Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

48 142. országos ülés márczius 11. 1870. Ha én hozzám egy ily alak jő, milyent leírtam, és midőn elszántam magamban, hogy mit Isten engedett tennem érte, megtegyem, akkor nekem azt mondja, de én nem a három szinü zászló alatt küzdöttem, nem fogom visszatenni tárezám a zsebembe, hanem azt mondom: sánta vagy, béna vagy, adósod vagyok! (Helyeslés.) A másik érv, t. ház az, hogy ezáltal mi bizonyos gyengédséget fogunk megsérteni, melylyel tartozunk az uralkodó háznak, tartozunk a királynak. (Halljuk!) Ez van fölállítva, mint megingathatlan logikai tétel. „Egészen — a miniszterelnök ur mondta ezen szavakat : — egészen különböző dolog az, hogy ő felsége a király ad-e adományt azoknak, kik ellene küzdöttek, vagy pedig a nemzetnek képviselőháza ad adományt azoknak, kik a király ellen küzdöttek." Helyes a logikai tétel, eddig elismerem. Két dolog van, mi nem engedi magát elvitáztatni. Az egyik a logika, a másik az éhség. A logikának azon tételéből, hogy különbség Van a közt, hogy a király adjon-e, vagy a nemzet? nem következik, hegy már most senki se adjon. Ha ez volna a logikának következése, azt talán érteném, ha a dahomei szultán alattvalója volnék, a ki azon jó tulajdonsággal birt, hogy az ellene harczoltaknak kezeit el szokta fűrészeltetni; de miután nem az vagyok, hanem vagyok ő apostoli királyi felségének alattvalója, kell önöket figyelmeztetnem arra, hogy e czim: „apostoli" — fölötte áll még a királyi ezimnek is. (Fölkiáltás jo'.bról: Nem. áüí) Arról a királyról, a ki az apostoli ezimet viseli, még föltenni sem szabad azt, bogy őt egy humanitási czél által, a nyomorultak ellátásával sérthesse a nemzet. T. ház ! Örökösen azt mondják, valahányszor e kérdés fölmerül: kellemeden kérdés — nagyon jól tudom, — azt mondják, hogy ebből politikai tőkét akarunk verni és terelik kifelé a társadalmi térre. Az 1867-iki országgyűlés mondta, midőn ugyanezt sürgettük, hogy ez a társadalom ügye; karolja föl a társadalom és segélyezze őket: mert ez hozzá tartozik. Es mi történt? A király kegyadományához járult a nemzet egy oly összeggel, mely minden adó forintnak egy tized krajezárnyi quótáját képezi. Természetesen ezen egy tized krajezár quótát nem minden egyes ember fizette, hanem fizette bizonyos körülirt hazafiúi kör, melyet mindig ott találunk minden hazafias adakozásnál, mely 100%-ét fizeti ma az ország által közczélokra kivetett adóknak. Ennek egy év alatt vége volt. Már most mi következik? Azok az emberek, kik ezen összegből kicsiny összegeket kaptak, azt megették; mit csináljanak most újra? Próbálják meg ismét, hogy hogyan esik a koplalás? Ezt nem lehet eídisputálni: valakinek újra kell az ügyet kezébe venni. A társadalom viszszautasitotta őket ide, az országgyűléshez; határozati javaslatot adott be, és az országgyűlés újra visszautasította a társadalomhoz. Ismét megkezdtük az adakozásokat ós begyült minden adó forint után V

i0 krajezár töredék. Igen szívesen üdvözlöm a t. miniszterelnök urat azon téren, hogy ő aláírást nyit meg, még pedig egész szokatlanul, itt az országgyűlésen. Ugy látszik, ezzel mégis elismeri azt, hogy a törvényhozás termében van helye ezen nyomorultakon segíteni; mert ha nem ez lett volna feladata, akkor itt most ily szép példával nem lépett volna elő. A lapokban, épen az ellenzéki részről már régen meg van kezdve a rokkant hon védek" menházára az adakozás. Én magam is szerény tehetségemhez képest évenkinti adózásra köteleztem magam, még pedig oly összeggel, mely a t. miniszter ur ajánlatával szemben nem kénytelen pirulni. Miért nem méltóztatnak azóta társadalmi utón hozzájárulni ? Vag)" egyik vagy másik utón. de segítenünk kell. Nagyon jól tudom, mit fognak erre mondani. Nem helyeslik magát az eszmét, hiszen a miniszterelnök ur is ilyesmit engedett előbbi nyilatkozatában keresztülszivárogni, mintha az eszme magában nem is volna jó, mert hiszen itt is van invalidus kaszárnya és abba még sem megy egy rokkant sem lakni. De hiszen nem is az az eszmének gyakorlati oldala, hogy egy börtönbe bezárjuk őket. Megvan annak a maga módja, méltóztassanak ahhoz hozzájárulni. Ez, uraim, kellemetlen tárgy, tudom; de elő fog jönni annyiszor a mennyiszer, és hiába a leszavaztatás, hiába a kigunyolás, mert míg ezen odalon egy ellenzéki képviselő ül, míg egyetlen ember a sajtóban az ellenzéki tollat forgatja, ezen kérdés mindaddig elő fog jönni, elő fog jönni mindaddig, míg egyetlen béna honvéd fog járni a hazában. (Jobb felől ellenmondás.) Én uraim, ha most e határozati javaslattal megbuknánk, leszavaztatnánk, indítványozni fogom, hogy vétessék be a király civil-listájába a következő tartalmú positio: ,,Az 1848 — 49-iki harcz által munkaképtelenné vált rokkantak asylumára tábor és zászló különbség nélkül." Ha onnan is el fog utasíttatni, a jövő évben ujabban fogom azt hozni az igazságügyminiszterium budgetjének azon tételénél, mely a börtönökről szól : mert a bonvédek annyit csak megérdemelnek, mint a rabok. Ha onnan is elutasittatom, indítványba fogom hozni a cultuszminiszterium költségvetésénél, (Jobb felől derültség) ha onnan is elntasittatom, indítványba fogom hozni a pénzügyminisztérium költségvetésénél, a hol a finánczokról van szó. (Jobb felől derültség) Egy válaszom van még, t. ház, a napirendre