Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

142. országos ülés márczius II. 1870. 49 térést indítványozott képviselőtársunk előadására, ki a logika követelményei szerint igy állítja föl a tételt, — hogy: miután megsérthetnénk bizonyos elhatározásokkal egy nemzetiséget, a mely nekünk nem jó barátunk; tehát sértsük meg inkább az egész magyar nemzetet, a mely nekünk jó barátunk. Ez megfordított logika, s midőn tagadom a majort, tagadom a miuort, a eonelusiót annál inkább tagadom. T. képviselőház! Végzem azzal, hogy ha gyökeresen orvosolni kívánjuk e sebet, mely seb meg nem szűnt az által, ha örökösen eloszlatjuk : tartok tőle, hogy ez eloszlatás palliativája egyszer a nemzet azon nemesebb részére fogja magát venni, melyben a lelkesedés terem. Pártolom Ivánka határozati javaslatát. (Bal felől helyeslés.) Plachy Lajos: T. ház! A haza hálájára, fölfogásom szerint, kiváltságos joga nincs azoknak, kik fegyverrel kezökben voltak hivatva a haza szabadságát, jogait védelmezni : mert az erkölcsi erő, a ezél iránti tevékenység époly szükséges és hatékony a sikerre, mint maga a pusztító harez diadala. Ha oly elvet állítanánk föl t. ház, hogy mindazok, kik a haza megmentésében közreműködtek , megjutalmaztassanak; (Közbekiáltások: Ez nem jutalom !J ezen elvet ki kellene terjeszteni mindazokra, kik a veszélyben bármely módon szenvedtek és" előmozditák a szabadság ügyét, s kik egyátalán áldozatokat hoztak. Mert kérdem, egy Battyány, Perényi, Jesszenák, Csányi halála nem volt-e áldozat? (Folkiáltások : Igaz!) Egy Bónis, egy Szentiványi, egy Madocsányi, egy Nyáry, egy Szontág — a Csanádit értem, — és maga indítványozó Ivánka Imre és Clementisz Gábor képviselőtársaim börtönszenvedései nem voltak-e áldozat? és azok, kik hosszú éveken át ették a száműzetés kenyerét és tűrték annak nyomorát, vagy kik mindenektől megfosztva, vagyonuknak csak romjait látták, és- kik szenvedték az üldöztetés bármely nemét, nem hoztak-e mindezek áldozatot ? És hol van egy is ezek közül, ki vissza ne utasítaná a jutalmat, ha megakarnék jutalmazni azért, hogy hazafiúi kötelességeiket teljesítek. (Helyeslés jobb felől.) A hazafiságnak, t. ház, csak egy méltó jutalma van, s ez az, mit minden áldozó saját önérzetében megtalál. Daczára azonban ezen meggyőződésemnek, távolról sem akarom kétségbe vonni, sőt annak tagadóját bűnösnek tartanám, hogy a volt hoavédharezosoknak, vagy rokkantjaiknak, a hazáért elvérzettek özvegyeinek és árváinak ne lenne joguk a haza segélyét igénybe venni; de t. ház, ha ez elv törvénybe iktattatnék, hova vezetne ez etnográfiai és statisztikai viszonyaink közt ? épen ezt — mert politikai eszélytelenségnek tarKÉPV. H. SAPLÓ. 18H VII. tom e helyen vitatni, taglalni nem fogom — ezt önöknek, indítványozó tagtársaimnak komoly és hazafias megítélésére bízom. Távol legyen tőlem, hogy valakit msg.sárteni vagy gyanúsítani akarjak; de miután e téren már történt ő felsége koronás fejeddbnlak által a legragyogóbb példa — melynek követésére, minthogy ő felsége szive s nemes lelkülete által utalt bennünket, — én is ez utat követve, fölszóllitom a túlsó oldal képviselőit: kövessék maguk részéről is ez utat, annál is inkább, mert mai napon is egy szintén ragyogó példát láttunk e házban. Kövessük tehát azt. (Helyeslés jobb felől.) Non quid juris, sed qaid coasílii. E politikai eszélyesség elvét követve, pártolom igaa t. Gajzágó képviselőtársam indítványát. (Helyis'ís jobb felől.) Tisza Kálmán : Igen t. képviselőház! Mielőtt némely ma itt tett észrevételre válaszolni szerencsém lenne, legelsőbben is egy átaíános megjegyzéssel kell kezdenem beszédemet. Ez átaíános megjegyzésem az, hogy mindazok, kik a mai napon és körülbelől a múltkor is ezen szőnyegen levő indítványról szóltak, m ásról beszéltek, mint a miről valóban szó van . Mert ime legközelebb előttem szólott képvisel ő ur is igen szép és meleg szavakban fejezte ki. hogy a hazafiság jutalma csak az öntudatban lelhető és keresendő. Igen szépen fejezteid, hogy ha haz afiui érdemről van szó, a hazafiúi érdemet megtaga dni nem lehet azoktól sem, kik nem mint honvédek, h anem máskép szolgálták életök s szabadságuk ve szélyeztetésével a hazát; de midőn ezt igen s zópen elmondotta, akkor a tárgyra vonatkozóla g nem bizonyított semmit, merfc senki közölü nk nem kéri, hogy a hazafias érdemek jutalmazta ssanak, (Helyeslés bal félő ) hanem kérjük, hogy azok szenvedésének enyhítéséről gondoskodjunk , kik a haza szolgálatában lettek nyomorultak, kik a haza szolgálatában szerzett érdemek miatt sinlődnek s szenvednek, és pedig gondoskodjék az, a kit e gondoskodás jogosan egyedü' illet: maga a haza. (Közbeszólások: Ugy van!) Különben az elleniuditványb, v agy az indokolt napirendet tártai uazó indít ványt beadó igen t. képviselő ur beszédének elején, midőn nem arról beszólt, a mit fog mondani, hanem arról, a mit nem fog mondani, többek közt felemlítette, hogy ő nem fogja mist azt kérdezni: vajon az egyszer mir leszavazott indít ványt lehete a ház előtt megint felhozni ! Bátor vagyok figyelmeztetni őt, hagy miután ezen szavaival mintegy azt hagyta sejteni, mintha ő azt helytelennek tartaná, hogy a házszabályok igenis azt mondják, hogy ugyanazon „ülósszik b an" egy