Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

142. országos ülés márczius II. 1870. 45 inkább azért, mert saját keblökben találták jutalmukat, nem keresvén azt elérni polgártársaik megadóztatása által Én ennélfogva Gajzágó képviselő úrral a napirendre szavazok. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi I<ajos báró: T. ház! Sokszor tapasztaltuk azt e házban, hogy midőn egy vagy más törvényjavaslat vagy petitio tárgyaltatott, többen képviselőtársaim közül, a kik nem a magyar nemzetiséghez tartoznak, fölléptek bizonyos nemzetiségi követelésekkel; most azonban, midőn ezen ügy tárgyaltatik, ők igen tapintatosan e térre nem léptek, méltányolták azon szent érzelmeket, melyek bennünket valamennyiünket eltöltenek. Ez üresen hagyott térre azonban a mai napon rálépett két férfiú: Gajzágó Salamon képviselő nr és utána a miniszterelnök maga, és csináltak ezen ügyből, mely legkevésbé sincs a nemzetiségi kérdéssel összekötve, nemzetiségi kérdést. (Felkiáltások a balon : Igaz 1 TJgy van l Mozgás és ellenmondás a jobbon.) Nem nemzetiségi kérdés ez, mert minden nyelvkülönbség nélkül akarja részesíteni ezen határozati javaslat hazánk árváit és özvegyeit és azért nem tételezem föl senkiről, szóljon ez bármily nyelven, hogy irigyelhetné azon kegyadományt, melyben az ország által részesittetik az illető, vagy hogy kész volna ezt megtagadni. Az igen t. miniszterelnök ur mindenekelőtt azt is mondotta, hogy ne csináljunk ezen határozati javaslatból és átalában semmiből politikai tőkét. Elismerem, hogy ez politikai tőke; de ezen politikai tőkét mi nem magunknak akartuk föntartani; fogadják el a t. képviselő urak e határozati javaslatot, és akkor megosztakozunk valamennyien ezen politikai tőkén. A t. miniszterelnök ur még azt is mondotta, hogy csak azon hazafiságot becsüli, a mely ebből nem csinál tüntetést. En is osztom e nézetet. Ha valaki szegénynek, árvának akar valamit adni, tegye azt szerényen, tegye azt lehetőleg a nélkül, hogy azt a közönség tudomására juttatná. Hanem kérdem: midőn egy miniszter miniszteri székéből egy aláírási ivet mutat föl, a melyre oda van írva 10,000 frt, hát az nem tüntetés ? (Zajos helyeslés bal felől. Ellenmondás jobbról és főlkiáltások: Követésre mtlió példa. Hosszas nyugtalanság.J Minden tényből különböző következtetéseket lehet vonni, hogyha az különböző oldalról tekintetik ; hanem sohasem tapasztaltam azt, hogy egy tényből oly különböző logikai következtetések vonatnának, mint azon tényből, melyet rendesen azzal fejeznek ki, hogy: „vessünk fátyolt a multakra." Ha arról van szó, hogy nyugdíjban részesittessók egy olyan ember, a ki az absolut kormány különböző korszakait keresztülszolgálta és ekkép segédkezet nyújtott az absolutismusnak a szabadság elnyomására, segítséget nyújtott Ausztriának Magyarország megsemmisítésére: akkor azt mondják, — és ezt teszi a kormány által előterjesztett budget is— „vessünk fátyolt a multakra," adjunk neki nyugdijat. Midőn arról van szó, hogy egy olyan honpolgár jutalmaztassák, a ki a hazáért elvérzett, vagy a hazáért szenvedett, akkor "is azt mondják: „vessünk fátyolt a multakra," ne adjunk neki semmit. (Élénk helyeslés és derültség bal felől. Ellenmondás jobbról és fölkiáltások: De igen, adjunk, írjunk alá!) Bár ezen az oldalon (a bal oldalra mutat) pendittetett meg azon eszme egyik t. barátom által, hogy t. i. mindenesetre jobban esik a szűkölködőnek, ha segélyt nyer az egyes honpolgárok kegyadománya, szívok jóindulata által, mint hogyha azt az ország szavazza meg, mely a közadóból folyván be, ebbe olyanok is fizetnek, kik ezt nem szívesen teszik: én nem osztom ezen nézetet; mert azt hiszem, mindenkit inkább megnyugtathat az, ha az egész ország határozata következtében van az elismeréssel irányában, (TJgy van! bal felől) és nem utaltatik egyes egyén kegyadományaira. Kérdem: nem demorálisálja-e az a nemzetet, ha azt mondják, hogy azok, a kik hiven szolgáltak a házának, azok menjenek koldulni 1 Ha önök elfogadják ezen eszmét, meglátjuk, midőn a nyugdijak tárgyaltatnak, következetesek lesznek-e ehhez és azt fogják-e akkor mondani, hogy a kiszolgált megyefőnökök nyugdijait töröljük ki a budgetből, és utalják-e őket kegyadományokra ? Azok számára nyissanak maguk között aláírási iveket, ós nem a honvédek rokkantai, özvegyei és árvái számára! Gajzágó t. képviselőtársunk, midőn napirendretérésről szóló határozati javaslatát beadta, azt monda, hogy mindig figyelembe kell venni az ország pénzügyeit. Igaz. De igen különös és fájdalmas reám nézve az, hogy akkor, midőn a honvédek jutalmazásáról vagy árváik ellátásáról van szó, akkor azt mondják: nincs pénz; midőn pedig idegen adósságok elvállalásáról és azok jutalmazásáról van szó, kik a haza ellen működtek, akkor van pénz. (Ellenmondások a jobb oldalon.) Azt monda továbbá a képviselő ur, hogy egyik országgyűlés megváltoztathatja a másik határozatát, és azért az 1848-ki országgyűlés határozata is megváltoztotható. Ugyan kérem, ha ez elveket elfogadnók, hová jutnánk? micsoda biztositéka volna annak,