. De erre az mondatik, hogy ez nem elég: hogy ezen segélyezésnek országos alapból kell történni, vagy ha már egyesek önkéntes adakozásai által történoék is, ezt országos határozat, törvényformában kellene kimondani. (Halljuk!) Itt már eltérnek a nézetek; és ha szabad volt Máttyus Arisztid képviselő urnák es egy előttem szólottnak is kifejezést adni abbeli gyanújának, hogy a határozati javaslat ellenzői titkolják az igazi okot, mely miatt ezt teszik, legyen szabad nekem is koczkáztatnom azon védelmet : hogy noha a határozati javaslat pártolói, főleg humanistieus szempontból nézetik azt velünk; noha a szenvedő felebarátok iránti rokonszenvből merítik érveiket : mégis más ok rejlik az alatt, miért akarják a segélyezést törvény által kimondatni; hogy nem a segélyezés maga, hanem a segélyezés módja az, a mire a fősúlyt fektetik. (Halljuk!) Azt mondják, hogy egy 1848-ban kelt országgyűlési határozat biztosította a keresefképtelenné vált honvédeknek az országos segélyezést, hogy ezen igéret beváltása a nemzeti becsület kérdése, hogy ezen igéret beváltására jogos igényök van a honvédeknek a hazáért szerzett érdemeik után: mert hiszen, hogy itt e helyen ülünk ós tanácskozunk, azt csak az ő hősiességöknek köszönhetjük. (Halljuk!) Távol legyen tőlem, hogy a honvédek elismert vitézségét tagadni, hogy érdemeikből valamit levonni akarnék. ííem is akarom vitatni azon kérdést, hogy az alkotmány visszaállítását egyedül a volt honvédeknek köszönhetjük-e, vagy hogy ezen eredmény előidézésében nem volt-e érdeme a nemzet majdnem húsz éven át tanúsított SZÍVÓS magatartásának; nem müködtek-e közre akaratuk ellenére az elmúlt időben egymásra következett kormányférfiak maguk is a KÉPV. H. SAPLÓ 18$4 VII. kitűzött ezéljaik valósítására irányzott törekvéseik közben elkövetett számos hiba által; nem volt-e része abban az európai eonstellátiónak, a lefolyt háborúk szerencsétlen kimenetelének, a kor haladó szellemének, az igazság legyőzhetlen hatalmának 1 (Étink, helyeslés.) Mindezen tényezőknek—készakarva hagyom ki ezen tényezők közül a fejedelmet, mert személyének sérthetiensége és a parlamentáris illem tiltja őt a vitába vonni — mindezen tényezőknek — mondom — aligha nincs része az elért eredményben. (Ugy r,an!) A mi az idézett országgyűlési határozatot illeti; voltak és vannak nemcsak a Lathán túl, hanem e hazában is egyesek, sőt a Sz. István koronájához tartozó egész területek, melyeket csak az imént kapcsoltunk szorosabban az anyaországhoz, melyekkel csak az imént kötöttük | meg újra a megszakadt frigyet, melyeket száza| dok után most akarunk ismét szorosabban ! magunkhoz fűzni, hol ezen országgyűlés katáI rozatainak jogosultságát el nem ismerték, el I nem ismerik ma sem. (Helyeslés jobb felől.) | Fegyveres erővel akarta az akkori országi gyűlés, az akkori kormány az ellenvélemény üeket ezen határozatok elismerésére kényszeríteni. A kísérlet nem sikerült. Az űrt, mely a győzteseket és a legyőzötteket egymástól elválasztá, lassankint betölté a majdnem húsz évi közös szolgaság, a fölkorbácsolt szenvedélyek csillapodása, higgadt megfontolása a helyzetnek, a közös érdek fölismerése. Es most. midőn egymást ismét érteni kezdjük, midőn baráti jobbot nyújtottunk egymásnak, midőn felejteni kezdjük ellenségeskedéseinket: újra föl akarjuk éleszteni, jogi kérdések vitatásával, a lezajlott vihart? Jogosultak voltak-e az 184 %-iki országgyűlés határozatai 1 az ilyen kérdéseket nem a parlamentek, nem a bíró: meg szokta, azokat oldani közvetlenül a siker; megerősíti vagy módosítja az ítéletet az utókor, a történelem. Nekünk, uraim! e fölött vitatkozni e helyen nem szabad, ildomosán nem lehet: (Közbeszólások : Ugy van! Igás!) mert mi más téren állunk, mint az 184%-ikí országgyűlés állott. (Helyeslés jobb felől) Ha azon tért, melyre az akkori országgyűlés állott, szilárdnak, az utat. melyet követett, czélra vezetendőnek és újra megkisérlendőnek vélte volna a. nemzet többsége : akkor, uraim! most nem ülnénk itt, mint a nemzet képviselői, vagy nem tanácskoznánk a szőnyegen levő kérdés fölött. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) De a nemzet túlnyomó többsége — nézetem szerint helyesen — más utat vélt követendőnek. Jól, vagy roszul sikerült-e az ennek következtében létrejött kiegyezkedésl a nemzet min10