Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

143. országos Ülés márczius 12. 1870. tűntek el; és ha egyiknél-másiknál újra felélednek, azokat csakis a honvédség által vélte újra valósithatóknak. A fiatal nemzedék pedig, mely nem vett részt ezen harczokban, áhítattal hallgatja a honvédek dicső tetteiről szóló történeteket és mondákat, és azokban a szabadsági harcz, a nemzeti dicsőség héroszait látja. Innen van, hogy valahányszor az 1849-iki honvédek ügye fölmerül, egyeseket és testületeket elragad az érzelem árja s háttérbe szorul a kétkedő, a biráló ész. (Mozgás és megindulás. Fóíssólalások: Igaz; Igaz!) így történt ez, midőn először merült föl e házban a voit honvédek nyugdíjazásának kérdése ; igy most is a szőnyegen levő határozati javaslat tárgyalásánál, midőn az azt pártoló szónokok majdnem kizárólag a sziv érzelmeiből merítik érveiket; sőt a tegnapi szónokok elseje nyíltan ki is monda, hogy csakis a szívhez akart szólni, és apostrophálta a házat: ne tenné ^a honvédek segélyezését a politika kérdésévé. És ha Jókai Mór, kinek dús phantasiája, mely anynyi szép költői művel gazdagitá hazai irodalmunkat, annyira hatalmas, hogy annak teremtményeit a valódi életben látottakkal összetéveszti, ha Jókai Mór utánozhatlan költői nyelvének varázsával meghatólag ecsetelve a honvédek nyomorait, fennen hirdeti, hogy a discussió tárgyát képező kérdés meg fog újulni, valahányszor arra alkalom nyilik, és mindaddig, mig az országgyűlésen ellenzéki tag, és mig honvéd lesz; midőn ezt állítja — bocsánatot kérek őszinteségem ós talán nem egészen parlamentális kifejezésemért — szerény nézetem szerint inkább fényesebb tanúságot tett szive jósága, az emberiség bajai iránti meleg részvéte, mint statusférfiui bölcsesége mellett. (Közbeszólások jolb felől: Igaz!) Már pedig, ha nem is akarom kétségbe vonni, hogy a szivek nemes gerjedelme, a lelkesedés, a költői ihlettség sok szépnek és nagynak volt teremtője ; sőt ha el is ismerem, hogy valóban nagy, az emberiség történetében epochalis, századokra kiható események többnyire a lelkesedés, a költői ihlettség egy neme által létesíttettek inkább mint az ész hidegen számító okoskodásai által: ugy más részről talán ő is, mint a történelem szorgalmas búvára, nem fogja tagadni azon állításomat, hogy az államférfiúi higgadtság hiánya szintannyi, ha nem több rosznak volt előidézője. (Jobb felől: Igaz!) Ujjy hiszem, nem fogja tagadni senki, hogy, ha a magánéletben is kell, hogy az egyeseket szivök érzelmei által sugallott tetteikben a megfontoló, mérlegelő okoskodás vezérelje, ha nem akarják, hogy néha legjobb szándékból eredő, a legnagyobb önmegtagadást és önfeláldozást tanúsító tetteik nyom és eredmény nélkül elenyészszenek, vagy a szándékolttal talán ellenkező eredményt idézzenek elő : ugy az államok ügyeinek intézésénél bizonyosan kétszeresen szükséges a hideg megfontolás, és nem ritkán az érzelmeknek, — legyenek azok rokon- vagy ellenszenv által előidézve — önmegtagadó leküzdése, (Élénk tetszés) a mi, készséggel elismerem, nem könnyű feladat, a nép tömegétől alig, az államok sorsát intézőktol pedig csak ritkán várható. (Tetszés.) Bocsánatot kérek ezen, a tárgyhoz talán szorosan nem is tartozó eltérésért. (Halljuk!) Legyen már most szabad azen érveket, melyeket eddig a tárgyalás alatt levő határozati javaslatot pártoló képviselő urak által előadatni hallottam, kivetkőztetni azon költői burokból, melylyel felékesítve vezettettek elérik, és azokat a skepsis bonczkésévei széttaglalni. (Halljuk! Halljuk!) Mindazon érvek, melyek különböző formában egyik-másik szónok által előadattak, lényegben három főérvre vihetők vissza. (Halljuk!) Mondatik ugyanis, hogy a polgárisult államban nem szabad tűrni, hogy ügyefogyott, rokkant, keresetképtelen, nyomorék honfiak Ínségnek, nyomornak engedtessenek át segély nélkül. (FölkiáUások : Jókai mondotta!) Ezen érvnek helyességét nem tagadom, nem tagadhatom, tudtomra nem is tagadja senki az ellenkező vóleményüek közöl. Különböző országokban különböző módokon történik az ily ügyefogyottakról gondoskodás. Angolországban milliókra menő összegek íordittatnak e czélra a községek által, melyek ily czimen, tudtomra, különösen meg is adóztatják magukat. Hazánkban — törvényes intézkedések e tekintetben, tudtomra, nem létezvén, — a szokásszintén a községeket kötelezi szegényeik eltartására. Azon kivül egyesek és egyletek is foglalkoznak a szegények felségélésével ; vannak jótékony nő-egyleteink, betegápoló és szűkölködőket felsegélö társulatok, vannak a vakok és siketnémák számára intézetek. Az állam is nem csekély összegeket költ évenkint ily czélokra, t. i. kórházakra, tóbolydákra stb. Ha mindez kevés, ha még mindig aránytalanul nagy azon ügyefogyottaknak száma, kik az elősorolt módok egyikén sem segélyeztetnek; ha szüksége mutatkoznék e tekintetben a törvényes intézkedésnek: a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával lett volna-e helye ezt sürgetni, vagy a minisztert fölszólítani, hogy ezen ügyet tegye tanulmánya tárgyává, gyűjtse az adatokat és terjeszszen elő törvényjavaslatot. A honvédelmi minisztérium költségvetésében, azon alakban, a mint a tárgyalás alatt álló határozati javaslat szerkesztve van, és azon indokolással, melylyel beadatott, nem alkalmazható reá ezen érvek elseje: mert ha vannak ügyefogyott, keresetképtelen honvédek, kik