Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

46 142. országos Illés márczlus II. 1870. ki a hazát szolgálja, az ország által adott szóban, az ország határozatában? Mit mondanának a a jelen honvédek, tisztviselők, ha 1875-ben vagy 1895-ben valamely országgyűlésnek eszébe jutna, hogy nem ad semmit, mert egyik országgyűlés megváltoztathatja az előbb lefolyt országgyűlés határozatát. Vajon nemes — hozzáteszem — becsületes tett volna-e ez az országgyűléstől? Azt felelem reá, hogy nem. (Balról fölkiáltások: Igaz.) A képviselő ur még azt is emlité, hogy minden ígéret nem teljesíthető, mely a honvédeknek adatott, különösen az, 1849-ben adottak ; tehát miután mindent nem teljesíthetünk, ne adjunk semmit. Én pedig azt mondom: teljesítsük az ígéretnek azon részét, mely teljesíthető, és ezen határozati javaslat mindenesetre oly ígéretre utal, mely teljesíthető. Továbbá a képviselő ur azt monda, hogy Magyarország ezen politikának köszöni létét. Bocsánatot kérek, én ezen nézetben nem osztozom. Nem ezen politikának, nanem köszönheti azon hősöknek, kik Magyarországot annak idején megvédték s különösen köszönhető azon politikának, mely a jelennel ellenkező irányt követett, mely minden csábitásnak és édesgetésnek ellenállt. (Helyeslés balról.) A t. képviselő ur azt is monda, hogy az 1848-ki törvényeknek nem is lehet tökéletes érvényök, mert azokat különösen a nemzetiségek — ismét a nemzetiségek — nem fogadták, nem fogadják el. E szerint semmi törvénynek sem lehet érvénye s különösen a mostaninak, az 1867-iki kiegyezkedésnek sem, mert a nemzetnek nagy része nincs azzal megelégedve. (FölMáltás bal felől: Ugy van!) Továbbá azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem követte a nemzet a fejedelem azon magasztos tényét, melylyel az a koronázás alkalmával a rokkant honvédekről s azok árváiról némileg gondoskodott. Elismerem, hogy nem. És miért nem ? Azért, mert önök nem fogadták el azon határozati javaslatot, melyet Tisza Kálmán t, barátom és mi beadtunk, a mely által kimondatott volna, hogy közelisméréssel ós hálával viseltetünk azok iránt, kik e hazát nehéz időkben védelmezték. Ezért nem követtük ; nem pedig azért, mert tán aláírás utján nem bírt oly összeg előteremtetni, mely szükséges lett volna, mert az ország, sajnos, nem volt azon helyzetben. Még egy észrevételt kell tennem a t képviselő urnák egy nyilatkozatára. Azt monda a t. képviselő ur, hogy 1849 után földön hevert a honvéd zászlója. A földön, t. ház, sohasem hevert az, mert vagy a zászlót magát eltakargatták gondosan azok előtt, kik azt mint az absolutismus szolgái kutatták, vagy ha ezt nem tehették, szivökben élt az tovább. Azon eszmékkel, miket a képviselő ur itt elmondott, nem' is fogjuk azt magasre emelni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ö tiszteli a honvédet; igen, de azért országos határozat következtében elismerést szavazni nem akar, és midőn a honvédek özvegyei és árváinak segélyezéséről van szó, akkor áttér a napirendre. Én részemről, t. ház, igen szomorúnak találom azt, hogy vannak olyanok, kik azt állítják : épen arra nincs pénzünk, hogy a nemzetnek adott szavát beváltsuk. A határozati javaslat által azt, hacsak némikép is, teljesítenek, s mi mégis vonakodunk, Végül kijelentem, hogy e határozati javaslatot elfogadom. íElénk helyeslés bal felől.) Bánó József; T

1 ház! Azon előadások után, melyek ez oldalról előttem elmondattak, bevallom egész őszinteséggel, hogy minden további indokolást teljesen feleslegesnek tartok. Egyre azonban megjegyzésemet indokolni akarom, t. i. azt, miért szavazok e határozati javaslat ellen s miért fogadom el Gajzágó t. barátom índitvá,nyát ? Egy beszédében t. Tisza Kálmán képviselő ur febr. 23-ikán ezeket mondta: „Nem szabad mindent szembehunyva elfogadni, mi a szabadságnak ós szabadelvüségnek neve alá rejtőzik." Ugy találom t, ház, hogy azon indítvány, mely a túlsó oldalról tétetett, valósággal csak a szabadelvüség neve alá rejtőzik. (Ellen-mondások bal felől. Helyeslés jobb felől.) Nekem meggyőződésem az, hogy sokkal szabadelvűbb téren áll az, ki saját zsebéből akar az Ínségen segíteni, mint az, ki a más zsebének rovására akar segíteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) E téren látom azon indítványt, melyet Gajzágó barátom beadott, azért pártolom azt. (Helyeslés jobb felől.) Eszterházy Pál gr: Pirulnom kellene, ha az előttünk történt miniszteriális szép példára és felszólításra szorultam volna. Mondom, én pirulnék, mint hazafi, mint volt honvéd, mint kaputba travestiált honvéd, ha hallgatnék A volt honvéd örökre számithat a haza hálájára, s annak özvegyei s árvái szintén. Nem. magam igazolására, de Veszprém lelkes megyém becsületére mondom, kénytelen va,gyok mondani, hogy megóvjam becsületét a törvényhozó testület előtt e csarnokban, hogy 1861-ben véletlenül az én elnökletem alatt lelkes hazafiak és a megye fiai hozzájárulásával alakult egy választmány — és ez alakult akkor, midőn épen keletkezett, mintegy a levegőből jött az a bizonyos, különös pátens, mely igen sok magyar ember szivében vérmes reményeket szült, de a mely va-